Zeke Gyula Palásthy egy tarháló levele mentén indult el, amikor rábukkant az újságíró három érdekes cikksorozatára, amelyekből a húszas évek kártyás, lóversenyző és kávéházas élete bontakozik ki. Ezekből az írásokból, valamint Kellér Andor a könyvben is közölt kisregényéből a lóversenymániás lejmolóvá züllött Palásthy Marcell alakja rajzolódik ki, amit Zeke Gyula jegyzetei tesznek teljessé.
A Kártya, lóverseny, kávéház című kötet tulajdonképpen három könyv összeolvasztásából született meg. Zeke Gyula Kellér Andornak a könyvben is közölt írása nyomán fedezte fel Palásthy Marcell cikksorozatait a címben szereplő témákból. Ezeket az írásokat adja közre bevezetővel, jegyzetekkel és korabeli illusztrációkkal ellátva. Van tehát Kellér Andor kisregénye, Palásthy cikkei, valamint Zeke ezekhez a szövegekhez írt toldalékai, amelyek szintén teljes értékű szövegnek tekinthetők, hiszen egy komplex tudásanyagot hordoznak magukban.
Kellér Andor szakmányban robotoló sajtómunkás volt, aki igazán csak élete utolsó éveiben vált elismert szépíróvá. Ugyan már a harmincas években születtek regényei ? az elsők A gyűlölet angyala és a Szaxofon voltak ? , ezekben még meglehetősen nehéz szépirodalmi értékekre lelni. Szerkesztetlen, magyartalan mondatok, széttartó kompozíciók és kínosan banális fordulatok jellemzik ezeket az írásait. Németh László például így nyilatkozott a Szaxofonról a Nyugatban: "témája jelentéktelen... stílusán a sietve készültség erősen meglátszik".
Azután Kellérből 1956-ra mégis kiforrott szépíró vált, és megtalálta a közönségét is. Gyors egymásutánban jelentek meg a személyes emlékezést és az anekdotikus elbeszélésmódot ötvöző művei, régebbi írásait pedig újraírta és kibővítette. Első komoly sikere az 1956-ban írt Palásthy titka regénye.
Zeke Gyula a kötetben Palásthy Marcellt szerencsejátékos hírlapírónak nevezi. Nem véletlen. Kellér kisregényének főhőse ugyanis gyűlölte az írói munkát, az számára keserves robotot jelentett. Ő csak játszani szeretett: lóversenyzett és kártyázott, miközben mindig azzal áltatta magát, hogy ha lenne egy kis ideje elvonulni, akkor megírná a nagy regényt, amivel berobbanhatna. Ez a mű azonban csak ígéret maradt.
A mostani kötetben megjelent három cikksorozatának darabjai a Belügyminisztérium félhivatalos A rend című lapjában jelentek meg. A játékos Budapest, A lóverseny és az ő különleges világa, valamint A kávéházak városa címeket viselő sorozatainak minden egyes darabjából kitűnik, hogy Palásthy számára az írás csak kétségbeesett pénzkeresés, nem élvezet volt, ?hevenyészve, alig odagyelve, mindig csak a pénzre gondolva dolgozott, fél füllel a szomszédos asztaloknál folyó cseveteléseket hallgatta, s hacsak lehetett, közbeszólt?. Éppen ezért elég pocsékul is írt. Pedig a kortársak, Ady Endre, Bródy Sándor, Karinthy Frigyes maguk közé várták, azonban Palásthy elherdálta a tehetségét, és végül teljesen eladósodott.
Életének utolsó szakaszában a kávéházak eldugott sarkában tarháló leveleket írt üzletembereknek, íróknak. Zeke Gyula a kutatás során rábukkant egy ilyen levélre, amelyet Palásthy Mészáros Győzőnek, a Centrál Kávéház akkori tulajdonosának írt és, amelyben felajánlotta számára, hogy némi fizetségért cserébe megírná a budapesti kávéházak történetét. Palásthy levelében utal arra is, hogy tulajdonképpen ő már foglalkozott ezzel a témával és megemlíti A rendben publikált cikksorozatát. Zeke Gyula is e fennmaradt levél alapján indult el, és talált rá a három sorozatra.
A felajánlott üzletből egyébként nem lett semmi, valószínűleg amiatt, mert addigra már Mészáros Győző megállapodott Bevilaqua Borsody Bélával, akinek 1935-ben jelent meg e témában a könyve Pest-budai kávéházak ? Kávé és kávémesterség 1535-1935 címmel. Palásthy írói tehetsége egyébként ezekben a pénz- és munkakérő levelekben bontakozott ki: ezek az írások szinte szépirodalmi rangra emelkednek, bennük pedig óriási ötlethalmaz van.
A most megjelent kötet gerincét Palásthy cikksorozatai és és Kellér írásai alkotják, amelyet Zeke Gyula bevezetője és jegyzetei helyeznek kontextusba, valamint értelmezik számunkra e szövegek sajátos nyelvezetét is. A kötetnek ezenfelül fontos része a végén található képanyag, amely tudósít arról, hogy nagyvárosi kultúra, a kávéházi élet és a szórakozás a Nagy Háborút követően alapvetően onnan folytatódott, ahol abbamarad. A Kártya, lóverseny, kávéház című kötet a fotóknak köszönhetően nagyvárosi társadalomtörténeti forrásgyűjteménynek is tekinthető.
