A Nirvana frontemberének színre lépésével új korszak kezdődött a popkultúrában. Kikerült a rock and roll rezervátumból az indie-rock és a grunge, és egyben kimúlt a popmetál.

Kurt Cobain. Forrás: YouTube
Kurt Cobain. Forrás: YouTube

A Nirvana tagjai realisták voltak, és a lehetetlent is követelték: 1992 januárjában Nevermind című albumuk kiszorította Michael Jackson Dangerousét a Billboard albumlistájának első helyéről. A poptörténelemben nem sokszor volt példa arra, hogy egy zajos, punk-rock zsánerű, független album első legyen a listákon, úgy, hogy néhány rosszul öltözött, heroin chick fazonú srác móresre tanítsa a pop királyát, minden idők legnagyobb példányában eladott albuma, a Thriller szerzőjét. Ez volt a rock and rollban az a pillanat, amikor a mainstream lemezboltok is kiemelt helyre tették az indie-popot, nem kellett kapualjas, független üzletekbe menni, ha alternatív lemezt szerettünk volna vásárolni. Amikor 1991 őszén az MTV először leadta a Nirvana Smells Like Teen Spiritjét,

csak a tinilányok tudták, hogy a Teen Spirit egy dezodormárka, amelynek rövid időn belül elszáll az illata.

A Nirvana dala azonban tovább maradt a levegőben, mint a tinédzserek bulideója, pedig a Nirvana a halál szagát hozta el, amikor 1994 áprilisának elején Kurt Cobain egy vadászpuskával fejbe lőtte magát.

A „smells like teen spirit” kifejezést Katherine Hanna, a Bikini Kill énekesnője firkálta a lakása falára, pusztán poénból, mert a zenésztársa, Tobi Vail, aki történetesen Cobain akkori barátnője volt, szerette a Teen Spirit illatát. Mivel ez egy alternatív közeg volt, Cobain azt hitte, hogy valami elvont üzenettel van dolga, és nagyon fel volt dúlva, amikor megtudta, hogy a Teen Spirit csak egy spray.

Persze volt ennél nagyobb pofára esés is a popban, például az, amikor France Gall megtudta, hogy a Les Sucettes (Nyalókák) című Serge Gainsbourg-sláger, amelyet olyan kedvesen-csacskán énekelt, valójában az orális szex örömeit mesélte el. A Smells Like Teen Spiritet Cobain a Nevermind album felvétele előtt néhány nappal írta, és semmi más célja nem volt vele, mint hogy – mint valami tanulmányt – lemásolja a Pixies világát. A dolog annyira jól sikerült, hogy a Teen Spirit a rock 'n' roll történetének egyik korszakalkotó dala lett, amely kijelölte a törésvonalat a kilencvenes évek elejének alternatív korszaka és a nyolcvanas évek glam rockos, eurodiszkós világa között.

A grunge persze már Kurt Cobain felbukkanása előtt is létezett, de egyetlen seattle-i banda sem írt akkora slágert, mint a Smells Like Teen Spirit, így aztán a Nirvana vitt mindent, pedig sem a grunge-ot, sem a Pixies slágeres indie-popját, sem a Sonic Youth noise-rockját, sem a kardigánt nem ők találták fel. A focimeccseket sem mindig a jobb csapat nyeri, hanem az, amelyiknek játékosai jó időben vannak jó helyen. Cobain kényelmetlenül érezte magát, mert mint kívülálló punk elkövette a slágerírás ősbűnét. Megteremtett egy popszörnyet, egy abszurd slágert, amelyet megtagadott, és egy időben a koncerteken sem játszott. Haragudott a dalra, mint Arthur Conan Doyle Sherlock Holmesra, mert kitakarta a többi alkotását. Úgy gondolkodott, hogy aki ír egy slágert, azt birtokolni fogja a szórakoztatóipar, és nem tud többé önmaga lenni. És ez történt Cobainnel is, akit többek között a sajtó, a fotósok és tévések hada kergetett a sírba. A túlzott népszerűség miatt már nem érezte jól magát a színpadon, a kisebb helyeket szerette, de mivel írt egy hatalmas slágert, a zenekara már nem fért be a kisebb klubokba. Sőt, írt egy slágerekkel teli albumot is, amelyből sok milliót adtak el világszerte.

