 |
| Stefanovics Angéla (jobbra) Emma és Kaszás Ágnes Klári szerepében |
Hogyan rendezzünk emlékezetes házibulit? Eresszünk össze egy rakás, egymás számára tökéletesen ismeretlen embert! Ha van rá mód, hagyjuk őket magukra a lakás legapróbb helyiségében, de úgy, hogy megfigyelhessük, hogyan boldogulnak egymással. Ideális esetben bokros házigazdai teendőink a szemünk láttára szárba szökkenő újabb meg újabb relációk révén hamarosan a nulla felé tendálnak. Így nyugodtan hátradőlhetünk, miközben vérmesebb vendégeink lassan egymás torkának esnek.
A két kaposvári színésznő által jegyzett és rendezett, többségében fiatal kaposvári színészek előadta Fürdőszoba című opusz hasonló ötletből indul ki, annyi változtatással, hogy a házigazdáknak itt nemigen nyílik lehetőségük pihenni, lévén aktív résztvevői a kissé túlbonyolított történetszövésnek. Akad itt leheletfinom, majd a biztonság és talán a figyelmetlen néző kedvéért nyomatékkal ismételt Ibsen-reminiszcencia; a múltból váratlanul felbukkanó, évtizedes ígéretet most beváltani akaró rámenős perszóna; szóba kerülnek a drogdílerként emlegetett spangligyáros srác kétes üzletei; egy gondosan eltitkolt, pikánsnak akart, de különösebben nem felkavaró szerelmi ügylet; no meg a vendéglátó pár házassága, amiről nehezen lehet elképzelni, hogy valaha is boldog lehetett.
A jelenetek azonban mintha a színpadon is pontos-vesszőkkel szigorúan elválasztva követnék egymást: az egymásra dobált puzzle-darabkákból nem épülhet egységes kép. A fürdőszobába belibbenő vagy berobbanó, majd onnan hol mondvacsinált indokokkal, hol ügyesebb fogásokkal kilopott szereplők jórészt ugyan egyéni arcot kapnak - színészi és írói felelősség egyaránt, ha nem mindegyik ábrázat elég érdekes. A valóban szellemes szövegrészek meg a jópofizva prezentált, laposka ötletek rapszodikusan váltogatják egymást. A játszók ölik és ölelik egymást, ahogy az színpadon szokás, de a szikra, ami életet lehelne a legrosszabb percekben műkedvelőnek ható produkcióba, mégis hiányzik.
Pedig a hetven perces előadásban akadnak remek pillanatok - köszönhetően leginkább a szerepét idézőjelek közé helyező és eközben a legmélyebb átéléssel karaktert formáló Stefanovics Angélának, aki egyszerre aggodalmas családanya, megfélemlített feleség és kissé együgyű, de korántsem ostoba nő. Urbanovits Krisztina katatón, sokáig szótlan, váratlan pillanatokban feltűnő Annája szintén figyelmet követel. Ahogy egyébként az alkotók vállalása maga is: a jó szándék és a közös akarat kipipálva, a megvalósításon van még mit csiszolni.
