A forradalom és szabadságharc leverésének évfordulója alkalmából megkoszorúzta az 1956-os áldozatok emlékművét a Fiumei úti sírkert 21-es parcellájában a Nemzeti Örökség Intézete a 21-es Parcella Emlékmű Alapítvánnyal, az ’56-os Kegyeleti Bizottsággal és az Erdély Művészetéért Alapítvánnyal közösen.
A 21-es Parcella Emlékmű Alapítvány 1999 óta szervezi a csendes megemlékezéseket, amihez a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) idén először csatlakozott.
A Fiumei úti sírkert 21-es parcellája 1989 óta kiemelt emlékhelye az 1956-os forradalom és szabadságharcnak. 1989-ben a Politikai Foglyok Országos Szövetségének ’56-os kegyeleti bizottsága karolta fel a parcella ügyét, tagjai önkéntesek segítségével, társadalmi összefogással rendbe tették az elvadult területet. A parcellát 1989. október 22-én avatták az ’56-os hősi halottak és áldozatok emlékhelyévé, október 23-án pedig felavatták a mártírok emlékére állított kopjafát is. Ekkor 225 nyughely volt a parcellában, de a rendezés során számos jelképes névtáblát is elhelyeztek a valódi sírok között, így például az N. N. feliratú kőtáblákat, amelyekkel az ismeretlen áldozatokra emlékeztek. A 21-es számú ’56-os parcellát 1990-ben hivatalos emlékhellyé nyilvánították, 1999-ben Orbán Viktor avatta fel a közadakozásból elkészült 1956-os szabadságharc hősi halottai és áldozatai emlékművét, Gömbös László szobrászművész alkotását. Az emlékmű a forradalom napjait szimbolizálja október 23-tól november 4-ig, azaz a szovjet támadás megindulásáig. A 21-es parcella 2006-ban lett a Nemzeti Sírkert része.
1952 és 1956 között a mai Fiumei úti sírkertet lezárták, 1956 tavaszán pedig Nemzeti Panteonná nyilvánították. Kizárólag a politikai, kulturális élet nagyjai temetkezhetnek ide – ha életükben jó kommunistaként azt kiérdemelték. Az 1956-os forradalom alatt a temetőt újranyitották, mert sok volt a halott az utcákon. Erre a célra megnyitották a 21-es parcellát, ugyanis itt már korábban felszámolták a sírokat. Válogatás nélkül temettek ide mindenkit: forradalmárokat és ávósokat, katonákat és civileket egyaránt. Ide kerültek azok az áldozatok is, akiket köztereken, parkokban temettek el még a forradalom idején. A forradalmat követő évben, 1957 tavaszán exhumálták a kommunista rendszert védő áldozatokat: a „korszak hősei” méltó emlékhelyet kaptak. Az alacsonyabb rendű karhatalmisták számára alakították ki a bejárathoz közel eső köröndöt, a „Mártírok sírkertjét”. A fontosabb tisztségeket betöltő kommunisták ennél is nagyobb tiszteletben részesültek: az 1959-ben, a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján felavatott Munkásmozgalmi Panteonban kaptak nyughelyet.
A 21-es parcella részben annak köszönheti fennmaradását, hogy a Kádár-korszakban mindvégig azt feltételezték, hogy vannak itt olyan személyek, akiket át lehet helyezni a „Mártír sírkertbe”. Még a ’80-as években is volt áttemetés. Az 1956-os parcellát részben az akadémiai bizottság 1972-es kiállásának köszönhetően nem számolták fel. A bizottságnak kilenc történész és kilenc szobrász vagy építész tagja volt, köztük Antall József. 1982-ben a kommunista vezetés tett még egy utolsó kísérletet, hogy a fennmaradt sírokat nyomtalanul eltüntesse: a hozzátartozókat a 25 éves porladási időre hivatkozva értesítették, hogy a síremlékeket felszámolják. Sokan ekkor elvitték szeretteik maradványait – innen a kiásott sírgödrök –, a teljes felszámolásból azonban semmi nem lett, talán a hősi halottak emigrációban élő hozzátartozóinak tiltakozása miatt.
Forrás és fotó: Nemzeti Örökség Intézete
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
