Az Alvis Hermanis vezette Rigai Új Színház is ismerősként érkezik, két évvel ezelőtt a fesztivál szenzációját szolgáltatták Szonya és A jég című előadásaikkal. Európa meghatározó rendezője, Hermanis humort és fájdalmat ötvöző legújabb rendezése a hatvanas évekbe viszi a nézőt: A csend hangjai avagy Simon és Garfunkel 1968-as rigai koncertje, mely soha nem történt meg... azt a kettősséget idézi meg, amikor a kelet-európai nyomorúság semmit nem adott, de álmodni még lehetett.
A 3. Bárka Fesztivál meghívott magyar előadásai azt az irányt jelzik, amerre e színházi találkozó nyitni szeretne a jövőben. Egyfelől a mozgást, zenét, akár prózát is ötvöző, komplex színházi nyelv felé - ezt képviseli két kivételes táncos-koreográfus egy-egy munkája: Jorma Uotinen Piaf Piaf című produkciója a Bárka társulatával, valamint Ladányi Andrea és Borlai Gergő BL című, végtelenül pontosan kidolgozott és mégis a jelen pillanat által meghatározott estje; másfelől a fiatalokat színpadra szólító és a fiatal közönséget is megszólító két előadás: Vidovszky György legújabb Bárka-rendezése: Ödön von Horváth Istentelen ifjúság című magyarországi bemutatója, és a Színművészeti Egyetem végzős osztályának remek vizsgaelőadása Forgács Péter rendezésében (Agota Kristóf: Fáj).