Fiatalon az opera világa szinte a szó szoros értelmében rabul ejtette.

Gyerekként az egykori Köztársaság térre, mai nevén II. János Pál pápa térre jártam óvodába. Egy alkalommal édesanyám legnagyobb meglepetésére nem onnan, hanem a szomszédban lévő Erkel Színházból kellett hazavinnie, aznap ugyanis gyerekszereplőket válogattak a Magyar Állami Operaház előadásaihoz. Négy-öt éves lehettem ekkor. 

Milyen emlékei vannak ezekből az évekből? 

Szerepeltem a Falstaffban és a Pillangókisasszonyban, a Porgy és Bessben, a Manon Lescaut-ban, és tisztán emlékszem, hogy egyszer ki kellett, hogy vigyenek a színpadról, mert annyira megijedtem attól, ahogy Komlóssy Erzsébet Azucenaként átkokat szór Verdi Trubadúrjában. Bár gyerek voltam, de úgy érzem, hogy ez egy meghatározó időszak volt. Olyan művészekkel állhattam egy színpadon, mint Begányi Ferenc, Házy Erzsébet, Orosz Júlia, Palcsó Sándor, Radnai György és Szirmay Márta. 

A pályaválasztásában is része volt ezeknek az élményeknek?

Az én gyerekkoromban még nagy tisztelet övezte a klasszikus zenét, beletartozott az általános műveltségbe. Talán nem is létezett olyan általános iskola, ahol ne működött volna valamilyen kórus vagy énekegyüttes. Érdekelt ez a világ, engem nem kellett győzködni, hogy részt vegyek benne. Arról nem is beszélve, hogy eredetileg középiskolai énektanár szerettem volna lenni. 

Zenésznek vagy színésznek tartja magát?
Az igazság valahol a kettő között van. Tény, hogy a színészek között zenésznek, a zenészek között pedig színésznek számítok, de én élvezem, hogy a személyiségem behatárolhatatlan. Ez a helyzet folyamatos inspirációt jelent a számomra. Amikor megkaptam az első személyi igazolványomat, azt írták bele, hogy előadóművész. Én interpretálni tudok, bizonyos feladatoknak megfelelni.

Ezért választotta végül a színpadot a tanítás helyett?

Az a típus vagyok, akit a lehetőségek találnak meg, nem pedig fordítva. Valójában mindig a mestereim terelgettek, én pedig megfogadtam a tanácsaikat. A magyar énektanítás kimagasló személyisége, Sík Olga volt az, aki egyértelműen eltanácsolt a tanítástól, és azt mondta, hogy menjek inkább hozzá az Országos Szórakoztatózenei Központ Stúdiójába. 

Szinte nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk önnel a Madách Színház vagy a Budapesti Operettszínház színpadán. A felújítás óta volt már az Operaházban? 

Egyelőre még nem láthattam, de ez nem tart sokáig. Az operás kollégáim mindig előszeretettel hívnak a premierekre, most például Rost Andrea készül új bemutatóra. Komlósi Ildikóval és Sümegi Eszterrel is szimpatizálunk, előadásaikkal nemegyszer csaltak már könnyet a szemembe.  

Musical, operett vagy opera. Lehet, illetve kell rangsort állítani?

Én zenei mindenevő vagyok, és az is távol áll tőlem, hogy címkéket ragasszak. Jelenleg például egy dal, pontosabban egy klip felvételén dolgozom együtt Molnár Leventével. Ha azt kérdezte volna, hogy melyik a kedvenc operám, nem tudtam volna megmondani, mert egy-egy zene vagy előadás mindig az adott hangulatomnak, élethelyzetemnek megfelelően hat. Olykor Mozartban találom meg azt, amit keresek, legutóbb pedig például egy Turandot-előadás volt, ami teljesen magával ragadott. Örülök, mert azt tapasztalom, hogy a közönség nagy része is így működik. Ha egy jó előadást láthatnak, olyat, ami megérinti őket, akkor csakis az élmény lesz a fontos. Korábban az opera például mumus volt, most azt tapasztalom, hogy igenis szexi. 

Ur Máté interjúja az Opera Magazinban jelent meg.

A nyitókép forrása: Opera Magazin