Családi muzsikálás profi mezőnyben

Az ihlető Dunakanyar

Nagymaros nem csupán a Dunakanyar egyik ékköve, hanem olyan szellemi műhely, ahol a természet közelsége és a művészi alkotókedv különös elegyet alkotnak. Innen indult a BLMB formáció története, amely fantáziadús, ám névválasztásában még önmagát kereső baráti és családi társulás. A zenekar elnevezése körül jelenleg is zajlik a lamentálás, a mozaikszó a tagok keresztneveiből állt össze. Kezdetben a doboknál Lukács Peti segített be, ekkor született meg a PLMB rövidítés, ami tagváltást követően módosult BLMB-re. Mára a ritmusszekciót Német Balázs Kristóf erősíti, aki az első „B” betűt képviseli a névben, mellette pedig a három testvér, Lőrinc (L), Márton (M), Bence (B), a Pantali család tagjai alkotják a magot.

A zenekar zeneszerzője Márton, a középső testvér. „Márton a központi figura, ez az egész az ő fantáziavilága, zenei világa, tartalmi világa, mi meg ehhez asszisztálunk nagy örömmel” – árulta el Bence, a legidősebb fivér. Hiába van mindannyiuknak saját egyedi zenei elképzelése, projektje, itt most „Márton kívánságainak, elképzeléseinek kifejezése a közös cél” – vallotta be Bence.
Pantali Márton civilben kertészmérnök, aki őshonos fafajták génmegőrzésével foglalkozik. Ez a földközeli, elmélyült munka jelenik meg dalaiban is. „Amelyeket nejlonhúros gitáron szerez” – tudtam meg bátyjától, aki elmondta, hogy alkotói folyamata ösztönös: „vannak elkattant pillanatai, amikor számokat ír, vagy éppen ballag hazafelé a mezőről, és megszólalnak fejében a mondatok, amiket leírogat”.

A hangszerelésben a legkisebb testvér, Lőrinc szaxofonjátéka hozza be a jazz és a szabadzene világát, amelyből a csapat éppen most igyekszik átevezni egy népszerűbb, közérthetőbb irányba.
Az együttesben Bence tölti be a bőgős és a szervező szerepét. Az ő muzsikusi útja kifejezetten kanyargós, tudniillik korábban zeneelmélet-szolfézs szakon tanult a konzervatóriumban, ám a családalapítás és három gyermeke érkezése akkoriban elsodorta a pályától. A család mindig elsődleges volt számára, és bár a két terület megfért volna egymás mellett, helyette azonban hosszú kihagyás következett. A visszatérést a Bajdázó zenekarral tett kiruccanás, majd a nagymarosi Adyton szabadzenei tábor alapozta meg. Itt szinte minden hangszer megfordult a kezében, végül a bőgőnél kötött ki, egyszerűen azért, mert ez a poszt volt üres a bandában.

Igazi sztárral erősítenek

Bence szerint „az ő fókuszált szövegértelmezése és énekstílusa viszi olyan irányba a muzsikájukat, hogy hallgathatóbb, érdekesebb lesz a zene”. 
A kapcsolat gyökerei a kamaszkorig nyúlnak vissza, amikor még egyikük sem hivatásos zenészként alkotott. A közös munka egy Kettős Tamás-kiállítás megnyitóján kapott új erőre a nagymarosi Szabadmag Közösségi Térben.

Ez a közösségi tér Pantali Bence szívügye, lévén a kultúra mellett a testi-lelki egészség ott szintén központi szerepet kap. Egy régi vasipari szövetkezet épületét varázsolták újjá barátaival, ahol ma már terápiás ház, csomagolásmentes bolt és kiállítótér egyaránt működik. „Agymenések, brainstormingok keretében próbálunk választ adni a jövő kérdéseire” – fogalmazott a bőgős, aki szerint az alternatív kimenetelek keresése a jövő kihívásaira alapvető fontosságú.

Nagycsalád és művészet

A zenekar életét persze a mindennapok logisztikája is alakítja, hiszen a négy tag összesen tíz gyermeket nevel. Míg Bence gyermekei már szinte felnőttek, addig a legkisebb testvérnél óvodás, a dobosnál pedig újszülött várja a figyelmet. Ezért minden próba komoly szervezést igényel, és a családtagok támogató hozzáállása is elengedhetetlen.
A továbblépés lehetőségét a Hangfoglaló Program hozta el a számukra, amit Bence egyszerűen szenzációsnak nevez.

Ez a támogatás adja meg a kezdőlökést ahhoz, hogy a jó értelemben vett amatőr világból a professzionalizmus felé induljunk.

„Komolyan vesszük a kihívást, lemezfelvételre, klipkészítésre és tudatosabb jelenlétre készülünk. A kapott esély egyfajta csoda. Innentől kezdve tényleg azon múlik, mennyire zárkózunk fel a feladathoz. Remélem, a lehető leginkább” – zárta gondolatait Pantali Bence.

Fotók: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu