 |
| Hopp Art társulat |
Varázsfuvolájukról már néhány szerencsés ismerheti őket, akik miután végeztek az egyetemen, jobb híján együtt maradtak - hogy majd az élet eldönti, mire hivatottak. Az élet nem tudom, eldöntötte-e már, de én biztos. Bár nekem nem ajánlottak kőszívet - mint ahogy Hollandiás Miska a suvickos, hátulról is jóképű szénégetőnek - így csak a sajátomat kérdezhetem: van-e ennél a társulatnál szakmailag felkészültebb, odaadóbb és érdekesebb csapat ma Magyarországon. Az enyém azt mondja, nincs. A gyerekek egyébként magukról megfeledkezve időnként bekiáltottak, vagy halk kérdést intéztek egy-egy szereplőhöz. Nem emlékszem, hogy olyat valaha is láttam volna (és hosszú idő után lassan kinövünk a gyerekszínház korszakból), hogy egy szereplő - most Roszik Hella - valódi figyelemmel odafordult ahhoz a gyermekhez, aki szólt, és érdemben válaszolt, majd miután a gyermek visszakérdezett, újra úgy válaszolt, s eközben a többiek egy pillanatra sem esnek ki az előadás bravúros ritmusából. Már a Hauff és Hoffmann mesék mozaikjaiból összeállított színdarab is remek - ha a posztmodern jelentené azt, hogy a maguk mondanivalóját az áhítattal elővett örökbecsű, már elmondott gondolatokkal eljátszva reciklálják, és a jelenkorból élcelődve kiemelt prioritásokkal vegyítik - posztmodern mese. A végén a gyerekek ki sem akartak menni a teremből, még jó, hogy mi felnőttek tudjuk, a szívünkbe lopódott holmit elvihetjük. Ezután nehéz lett volna jót látni. A Kolibri Színház és a Bozsik Yvette Társulat Petruska és Pulcinella előadásán ritkán lehetett hallani a gyerekeket, mert az előadás nagy részében hangosan szólt a lejátszott zene. A csöndekben azonban hallottuk a visszafojtott, türelemre intő szülői suttogásokat. A kisebbek szemérmetlenül hangosan kérdezték, mikor lesz már vége, meddig tart még, amire az anyukák bocsánatkérően körbepislogtak, és a nagyobb testvérek elégedetten nyugtázták, na, legalább erre jó a kistesó. És ez egyáltalán nem érv - még akkor sem, ha azon el lehetne gondolkodni, hogy bár egy felnőtt előadás közönségsikere semmilyen matematikai viszonyban nem áll a valós (? - na, itt is nyílik egy problémabuborék) értékeivel, vajon ugyanígy van-e ez egy gyerekelőadással is - ám elhallgatni sem akarjuk. Ha a gyerekek tudták volna, hogy az orosz és az olasz szomorúbohócokat megidéző előadásban mennyi mögöttes történet, érdekesség és humor van, akkor biztosan élvezték volna. De nem tudták
