Az emeleti várostörténeti kiállításon megszerezhetjük az alaptudást a székely rendekről, de a földszinten, Mikó Ferenc életútját követve igazán elmerülhetünk a 17. század első harmadának csíki társadalmi berendezkedésében, továbbá Erdély diplomáciai és pénzügyi viszonyaiban, amellett, hogy a Mikó-vár építéstörténetét is megismerhetjük.
Hídvégi Mikó Ferenc valószínűleg 1585-ben született igen jó családban: rokoni kapcsolat fűzte Bethlen Gáborhoz és Kemény Jánoshoz is. Az 1600-as évek elején az erdélyi főkapitány, Barcsai András, majd a főkapitányi tisztet is betöltő Bethlen Gábor szolgálatába lépett. 1611-ben kinevezték Csík-, Gyergyó- és Kászonszék alkapitányának, amikor Bethlent fejedelemmé választották, ő lett a főkapitány, 1622-től pedig már kincstartóként regnált és a fejedelmi tanácsnak is tagja volt.
Komoly politikai tapasztalatai miatt több alkalommal járt a török portán, de Bethlen Gábor leánykérő követségbe is elküldte, és első és teljhatalmú követként a II. Ferdinánd biztosai által 1620. december 20-án megkötött pozsonyi békénél is képviselte a fejedelmet.
Csíkszereda várát 1623. április 23-án kezdte építtetni. Mikó 1635-ben halt meg, a következő évben fia, József is elhunyt, így a család ezen ága kihalt. A vár még nem volt teljesen kész, az örökösök viszont nem álltak annyira jól anyagilag, hogy befejezzék és fenntartsák, így a reneszánsz kastélyt 1661-ben a török–tatár seregek könnyedén feldúlhatták és kifoszthatták. (A 17. századi tatárjárásról még többet tudhatunk meg az emeleti várostörténeti állandó kiállításon.)
A romosodó épületet Stephan von Steinville katonai parancsnok vezetésével 1716-ra erődített laktanyává alakították, ennek emlékét őrzi a vár bejárata fölötti címeres kő. A katonai funkció egészen 1970-ig megmaradt, majd a múzeum otthona lett.
A kiállítás első része a várkút mélyéről előkerült tárgyak segítségével mutatja be, hogyan zajlottak a 17–18. századi várban a hétköznapok. A bokályt, kőműveskalapácsot és zarándokmedált is tartalmazó leletanyag is segít abban, hogy ezt elképzeljük, de egy, a Csíki Játékszín művészeivel készített kosztümös némafilm még plasztikusabbá teszi, hogyan kerülhetett a leletanyag a kút mélyére.
A 18. századi állapotokat rekonstruálták a következő helyiségben, a konyhában, ahol feltehetőleg a tiszti személyzet ételei készültek. A rekonstrukció a szomszédos éléskamrával együtt gasztronómiai időutazásra hív. Az itt forgatott kisfilm az egykori konyha nyüzsgő életét eleveníti meg.
A harmadik teremben veszik fel a tárlat rendezői Zöld Péter történetének szálát, aki nem keverendő össze a magyar népmese azonos nevű hősével. A mi csíki Zöld Péterünk római katolikus lelkész volt, aki fellépett a székelyek kényszersorozása ellen.
1762 áprilisában Mária Terézia megbízta Adolf Buccowot, hogy a birodalom keleti végein is hozzon létre egy határvédelmi rendszert. A lovassági tábornok hiába dicsérte a székelyeket és sorolta fel összes harci erényüket, Székelyföldön nem hittek a szép szavaknak, és fenntartásokat fogalmaztak meg az önkéntességgel kapcsolatban is. A sikertelen Buccow után jött Siskovics József, aki nem ismert kegyelmet, Madéfalván több mint kétszáz székely ellenállót mészároltatott le.
Zöld Péter az erőszakos szervezés ellen próbált mindent megtenni, például hat falu férfi lakosait rendtől, rangtól függetlenül megeskette, hogy összefogva ellenállnak a császári tiszteknek és a határőri rendszerbe már beléptetettek erőszakoskodásainak. Az osztrákok ezt nem nézték jó szemmel, többször elfogták, de a plébánosnak mindig sikerült megszökni. 1786-ban kapott kegyelmet, akkor több társával együtt hazatért Moldvából, és folytatta papi szolgálatát egészen 1795-ig. Nem maradt fenn róla képi ábrázolás, de egy 1765-ös körözőlevélben olvasható személyleírás alapján el lehet készíteni a fantomképét az egyik érintőképernyős játékban.
Életén keresztül a 18. századi változásokat, a székely határőrezredek felállításának következményeit elevenítik fel a határőr katonáktól a korabeli fegyvereken keresztül egészen a moldvai csángókig és a bukovinai székelyekig, akiknek az útját az 1760-as évekbeli meneküléstől letelepedésen, kivándorláson, áttelepítésen és újabb menekülésen át, Csíkból és Háromszékből indulva egészen Bácskáig, Baranyáig, Tolnáig, sőt Amerikáig követhetjük végig a térképeken.
Ez a terem leginkább a hadtörténet iránt érdeklődőknek tartogat érdekességeket. A 15–19. századi török, magyar, osztrák szúró-, vágó- és tűzfegyvereken, valamint a hadi öltözeteken látható a technikai fejlődés és az egyes vidékek közti eltérések.
Kompakt kiállítást kapott a két géniusz, szó se róla. Arányos a szemnek és a kéznek kínált aktivitások mértéke, csakúgy, mint a lexikális adatok mennyisége. Nem vállalja túl magát, de amit ígér, két évszázad hely-, vár- és társadalomtörténetének bemutatását, tökéletesen teljesíti.
Fotók: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
