Zene-e a rap?
Előrebocsátom, alapvetően rocker vagyok, aki minden zenét szeret, még az operettet is. E ponton tisztáznom illik a zene fogalmát. Meglehetősen tágan értelmezve úgy írják le, hogy a hangok és a csend időbeli sorozata. Ez, ugye, nem elég frappáns, hiszen ebben az értelemben a vonatzakatolás zenének minősül. Ezért a filoszok fenti sorozat megvalósítását szándékoltsághoz kötik. Így már jobb, hiszen a zakatolás nem a masiniszta önkifejezési szándékának eredménye, azaz nem zene. E szándékoltságot szem előtt tartva, értelmes zajként szintén szokás meghatározni a muzsikát.
Fontos szempont ugyanakkor a ritmus-dallam-harmónia hármasának megléte. Ismét részigazsághoz érkeztünk, amennyiben a római katolikus gregorián egyszólamú, mint ilyen, nélkülözi a harmóniát, csakúgy, miként egy kíséret nélküli hangszerszóló, ám mégsem mondjuk rájuk, hogy nem muzsika. Dallamnélküliség jellemzi a dobzenéket, amelyek ősi szertartások elmaradhatatlan részei voltak.
GeGéből 6363
GeGe boom bappel indított, ami egy slammer esetében frappáns választás, hogy a szöveget minél kevesebb zenei elem korlátozza. Szemben, mondjuk, a klasszikus dalszövegírással, ahol dallamra, harmóniamenetre íródik a szöveg. Az idő előrehaladtával GeGe beatjei fejlődtek, a szerző pedig trap, majd lo-fi stílusban készítette lemezeit már 6363 név alatt. A hi-fi ellentéteként meghatározott lo-fi, ami jellemzően megjelenik a hálószobapopban, avagy a blogzenében, valahogy mintha előszobául szolgált volna a zenekaros muzsikának.
Jogos ez egy magyar–kommunikáció szakot végzett bölcsész esetében, kinek példaképei József Attila, Pilinszky János és Petri György. Mindhárman korukat, korukban magukat írták meg, naturalizmusban felmutatott filozófiával, összetett, kizárólag a magyar nyelv megengedte, bonyolult költői nyelven, időmértékesen, rímesen.
Zene zenekarral
Gergely azt mondta, számára a szita a nyelv, meg a nyelvjátékok, amik a dalszövegei alapjai. És azt is:
Így, hogy már zenekaros felállással játszunk, az a zene, amit kirakunk, az nem csak rajtam múlik.
Persze sok mindent hoz, a szöveg természetesen tőle származik, de fontos, hogy a zenészek aktívan járulnak hozzá a hangzáshoz, nem sessionzenészek.
A közös alkotás mindig színesítette GeGe, 6363 palettáját, lévén több trackben vendég rapperekkel tolta. Persze az totál más, mint muzsikusokkal dolgozni. Jelzem, nem akármilyen muzsikusokkal. Mindegyikük kísérletező jazz-zenész, akik bátran nyitnak az elektronikus muzsika felé.
Gáll Barnabás trombitás, a GranCanada szólistája, amely jazzbanda, előszeretettel használ hiphopelemeket. A Kord intrója kellemesen megidézi Miles Davis Doo-bop posztumusz lemezét vagy Barabás Lőrinc korai Eklektric kompozícióit.
Imrei Ariel basszusgitárostól nem idegen a funky, a hiphop, miként zenekarában, a Zïpben is bizonyítja majd egy évtizede. A dobos Klausz Ádám és a jazz kapcsolatáról elég annyi, a Nagy Emma Quintet tagja. Papp Mukunda csodagyerekként kezdte a gitározást, mára valódi multiinstrumentalista vált belőle, aki saját munkáiban bátran merít az elektronikus zenéből – s persze maradt gitárvirtuóz.
Az Y és Z generáció világa
A Tönkretesszük a barbibabákat nem zenekari szám, az alap nem hangszeres muzsika. Ellenben sztárdömpinget ad ez a közös munka. 6363 együtt tolja az Analog Balaton tagjaival, Zsuffa Abával és Vörös Ákossal, illetve a Mengyelejev duóval, ami Zsuffa Aba és Szendrői Csaba új kettőse, valamint állandó producerével, Lusta Gerivel. Ez amolyan régi 6363-világ.
A Mély esetében a zenekar mellett ismét feltűnik Szendrői Csaba, az Elefánt frontembere, többkötetes költő. A refrén parádés, „Túl jól esik a rossz és túl rosszul esik a jó”, felnőtt a nyelvmester Sziámihoz.
A lemez eleje és a vége egy-egy nyers életkép. A Hogy vagy? minimális dallammal, élő hangszerekkel, az Időjárás-jelentés Co Lee-vel, aki angol nyelven rappelt kezdetben, mint egy bécsi amerikai iskola egykori diákjához illik. A track zeneileg a legjobb, szuper a gitárriff, mi több, gitárszóló is hallható. Bízom abban, hogy a Bársony innen folytatódik.
Az Összevissza beszélek igazi Sára Gergely-szöveg, szellemes nyelvi poénokkal.
„Vágják Budán, Pesten,
Hogy olyan vagyok, mint a Pollock,
mármint furán festek.”
Csak hogy okoskodjam, Jackson Pollock azért festett furán, mert két évtizeden keresztül pénzelte a CIA (Robert Motherwell, Willem de Kooning és Mark Rothko tásaságában), hogy absztrakt expresszionizmusuk bemutassa az amerikai művészet szabadságát a Szovjetuniónak, ahol a hidegháború évtizedeiben betiltották a nonfiguratív művészetet, ami az 1910-es, 20-as évek Moszkvájában még virágzott.
A nyelvi lelemény folytatódik tovább a Csendháborításban: „Most felháborítjuk a csendet”.
Az Unom egy korosztály életérzését ülteti hiphopba.
„A Mi Hazánkat, meg a píszit,
az Orbánt, a Karácsonyt…
Unom a kényszerhelyzetet,
hogy valamelyik oldalra kéne állni.”
Sára Gergely az Y generáció tagja, kettő híján Z generációs fiatal. Mint nemzedéke, ő is megcsömörlött a pártpolitikától, miként a rendszerváltás után született, rendszerváltó szülők gyermekeinek döntő többsége.
