Régebben úgy hitték, hogy a formához igazított ruhák idegenek voltak a rómaiaktól, akik ezért zsákszerű ruhában jártak, így sokkolta a régészeket, amikor a leletetek alapján egyértelművé vált, hogy ez nem igaz.
A divattörténészek jelenleg a modern cimkék ókori megfelelői után is kutatnak, ugyanis elképzelhető hogy készítőik Rómában is jellel látták el a nemes kelméket. A kölni érsekség múzeumában őriznek egy tunikát, amelybe vörös cérnával egy kappa betűt hímeztek, ami utalhat a tulajdonosra és a készítőre is.
Számos kérdés vár megválaszolásra a rómaiak alsóneműivel kapcsolatban is. A szicíliai Villa Romane del Casale mozaikjain bikinire emlékeztető ruhadarabban fürdőző nők láthatóak, de eddig kevés bizonyítékot találtak a hasonló alsóneműkre vonatkozóan. A légionáriusok egyfajta alsónadrágot hordtak nemiszervük védelmében, míg a földművesek egy pelenkára emlékeztető lágyékkötőt viseltek.
A Mannheimben őrzött leletek cáfolják a római katonák öltözködésével kapcsolatban elterjedt tévhiteket is. A fényes egyenruhák csupán Hollywood filmiparának találmányai, a katonák valójában nem rendszerezetten öltöztek, valamint piros színű ruháik sem voltak, mert inkább a földszíneket és a zöldet kedvelték. A vörös szín a nőknek volt fenntartva. Ráadásul sokan nem is engedhették meg a ruhák festését, ugyanis a türoszi csigákból előállított anyag drága volt; ezzel a körülménnyel a csalók is tisztában voltak, így megjelentek az olcsó másolatok is, erről Ovidius is említést tesz egy művében, az Ars Amatoriában.
A kései császárkorban fokozódott a divatőrület, a finom kelmék iránti vonzódás még Róma büdzséjét is veszélyeztette, ugyanis hatalmas mennyiségű pénz folyt el Keletre az importált ruháknak köszönhetően; a római gazdaság megmentése érdekében Diocletianus császár egy rendeletében meghatározta a külföldről származó ruhákért kérhető legmagasabb árat. A mannheimi kutatók szerint a gazdasági krízisre találékonysággal feleltek a ruhakészítők, ezért csalánból is szőttek ruhát.
Róma városában semmilyen viselet sem keltett megbotránkozást a birodalom multikulturális jellege miatt. Egyedül a metroszexuális, férfiatlan öltözködést ítélték el, amely ellen Ovidius is kikelt.