„Az életeinket és a választásainkat (…) pillanatonként értjük meg. Minden egyes kereszteződés, minden egyes találkozás egy új, potenciális irányt kínál” – olvasható Cseke Szilárd Különös véletlen című kiállításán.

A Felhőatlasz című filmből származó sorok nem véletlenek.

A galéria nagyobbik termében felállított, áttetsző műanyag falakkal határolt mobil objektben pingponglabdák vándorolnak, ventilátorok irányításával szabályszerűen haladnak körbe, útjukat azonban akadályok, eltérítések kísérik, egy-egy ponton pedig kiskapuk rejlenek, ahol egyes labdák a rendszerből kiesve, véletlenszerűen a nézők közé kerülhetnek. Az installáció ezen a ponton válik interaktívvá, hiszen a látogatók elkaphatják a labdákat, és üzeneteket írhatnak rá, mielőtt azokat visszahelyezik a művész által megálmodott pályára.

Cseke Szilárd gondolkodásának fontos jellemzője, hogy mindenben, ami véletlenszerűen adott, megtalálja a mondanivalót és a lehetőséget, hogy miképp lehet ezt a képzőművészet nyelvére átfordítani – mondja German Kinga művészettörténész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense.

Cseke Szilárd 20 éve készít olyan objekteket, amelyekben a mozgás, a fény fontos szerepet játszik.  A szentendrei installáció a 2017-ben Pozsonyban létrehozott műalkotás továbbgondolása, s az akkori, az egész galériateret terepasztalként felhasználó munka itt visszafordul mozgó, kinetikus szoborrá. A MANK Galériában látható alkotás tér a térben, az objektbe be lehet lépni, be lehet nézni, de körbe is járható, mint szobrászati tárgy, mint építészeti modell, ugyanakkor van egy belső mozgása, van benne és körülötte fény, ami nagyon jellemző rá. Alkotásainak fontos része, hogy hol jelennek meg fényvonalak a térben és hogy hol jelennek meg alig észrevehető, de hangsúlyos elemek – hívja fel a figyelmet German Kinga.

A művészettörténész szerint a részvétel, a közönség bevonása mára nagyon fontos hozzáállássá vált. A látogatók ma már elvárják, hogy ők is tehessenek hozzá a műalkotáshoz, formálhassanak véleményt vagy akár dolgozhassanak együtt a művésszel.

A kortárs képzőművészet és a művészet egyre gyakrabban alkalmazza a véletlent, elfogadjuk, és szinte örömmel gyűjtjük és építjük be a műalkotásainkba – fogalmaz Cseke Szilárd, aki festészetében és installációiban is nagy szerepet szán a véletlennek. Ennek nagy a veszélye is – teszi hozzá –, hiszen az emberi agy pillanatok alatt kitapasztalja azokat a véletleneket, amelyek kedvesek számára, s ezeket azután már irányítva reprodukálja.

Cseke Szilárd

A szentendrei műalkotás kapcsán kiemeli, hogy külső borítása szándékosan homályos, a nézőnek be kell lépnie az alkotásba, hogy teljes transzparenciát láthasson, de a nem teljesen átlátszó fal szolgálja a műalkotás megértését is, hiszen kizárja a külvilágot, a néző az installációba belépve csak a műre figyel.

A labdák folyamatos körforgásuk során olyan tipikus szituációkba kerülnek, amelyek akár az életben is megtörténhetnek velünk – hívja fel a figyelmet: rázós szakaszok, felemelkedések, lesüllyedések, ütközések, torlódások. Az installáció ezzel a társadalmi felelősségvállalás „oktató modellje” is, hiszen a szociális védőháló megteremtésében mindannyian aktív résztvevők lehetünk. A mások segítéséhez nincs szükség látványosságra – vallja –, és ezt az eltakart segítést jelzi az installáció a részleges átláthatóságával.

A mostani kiállítás elődje 2 évvel ezelőtt valósult meg Pozsonyban – idézi fel az előzményeket Cseke Szilárd.  A Kunsthalléban a helyhez alkalmazkodva, a hatalmas üvegportált és az egész teret kihasználva született meg az installáció, amely nagyon aktívan megmozgatta a közönséget, és rekordokat döntött. Szentendrén a téren belül jött létre egy tér. A mostani kiállítás – amelyet egy hét alatt állítottak fel – már nem helyspecifikus, így utaztatható – fűzi hozzá.

A választott anyagok kapcsán Cseke Szilárd megjegyzi, hogy azok különleges hangulatot teremtenek, hiszen a légkamrás polikarbonát lemez érdekes fényaurát hoz létre, míg a tömör polikarbonát lemez az üveg tisztaságával van jelen. A beépített fénycsövek különös auráját a fényes, szürke anyagok tovább fokozzák, megidézve a Bauhaus építészet hagyományát, stílusát.

A galéria programjával folyamatosan törekszünk arra, hogy a hely szellemét, sajátos hagyományait és a tér egyediségét minél többször és minél változatosabban provokálja – mondta köszöntőjében Tardy-Molnár Anna, a MANK ügyvezetője. Kiemelte:  a megkezdett formabontó kísérletek sorába jól illeszkedik a „Különös véletlen”. A MANK felkérésére ide álmodott tárlat Cseke Szilárd egyedi világába vezet be, s hogy a nemzetközi galériákban elért sikereket követően Szentendrén mutatkozik be, abban „semmi különös és legfőképpen semmi véletlen nincs” – fogalmazott.

A szerdai megnyitón Bolcsó Bálint elektronikus zenei előadását hallhatta a közönség, a kiállítás kurátora Farkas Laura és Tomas Krivocenko (Tomáš Krivočenko).

A tárlatot mások mellett a MANK, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi)és a Samsung támogatta.

A kiállítás november 24-ig látható.