Gratulálunk az életműdíjhoz! A díjátadóig ugyan még van néhány hét, hiszen szeptember 9-én, a 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nyitógáláján lesz, de a jó hír már hivatalos. Meglepte, amikor tájékoztatták, különösen, mivel ön elsősorban színházi színész?
Jobban, mint gondolná! Első hallásra nem akartam hinni fülemnek: CineFest-díj? Éppen nekem? Ráadásul életműdíj? Aztán számot vetettem, és mindent megértettem. Nyolcvan filmet forgattam 54 év alatt, amióta pályán vagyok. Ha nem kapom meg a díjat, akkor talán sosem számolom össze ezeket a munkákat. Nagyon örülök a különleges alkalomnak.
Most is forgat…
Sorozatot! Ugyanakkor kezdek elfáradni, és már nehezebben megy a munka, mint régebben. Októberben töltöm be a 77. évemet, de nem fogok panaszkodni! Szellemileg nincs semmilyen gondom, most is jól megy a szövegtanulás, csak fizikailag lassultam le. Már nem pattannak ki a szemeim a hajnali forgatások előtt. Koromból adódóan egyre kevesebbet alszom, ezért érthetően nehézkes a korai kelés. A vállalt munkát viszont mindig maradéktalanul elvégzem. Nem mondom, hogy sosem hagy el az erőm, de ha valaki fél évszázada van a szakmában, már egészen másképpen áll a kötelezettségekhez.
Mire emlékszik szívesen, ha az eddigi sikereire visszatekint?
Erre ne kérjen! Nincsenek kedvenc szerepeim; sem korszakok, semmi. Sosem válogatok: sem a munkában, sem ételek, sem ruhák között. Mindig azt csinálom, amit kell, azt eszem, amit kell és abban járok, amiben kell. Ezért nem tudok kiemelni csupán néhány mozzanatot. Arra viszont szívesen emlékezem, hogy a pályám során rengeteg nagyon nagy színészt és színházi személyiséget ismertem meg, és játszottam velük – reggelig sorolhatnám a neveket. Sulyok Mária például óriási hatással volt rám. Nem egyszerűen színpadi beszédet tanultam tőle, hanem mint színésznő ő volt a példaképem.
Jó, hogy a beszédet említi, mert az ön hangja legendás! Jelenleg is hangoskönyvön dolgozik, de szinkronhangként régen hallottuk. Vállal még szinkronszerepeket?
A szinkronizálást nagyon szerettem, de már nem bírja a lábam. Játék közben végig állni kell a mikrofon előtt, és ez nagyon nehezemre esik. Ezért ma már leginkább csak boldogan emlékezem a szinkronszerepeimre. Örömteli volt, amikor a napokban meghallottam magamat a televízióban, egy olyan filmben, amire már nem is emlékeztem. De boldogan gondolok Kathy Bates hangjának szinkronizálására is.
Éppen a 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, a díjátadó alkalmából fogják bemutatni a Magyar hangja… című, a magyar szinkronról szóló dokumentumfilmet, amiben többek között ez az emlék is előkerül majd – kíváncsian várom! De hangoskönyveket ma is szívesen olvasok fel. Most éppen egyik kedves barátom, Petrőczi Éva verseit és regényét. Nemrég Parti Nagy Lajos is felkért a kisregénye felolvasására, és szívesen vállaltam.
Sosem beszél a színészlétről romantikus körmondatokban, inkább tényszerű és realista. Ez nagyon ritka, főleg az ünnepelt színésznők között.
Nem járok a fellegekben, sosem tettem. Miután lemegyek a színpadról, a büfében én is ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, és a konyhában vagy éppen a nappalimban ülve otthon sem vagyok színésznő. Nem szeretek túl nagy feneket keríteni a munkámnak. Sosem panaszkodom például, amikor nehéz szerepen dolgozom, ez nem tartozik senki másra.
Különben a receptem nem túl bonyolult: az ember megtanulja a szakmát, és ha van hozzá tehetsége, akkor élete végéig műveli. Tőlem nem érdemes misztikus mondatokat várni, mert nem tudok úgy beszélni. Igen, valóban egyszerűen látom az életet, de ez jól van így.
A nyár a színházakban mindig a felkészülésről szól. Élete ötvenötödik évadja előtt áll. Hol láthatjuk szeptembertől?
Játszom tovább a korábban műsoron lévő előadásokban az Átriumban, a Rózsavölgyi Szalonban és az Orlai Produkciós Irodánál, egy új előadással pedig a 6Színben is szerepelni fogok. És természetesen a közelgő új évadban is folytatom a munkát az anyaszínházamban, a Tháliában, ahol az évek óta játszott szerepeim mellé két tervezett bemutatóban is feladatot kaptam.
Nagyon jó érzés, hogy számítanak rám még most is, ebben az életkorban, amikor általában már kevesebb szerep jut egy színésznőnek! Ha az egészségem engedi és hívnak, megpróbálok színpadon maradni, ameddig élek. Bár mindennap kísért a visszavonulás gondolata is…
Vermes Nikolett
Fotók: MTVA Gyűjtemény/Keleti Éva
