A víziók nem maguktól válnak valódivá
A veszprémi CODE Hexagon terében bemutatott Találmányok című videómapping-produkció öt kiemelkedő magyar tudós és feltaláló életútját dolgozza fel. Ez a munka nem pusztán ismeretterjesztő látványshow, hanem komplex, helyspecifikus kulturális élmény: a tudósokat nem adatokon és évszámokon, hanem térbe komponált tapasztalaton, élményen át tudjuk megismerni.
Az alkotás öt elmére és öt vízióra épül – olyan személyiségekre, akik saját koruk ellenállásával szemben, a politikai és társadalmi ellenszélben is kitartottak elképzeléseik mellett. Akik hittek az ötletükben akkor is, amikor mindenki más totális értelmetlenségnek tartotta azokat. A félórás vetítés azt követi végig, miként váltak ezek a víziók valósággá, hogyan öltöttek testet, és miként formálták a világot.
A produkció kifejezetten a Hexagon térre készült: a néző nem kívülálló szemlélő, hanem aktív résztvevő. A vetítés egy árkádos térrel indul, ahol körbeforogva jelennek meg a találmányok. Olyan, mintha egy gondolati architektúrába lépnénk be, ahol mindig más és más korokba és történetekbe kapcsolódhatunk be.
Az első rész Neumann János világába vezet. A számítógép-architektúra egyik megalkotójaként ismert tudós története mechanikus, szerkezeti, szinte steampunk hangulatú vizuális közegben bontakozik ki. Nullák és egyek, mátrixszerű képek, pulzáló rendszerek vesznek körül bennünket, ahol az egyes elemek fokozatosan komplex rendszerekké állnak össze. A néző szó szerint „belép” a számítógépbe. A Neumann-elv közérthető magyarázata nem didaktikus, hanem élményszerű. A komplexitás matematikája itt nem elvont fogalom, hanem vizuális tapasztalat: a hangsúly nem a központi irányításon, hanem az együttműködésen van. A konklúzió pedig világos, de nem didaktikus: nem a központ, hanem az együttműködés számít.
Ezt követően az árkádok alatt újra megjelennek a találmányok, majd átlépünk egy könnyedebb, nyárias atmoszférába. Jedlik Ányos világa teraszos, fröccsös, humorral átszőtt tér. A narráció feleleveníti, hogy Vörösmarty először spriccernek nevezte a szódával felhúzott bort, ám Jedlik magyarosabb szót keresett – így született meg a fröccs. A látvány játékos, mégis érzékenyen utal Jedlik vallásos gondolkodására is: élete végén például így szólt, „hamarosan Teremtőm előtt fogok állni, és végre megtudom, mi a fény és az elektromosság”. Az epizód izgalmát leginkább az adja, hogy rámutat: Jedlik esetében a tudomány nem vált el a vallásosságtól.
Ezt követően a tér paprikafölddé alakul. Szent-Györgyi Albert története egyszerre banális, mégis bámulatos, hiszen tulajdonképpen a paprika iránti undora indította el a kutatásait. A C-vitamin felfedezése mögött az „élet titkának” keresése áll, miközben a vetítés a második világháború alatti tevékenységére is reflektál: az üldözöttek bújtatására és a háborúból való kilépést célzó tárgyalásokra. A térben kökény és csipkebogyó vizuális motívumai lepik el a falakat – érzékeltetve, hogy a C-vitamin nem csupán tudományos eredmény, hanem a hétköznapok része is.
A teret ellepő gyümölcsök után a hangulat drámaivá válik. A vörösvérsejteket megtámadó vírus képei, majd a világon szétterjedő Covid-vizualizáció következik. A DNS-spirál végigfut a téren, miközben a narráció hangsúlyozza: Karikó Katalin évtizedekig hitt egy olyan ötletben, amit mások sokáig csak lenéztek. A történet a kitartásról szól – arról, hogy a tudományos vízió nem azonnali siker, hanem hosszú, gyakran magányos út. Az mRNS-alapú vakcina gyors kifejlesztése itt nem pusztán technológiai bravúrként, hanem emberi állhatatosságként jelenik meg.
A zárórész újra játékos energiát hoz, Rubik Ernő világába lépünk. A Rubik-kocka univerzummá tágul, színes, hajtogatható, végtelen kombinációkba rendeződő térként vesz körül bennünket. „Nem feltalálni akartam, csak megérteni” – hangzik el a narrációban. A végső üzenet egyszerre egyszerű és radikális: a legjobb tanulás a játék.
A vetítést élményfolyosó egészíti ki, ahol magyar és angol nyelven olvashatók az életrajzok, idővonal követhető, és az útvonal mentén tovább mélyíthető az élmény. A vetítéshez kapcsolódó narráció – Nyáry Krisztián hangján – nem száraz életrajzokat közvetít, hanem történeteket, karaktereket, emberi döntéseket.
A Találmányok ereje abban rejlik, hogy a tudományt nem piedesztálra emeli, hanem kulturális térbe helyezi. Megmutatja, hogy a vízió mindig személyes, a kitartás mindig emberi, és hogy a nagy áttörések mögött nemcsak elméletek, hanem karakterek állnak.
A Hexagon térben a néző nem pusztán megismer, hanem részesévé válik annak a folyamatnak, amelyben az ötletből valóság születik. És talán épp ez a legfontosabb üzenet: a víziók nem maguktól válnak valódivá – hanem azért, mert valaki végig meri vinni őket.
Fotó: Sorok Péter/Kultúra.hu
