Milyen képeket őriz a diktatúráról?
Én a Kádár-korszak gyermeke vagyok. Egy-egy emlék él bennem, például a kisdobos-avatás. A jeles alkalomból megjelentek a katonák és az igazgató az egybegyűlt diákság előtt, nagyon ünnepi volt a hangulat. Számomra nagy csalódást okozott, hogy az én nyakkendőmet a katonák helyett az igazgató kötötte fel. A szocializmusból, mint jelenségből, keveset éltem meg, és az a néhány emlékem is elmosódott az évek alatt.
ÁVH-pince a Belgrád rakpart 5. szám alatt. Dr. Kutrucz Katalin felvételei
A regényben pontos helyszínek is megjelennek. Mindegyiken járt?
Igen, a regényben szerepeltetett helyszínek nagy részén megfordultam. A regényben szereplő Szabados Imre százados lakása például egy magánlakás, szemben vele szoktam ebédelni. Rákosi budai villájában is voltam, ahol a több évtizede ott élő, idős bácsi vezetett körbe. Ha valaki történelmi regény írására adja a fejét, nem árt, ha előtte mindennek pontosan utánajár.
Levéltári kutatásokat is végzett, szemtanúkkal is beszélgetett. A hivatalosan szerzett információk és a személyes vallomások fedték egymást?
Szervesen nem része a regénynek, de a Recski Szövetségben több, Recsket megjárt túlélővel találkoztam. Egyikük azt állította, hogy nem egy ellenállási szervezkedésben részt vett, melyről például az ÁVH nyomozói nem tudtak, ugyanakkor a történészek ennek az ellenkezőjét bizonyították. Több oral historyról mostanáig nem került elő pontos levéltári adat, úgy vélem, a vallomások nem mindig feleltek meg a rendelkezésünkre álló dokumentumoknak. Ettől függetlenül minden szükséges információt igyekeztem begyűjteni a regény hitelessége érdekében.
Mennyire ásta bele magát az információkba?
Nem az információk mélysége, hanem a sokrétűség volt az elsődleges, tehát az, hogy több apróságot építhessek be a regénybe. Az ÁBTL (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - a szerk.) abban volt segítségemre, hogy letartóztatási jegyzőkönyveket és egyéb értékes dokumentumokat nézhettem át.
Regényt írni ebből a témából elsőre kockázatos vállalkozásnak tűnik. Nem tartott attól, hogy nem sikerül?
Dehogynem! Ezért írtam jegyzeteket a munka során. Fejezetről-fejezetre vezettem a jegyzeteim, pontosan láttam, mi lesz a következő, rám váró lépcsőfok, tudatosan, precízen dolgoztam. Addig egy betűt nem írtam le, amíg nem láttam magam előtt, hogy jutok el az első oldaltól a történet végéig.
Szabados Imre alakja a szerzett információkra épül?
Az ő alakja abszolút fiktív. Ugyan olvastam ÁVH-s nyomozók aktáit, de azokból a személyiségük nem jött át, ezért teljesen a fantáziámra hagyatkoztam.
Nem érezte nyomasztónak, hogy a regényben mozgatott ÁVH-sokkal és áldozatokkal úgymond egy légtérbe került?
El kellett képzelnem, milyen lehetett az a munka, amit nem biztos, hogy szívből csináltak, hanem azért, mert túl akarták élni a rendszert. A mi családunk szerencsére kimaradt a Rákosi-rendszer borzalmaiból, saját magamra voltam utalva, hogy az elnyomottak fejével gondolkodjam, azonban végig megtartottam a kellő távolságot, hogy tisztán átlássam a helyzetet. Épp ezért nem az érzelmek határozták meg a regényírást, hanem inkább a jegyzeteim alapján felépített logika.
Az ÁVH mindvégig olajozottan működött. Ezért felelős a magyar társadalom?
Azt gondolom, hogy nagyon sok ember tehető felelőssé azért, amiért ez megvalósulhatott, még azok közül is, akik közvetetten nem álltak a politikai rendőrség alkalmazásában. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy itt magyarok követtek el bűntettet magyarok ellen, annak ellenére, hogy sokan még rá sem voltak kényszerítve erre. A Rákosi- és a Kádár-korszak ismeretében azt gondolom, hogy a hétköznapi emberek is hozzátettek ahhoz, hogy egy-egy korszak működhessen.
Ezek a hétköznapi emberek bűnösök vagy felelősök?
Valószínűleg mindkettő. Hogy milyen mértékben felelősök, nehéz kérdés. Nagyon jól tudták, az országban milyen folyamatok mennek végbe, tisztában voltak vele, milyen áron és hogyan érvényesülhetnek ebben a korszakban, és mi biztosítja a túlélésüket.
Mit gondol, miért nincs több szépirodalmi mű az ÁVH-ról?
Egyrészt eléggé kényes a téma, sokan féltek hozzányúlni, másrészt megeshet, hogyha ezeket a témákat elővesszük, ki tudja, milyen hatást gyakorol a jelenre, nem-e okoz sérelmet az ÁVH-sok leszármazottjainak. Nyilvánosságra hozhatunk dolgokat, de vérpadra küldeni a tetteseket ennyi idő után, nem biztos, hogy a legjobb döntés.
Iskolákban is bemutatta a Csengőfrászt?
A ráckevei Ady Endre Gimnáziumban mutatkozhattam be alternatív irodalomóra keretében. Müller Rolf történész röviden bemutatta az ÁVH-t, én pedig néhány pontban felvázoltam a könyvem, de éreztem, a diákok nem elég nyitottak rá. Mi másért, ha nem azért, mert nem olvasták. Ezért praktikához folyamodtam.
Felolvastam a könyv elején közzétett, két gyerek Rákosi Mátyásnak írt levelét, akik azért fordultak kétségbeesésükben a diktátorhoz, mert a szüleiket elvitte a fekete autó. Ez már hatott, utána érdeklődést mutattak a téma iránt. Ha megfelelő utakon közelítünk a fiatalokhoz, nem lesz nehéz megfogni őket.
