Amiben nyáron a miniszterelnökök megállapodtak, megtörtént: Csehország és Szlovákia külön ország lett az év kezdetétől. Gazdasági fejlettségüket, politikai beállítottságukat tekintve korábban is eltértek egymástól, s ez a régmúltból örökölt különbség hozta magával, hogy Csehországba összehasonlíthatatlanul több külföldi tőke áramlott az utóbbi időszakban, mint Szlovákiába. A cseh infláció nagyjából a magyarországinak felel meg, de a munkanélküliség feleakkora sincs. Szlovákiában a munkanélküliség nagyobb, mint nálunk, az ipari termelés csökkenése pedig ötszöröse a csehországiénak. A gazdasági bajok feledtetését szolgálná a nemzeti büszkeség hivatalos élesztése, a magyar nemzetiség elleni burkolt intézkedésekkel kiegészítve: ilyen az az új közigazgatási területfelosztás-elképzelés, amely szerint egy kivételével minden járásban 20% alá csökkenne a magyar anyanyelvűek részaránya, s ezzel elvesztenék a még meglevő oktatási és kulturális lehetőségeiket is. Mivel azonban mindkét állam az Európai Közösség társult tagja, bizonyos mértékig tekintettel kell lennie azokra az "ajánlás"-okra is, amelyeket az EK a nemzetiségi kérdés kezeléséről szólva általában tett, még akkor is, ha a nemzetiségek problémáját hangsúlyozottan belügynek tekintik.
