Csak azt csinálom, amit jónak érzek

Az Első Emelet búcsú bulija után nem sokkal színházi karrierbe kezdtél. Hogyan jött a felkérés?

A Turay Ida Színház munkatársai 2013 nyarán kerestek meg azzal, hogy egy zenés színdarabot szeretnének készíteni. A darab írójával, Topolcsányi Laurával hosszasan beszélgettünk a ?80-as évek történéseiről, plusz még egy csomó infót gyűjtött, és gyakorlatilag így jött létre a darab. Pont úgy alakult, hogy miután az Első Emelet zenekar 2013. december 28-án egy nagykoncerttel lezárta pályáját, a Csakazértis Szerelem nevet viselő darab már márciusban bemutatásra is került. Nagyon aktuális volt, általában nem jellemző, hogyha egy zenekar befejezi karrierét, három hónapra rá már egy színdarabban hallhatók a dalai. Egy kicsit az amerikai rendszerre hasonlít, ott szoktak ilyen gyorsan reagálni. A bemutató óta folyamatosan játsszuk a darabot és úgy látjuk, szeretik, sikere van, hiszen a ?80-as évek különleges világát idézi fel, a maga humorával és visszásságaival együtt. Huszonketten játszunk a darabban, és a szereplőgárda nagyon jó. Mikó István, Hűvösvölgyi Ildikó, Sasvári Sándor, Keresztes Ildikó és sok nagyon tehetséges fiatal kelti életre a ?80-as éveket. A darab két dimenzióban játszódik, úgy lett kitalálva, hogy én a mában, pontosabban a nagykoncert után egy levelet olvasok, és annak tartalma jelenik meg a színpadon a ?80-as években. A szereplők nem érzékelnek engem, miközben próbálok hatással lenni az eseményekre, csak néha Tamás, a darab nagy Első Emelet rajongója, akit Sövegjártó Áron alakít. Szellemként vagyok jelen. Szerintem a hangulat elég jól visszaidézi azt a korszakot, és egy mini időutazásként is megélheti az, akinek nosztalgikus érzései vannak erről az időszakról. A darab azonban nemcsak annak lehet érdekes, aki szereti az Első Emeletet, hiszen felidézi bennünk a régi sztorikat, emlékeket.

Mennyire érezted az egyéni utat nagy váltásnak?

A december 28-i koncerttel egy nagy korszak zárult le az életemben, onnantól kezdtem el gondolkozni, hogyan tovább. Azt tudtam, hogy nem vonnám ki magam a zenei szakmából. Érdekes feladat, mert újra kell alapozni, újra kell indulni, teljesen megváltoztak a feltételek és a zeneipar, és nemcsak a lemezeladás terén. Minden másképp működik, másképpen kell hozzáállni, a kommunikációs szokások is megváltoztak az internet miatt. Vicces visszagondolni, hogy annak idején még internetes oldalak nélkül is lehetett koncertet szervezni. Most még átgondoltabban és tudatosabban kell hozzáállni, fel kell venni a fordulatot, és a saját karakterem szerint alkalmazkodni a világhoz. Persze, kibújni sem szeretnék a bőrömből. A bulvárban való szereplés is egy érdekes történet, hogy meddig mész el, hol húzod meg a határaidat. Nagyon vékony a jég, hogy ne kerülj át egy ?bizonyos? kategóriába, és ne legyél sok. Az a nehéz ebben, hogy akit az emberek nem látnak a médiában, az nincs! Tehát, valamilyen szinten jelen kell lenned, de úgy, hogy közben ne használódj el.

Te hogyan alkalmazkodsz ezekhez a változó szokásokhoz?

Ezzel a kettősséggel nehéz működni, de nem szeretnék panaszkodni, mert amúgy is egy panasz kultúrában élünk. Csinálom a dolgom, az én tempómban, ahogy nekem kellemes, de közben a trendeket is figyelem és igyekszem követni. Az egy másik kérdés, ki hogyan alkalmazkodik a zenei világhoz. Na? én pont ezt nem szeretném, csak azt csinálom, amit jónak érzek, és ami belőlem fakad, amivel tudok azonosulni. Az Útitárs című dalom például nagyban eltér attól, amit eddig csináltam, a következő dalt pedig még inkább más irányból közelíteném meg, egy még akusztikusabb hangzásvilággal. Évekkel ezelőtt pedzegettem a zenekarnak, hogy próbáljuk meg az akusztikus vonalat, végül soha nem tettünk ilyet a színpadra, de mindig meg volt bennem a kíváncsiság. Most, hogy szólóban vagyok, bevállaltam. És jól tettem, mert működik, és szeretik az emberek. A zongora, a gitár, a dob és az ének egy teljesen más formátumban áll össze.

Milyen koncertekre készülsz mostanában? Akusztikus előadásaidat milyen fórumokon hallhatjuk?

A koncertek szervezés alatt vannak, az biztos, hogy nemcsak itthon játszunk majd. Én azonban nem is feltétlenül nyárra hegyezem ki ezt, inkább az őszi-téli időszakra készülök, mivel az akusztikus zenéhez egy bensőséges térre, egy meghitt hangulatra van szüksége a közönségnek. Ugyanúgy működik, mint a humor, ami szintén meghal szabadtéren.

Kik írták a koncerten elhangzó dalok szövegeit?

Az Első Emelet szövegeit Geszti Péter írta, de a koncertre olyan dalokat válogattam össze, melyeket nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem játszottunk színpadon a zenekarral. Az új dal szövegét Molnár Tamás írta, aki az Anti Fitness Club énekes-gitárosa és egy nagyon tehetséges szerző. A koncertműsorban hallhatók olyan dalok is, melyeket nem ismer a közönség. Menyhárt János és Miklós Tibor, jó pár évvel ezelőtt írtak nekem egy albumnyi dalt, amik aztán nem kerültek kiadásra, ezek közül is éneklek párat. Természetesen, a szólólemezemről is válogattam. ?95-ben, Bogdán Csaba - Valla Attila szerzőpárossal dolgoztam együtt.

A Csakazértis Szerelem a ?80-as évek világát idézi meg a nézők számára. Te hogyan emlékszel vissza erre az ikonikus korszakra?

Azt mondják, hogy a ?80-as évek a rendszerváltás előtti azon időszak, ahol már érződött az a változás, ami elkezdődött a fejekben meg a tettekben is. Én nem nagyon éreztem a visszásságait, mert lekötött a zene, a korlátokat mi kevésbé éreztük, oda utaztunk, ahova akartunk, a zene egy olyan szabadságot adott, ami által kevésbé éreztük ezt a fajta kötöttséget. Nyilván, ez akkor történhet meg, ha van egy 8-10 éves periódus, amikor sikereid vannak, és nem tudsz mással foglalkozni, csak mész előre és csinálod a dolgodat. Mi azért rendesen benne voltunk ebben a kerékben, minden évben lemezt kellet kiadni, folyamatosan turnéztunk és úton voltunk és itt valódi turnékról beszélek. Végig koncerteztük az országot, és telt házas élő nagykoncertet adtunk a sportcsarnokokban. Klubokat szerveztünk, vagy ha épp nem írtuk a következő lemezt, bevonultunk a stúdióba. Tehát ez egy igen-igen aktív időszak volt, hamar eltelt. Volt, hogy 8 órákat próbáltunk naponta, utána meg elindultak az előadássorozatok és a lemezkészítések is. Olyat is csináltunk, hogy elvonultunk két hétre Balatonra, és ott raktuk össze a lemezt. Amikor ilyen aktívan éled meg az életet, akkor nincs időd magaddal foglalkozni. Nekünk a tudatosság volt a nagy fegyverünk, mindig is nagyon tudatosan építettük a pályánkat. Mivel mindig csapatban dolgoztam, egy kicsit furcsa, hogy most szólóban dolgozom.

És nemcsak a zenében, a hétköznapi életben is történtek változások. Szerinted mennyivel lehetett másabb a ?80-as években fiatalnak lenni, mint most?

Nem volt ilyen kapkodás, mint most. Én azt érzem, hogy mindenki csak úgy rohan valami után. A ?80-as években nyugi volt. Igaz, nem lehetett például oda utazni, ahova akartál, de valahogy érzetre jó volt fiatalnak lenni, sokkal kiszámíthatóbb volt. A mai fiataloknak nagyon kaparni kell, hogy odakerüljenek, ahova szeretnének, akkor ez nem volt jellemző.

Na, meg valahogy a szórakozás is másképpen működik, például nincs meg az az igazi házibuli hangulat.

Az Emelet klubozás is arról szólt, hogy három-négyszáz ember összejött, és beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Persze, szórakozóhelyek ma is vannak, de másképp szórakoznak, és más miatt jönnek össze az emberek. Annak idején a klubokban, a mai napig tartó barátságok és szerelmek köttettek, a rajongók közül még most is sokan tartják a kapcsolatot, ez veszett el. Ugye a pénz se volt olyan fontos, ma meg szinte csak az számít, hogy ki, milyen autóval jár, milyen ruhákat hord, kinek milyen telefonja van, régen ez kevésbé volt fontos, inkább az emberi kapcsolatokon volt a nagyobb hangsúly. És igen, nincsenek ma jó házibulik sem! Annak idején házibuliról házibulira jártunk, ahogy ez a színdarabban is megjelenik. A fiatalok ott tudtak ismerkedni, közösségek alakultak ki, hol itt, hol ott jöttek össze, mindegy hogy 10-en 20-an voltunk és nem kellett leamortizálni a lakásokat ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Most egyébként, hogy így beszélünk róla, tényleg furcsa belegondolni, hogy teljesen megszűntek. Közösségépítő tér volt, így jártak el szórakozni, meg sokkal olcsóbb is volt ugye, mert mindenki hozott magával valamit és azt fogyasztották. Ment a vörösboros kóla meg a zsíros kenyér. Volt amúgy egy olyan ötlet is, amikor leültünk a decemberi búcsúkoncert előtt, hogy csináljunk egy nagy házibulit. Nem tudom mi lehet az oka, hogy már nincsenek HB-k? Az igazi házibulik eltűnése egy szociológiai tanulmányt is megérdemelne.

Egy kis ízelítő a Csakazértis Szerelem című darabból: