A séta különlegességét a témáján túl garantálta a sétát vezetők személye is: Czékmány Anna, a PIM múzeumpedagógusa és Balázs Péter az Önállóan lakni - közösségben élni csoport aktivistája először vezettek együtt ilyen túrát, amelyet a jövőben még jó pár fog követni. A vezetés dátumát irodalmi apropóján túl az Önállóan lakni - közösségben élni csoport kiállításának záró időpontja is meghatározta, a sétán részt vevők utolsó állomásként Ady Endre legendás törzshelyének, a Három Hollónak emléket állító, nemrégiben megnyílt kávéházban megtekinthették a csoport Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal című kiállítását.
A projekt alapja, hogy a művészek és az Önállóan lakni - közösségben élni csoport tagjai párokat alkottak, majd interjúkon keresztül kezdtek ismerkedni egymással. Egyes párok fotósorozatban, mások videóban, interaktív fotóalbumban örökítették meg a közös munkát. A tárlat célja, hogy rádöbbentse a látogatókat a mozgássérültekkel kapcsolatos előítéleteikről. A műveken látszik, hogy az alkotói folyamat során a párok valóban megismerték egymást, a munkák játékos, vidám, színes hangulatúak, miközben mély, személyes dolgokról szólnak és társadalmi üzenetet is hordoznak. Török Tünde, a projekt kurátora szerint azért is szervezték a kiállítást egy kávézóba, hogy azokhoz is eljussanak az alkotások, akik nem kifejezetten érzékenyek a témára. A tárlat ezután vidéki körutazásra indul, nyáron pedig a jelentősebb fesztiválokat célozza meg, hogy minél szélesebb közönség ismerhesse meg.
A séta során megtudtuk: Petőfi igen kedvelte a biliárdot, és mert abban az időben egy új kávéház nyitásának feltétele a minimum 5 méteres belmagasságon túl két biliárdasztal biztosítása volt, gyakran hódolhatott is e sportnak. A Pilvaxban (eredeti nevén Café Renaissance), ahol 1846 tavaszán a Petőfi és Jókai vezette Tízek Társasága megalakult, 1848. március 14-én este a pozsonyi ifjúság küldötte is egy biliárdasztalra állva itt adta hírül, hogy Bécsben kitört a forradalom, Petőfi pedig másnap itt szavalta el a Nemzeti dalt. Szintén itt fogalmazták meg és fogadták el a Tizenkét pontot is.
Vörösmarty Mihály a Csiga vendéglőben, az írók és művészek törzshelyén a számára rokonszenves és megbecsült személyeket kínálta meg híres, maga termesztette dohányból készült szivarjával, amely azonban felért egy büntetéssel, mert a legenda szerint elszívhatatlan volt.
Az 1894-ban alapított New York Kávéház az első világháborúig irodalmi és művészeti központként működött. A kávéházban szerkesztőségi asztala volt a Pesti Naplónak, a Nyugatnak és Az Est-lapoknak, de ott ültek a kritikusok, a képzőművészek is Szinyei Merse Pál vezetésével, Heltai Jenő pedig állítólag itt találta ki a mozi szót. A vendégkönyvben Josephine Baker, Thomas Mann és Maurice Ravel neve is szerepelt. Legendás főpincére, Reisz Gyula gyakran hitelezett a művészvendégeknek, de nem mindenkinek. Csalhatatlan emberismerő lehetett, mert a hitelben részesülők idővel elismert művészekké váltak.
A Centrál Kávéházat 1887-ben hozták létre, és rövidesen ez lett a magyar irodalmi élet második legfontosabb központja. Kiss József ide költöztette a frissen alapított A Hét szerkesztőségét. A Nyugat szintén itt született 1908-ban, és indulástól kezdve nyolc éven át mindennaposak voltak az összejövetelek.
Legendás törzsvendégei, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes is törzsasztallal rendelkezett, itt kérte meg Babits Mihály Tanner Ilona (Török Sophie) kezét, Karinthy súlyos betegségének első tünetei is itt jelentkeztek először, gyógyulása után az Utazás a koponyám körül című regénye is a Centrál Kávéházban született.
A PIM vezetett sétáján megérthettük, hogy a kávéház mit is jelentett az elmúlt évszázadokban a fejlődő Pest-Buda számára: univerzális életteret, amelyben mindenféle találkozás létrejöhetett.
Nyitókép: A Centrál Kávéház az 1900-as évek elején