Kurt Cobain olyan idolja lett a kilencvenes évek generációjának, mint a hatvanas évek nemzedékének Hendrix vagy Jim Morrison, ugyanakkor Doors- vagy Hendrix-pólókból kevesebbet adnak el, mint Nirvana T-shirtből. Annak ellenére, hogy bizonyos fénytörésben menőbbnek tűnhet Morrison bőrkabátja, mint Cobain kardigánja. És nem beszéltünk még arról, hogy a Nevermindnak és a grunge-nak volt ellenhatása is. 1994 körül, pont abban az időben, amikor Cobain meghalt, az amerikai grunge ellenében Nagy-Britanniában berobbant a brit pop. Megjelent az Oasis Definitely Maybe című albuma, amelyet minden idők legerősebb brit debütálásaként tartanak számon, és az angolszász rockzene egyik aranykorának kezdeteként. De ugyanekkor szökkent szárba az Egyesült Államokban a Green Day és az Offspring karrierje is. Bár az utóbbi zenekarok legtöbbet a Bad Religiontől loptak, mégis, a nagy mainstream áttörésük elképzelhetetlen lett volna a Nirvana sikere nélkül.

A Nirvanára a Pixies mellett a Sonic Youth hatott leginkább, de hiába voltak ezek a zenekarok sokkal innovatívabbak a Nirvanánál, hiába tudtak jobban zenélni, Cobain karaktere, sorsa, attitűdje, no és a Smells Like Teen Spirit ellenállhatatlansága miatt ők lettek a kiválasztottak, ők lettek a generációs idolok. Hogy egy újabb focis hasonlattal éljünk: hiába voltak a 2000-es években sokkal jobb focisták David Beckhamnél, mégis ő lett a bálvány, mert ő felelt meg leginkább e szerepnek. Cobain gyűlölte a szerepeket, a sikert, a reflektorfényt, de 1991-ben pont ennek a zsánernek jött el az ideje. És mennél inkább utált mindent, ami a sztársággal függött össze, annál pontosabban felelt meg a kor sztáridoljának, ami aztán a végzetét is okozta. Taszította a sztárkultusz, a zeneipar luxusa, az, hogy a rock and rollban minden karikatúraszerűen eltúlzott, ezért viselt ócska tornacipőt és kinyúlt kardigánt. Ez a puritanizmus sem volt új a rock and roll csillagegén, hiszen a Smiths néhány évvel korábban pont a természetességet és a hétköznapiságot ajánlotta.

És persze a rock and rollban nemcsak a színpadok, de az ellentmondások is nagyok. Még 1992 elején nyilvánvaló lett, hogy mekkora vagyon származik majd a Nevermind eladásaiból, ezért Cobain azt kérte zenésztársaitól, hogy a dalok utáni jogdíjak ügyében szerződjenek újra, az addigi kollektív szemlélet helyett a tényleges szerzőség érvényesüljön. Grohl és Novoselic ezt nem ellenezte, de amikor Cobain azt akarta, hogy a megállapodás a Nevermind megjelenésére visszamenőleg is érvényes legyen, annyira összevesztek, hogy majdnem feloszlott a zenekar. Végül Cobain megkapta a jogdíjak 75 százalékát. A zenekar két másik tagjában azonban mindvégig megmaradt a tüske, és már semmi nem volt olyan, mint korábban.

Majd a sztársággal járó nehéz terhek miatt Cobain a drogokkal tette könnyűvé az életét.

Mindez  oda vezetett, hogy – ahogy a Tankcsapda is megzenésítette meg az Egyszerű dalban – a srác, aki utálta magát, a végén elővette a pisztolyát. (Mivel a popköltészet nem oknyomozó újságírás, nem különösebben fontos, hogy Cobain nem pisztollyal, hanem egy vadászpuskával lőtte főbe magát.)

Kurt_Cobain_Smashed_Guitar_MOPOP.jpg
Kurt Cobain összetört gitárja. Fotó: Wikipedia


A Nevermind a generációváltás egyik kézikönyve, jelentősége az 1950-es évek rock and roll robbanásához, a punkkultúrát megtermékenyítő zenés káoszához hasonlatos. Az indie-rock bekerült a kultúra főáramába, amit számok is hitelesítenek. A Nirvana minden idők egyik legsikeresebb zenekara, 75 millió értékesített albummal. 2005-ben a Kongresszusi Könyvtár a Nevermindot felvette a National Recording Registry-be, amely a 20. század kulturális, történelmi vagy esztétikai szempontból „fontos” hangfelvételeit gyűjti.

Cobain egyszer azt mondta, hogy ha valaki más akarsz lenni, akkor elpazarolod azt, aki vagy. Ő végig önazonos maradt, de elpazarolta az életet. Tanulság: csak a gitár lehet az önkifejezés eszköze, a vadászpuska nem. Huszonhét évesen mindent itt hagyott, a családját, a rajongóit és néhány lemezt, amelyeken a neve is olvasható.