infusiontrio_pressphoto2018_171220_finalhd_NMP_005
Fotó: Nagy Márton

Hamarosan itt a lemezbemutató koncertetek ? amikor beszélgetünk, még két hét ?, de még egyetlen dalt, dalrészletet sem hallhattunk az albumról. Pedig a közösségi médiát rendszeresen használjátok, de ott sem árultatok el semmit?

Weisz Nándor (dob): Mert mi azon kevés zenekarok közé tartozunk Magyarországon, amelyeknél igaz az, hogy a lemezbemutatón mutatjuk be az album számait, előtte senkinek semmit. Ez többek között azért van, mert még nem készültünk el vele, most van gyártásban. (nevet) De annyi biztos, hogy teljesen más a hangzásvilága, mint az előzőnek, vagy amit eddig megszokhattak tőlünk.

Simkó-Várnagy Mihály (cselló): Az első album számai közül sok hallható volt már azelőtt, hogy rákerült volna a lemezre, de mi úgy gondoljuk, az új lemez dalai akkor fognak nagyot ütni, ha csak egy-két foszlányt hintünk el belőlük, viszont a végeredményt majd csak a lemezbemutatón hallhatja a közönség.

Farkas Izsák (hegedű): A hangzásvilágra visszatérve: nem mondanám, hogy merőben más ez, mint a korábbi. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ezen a második lemezen a különböző stílusokat, melyeket eddig is képviseltünk, még jobban előtérbe helyezzük: jobban kijönnek majd a klasszikus vonal, a népzenei motívumok, a modern hangzások, az elektronikus részek. Merészebb lett a kísérletezős zene, abszolút olyan album, amelyen minden szám más zenei világ.

Minek köszönhető ez a változás?

Nándi: Amikor 2011 végén megalakult a zenekarunk, rendelkeztünk egy bizonyos hangszerparkkal, és kezdőknek számítottunk az elektronikus hangszerek, a torzítók, a szintetizátorok, a looperpedálok területén. Azóta viszont eltelt hét év, mely idő alatt bővítettük a hangszerparkot, kerestük a legújabb termékeket, így természetesen technikai szempontból és a zenei ízlésünket tekintve is fejlődtünk. Folyamatosan hallgatjuk a különböző stílusú zenéket, pont azért, hogy követni tudjuk a kor szellemét. Persze, azért maradunk a trió egyedi hangzásvilágánál, amelyet az elektronikus cselló és hegedű, valamint az elektromos dob képez le.

Misi: Mivel ez kísérleti műfaj és felállás, nálunk az a jó oldal, amelyik a rossz is, vagyis az, hogy nem tudunk kitől lesni. Ugyanakkor így a saját tempónkban fejleszthetjük magunkat. Ennek pedig sosem lesz vége, hiszen mindig jönnek újabb és újabb technikai eszközök.

 

Az első albumotok 2015-ben jelent meg, most, a második érkezésekor 2018-at írunk. Milyen lett ez az új lemez az előzőhöz képest?

Misi: A három év alatt nagyon sokat változtak a hangképek. Mások a hangszerek, Izsáknak más típusú hegedűje van, többféle effektet használunk, újak a looperpedálok és így tovább ? a lemezfelvétel viszont az elmúlt három-négy hónapban zajlott. Így a hangzás sokkal egységesebb lett, mint az előző albumé. Többek között azért is, mert most már nem mi keverjük, mastereljük a számokat, sokkal professzionálisabb minden.

Izsák: Erős kezdés volt, jó próbálkozás. Az a természetes, ha a lemezeken is érezhető a fejlődés. Előremutató zenei kísérletezésnek mondanám az első lemez anyagát, melynek ez a mostani a folytatása.

Misi: Ajtónyitás arra, amit szeretnénk csinálni. Most a küszöbön vagyunk ? még ?, de például már az előző lemez számait is sokkal jobban játsszuk.

 

Mikor legutóbb beszélgettünk, megkérdeztem tőletek, mi okozza számotokra a legnagyobb nehézséget. Akkor azt mondtátok, hogy a három szerkezet összeszinkronizálása. Hogy álltok ezzel a kérdéssel most?

Misi: Még több lett a kütyü, melyeket össze kell szinkronizálnunk, ezáltal sokkal több a probléma is, de azért nem olyan súlyos a helyzet. (nevet) Maga az elv, a fizikai megvalósítás ugyanaz, a többéves tapasztalatnak köszönhetően viszont gördülékenyebben megy minden. Persze, nem azt mondom, hogy hibamentesen is.

Nándi: Folyamatosan törekedünk a tökéletességre, ezért a még jobb hangzás érdekében teljesen új rendszerrel dolgozunk. Mivel a koncerten is ezt fogjuk használni, szinte minden egyes nap próbálnunk kell, hogy megtanuljuk a kezelését. Mi vagyunk az a zenekar, amelyik mazochista módon mindig igyekszik megnehezíteni a saját dolgát. (nevet)

infusiontrio_pressphoto2018_171220_finalhd_NMP_003
Fotó: Nagy Márton

 

?Nálunk a zene az első, a szöveg másodlagos? ? mondtátok nekem három évvel ezelőtt. Azóta egyre több az olyan dal, amelyben Nándi énekel, sőt: az új lemezen négy énekesnő ? Csemer Bogi, Gereben Zita, Horányi Juli és Tompos Kátya ? is feltűnik, akik közül hárman ? Kátya sajnos nem ? a koncerten is fellépnek.

Izsák: Az InFusion Trio még mindig úgy használja az éneket, mint egy hangszert, mint egy plusz szólamot. Nálunk Nándi énekel, és néha vannak vendégénekesek. Az említett négy énekesnő szereplése a lemezen és a koncerten egyaránt azért van, mert a különböző céges rendezvények alkalmával sokszor kapjuk azt a felkérést, hogy szeretnének mellénk egy dívát is. Az évek során kialakult egy kör, közülük választottuk ki őket.

Misi: Fontos, hogy a négy énekesnő a saját számait énekli, csak ?infusionizáltuk? azokat, kvázi remake-eket készítettünk belőlük a saját stílusunkban. Kivéve Kátyánál, mert tőle egy népdalfeldolgozás hallható a lemezen.

Nándi: Egy kicsit messzebbről: általában úgy írunk zenét, hogy elvonulunk három-négy napra, amikor csak mi vagyunk, család nélkül, és éjjel-nappal zenélünk, míg meg nem születnek a számok. Nyáron a Balatonon írtunk egy nagyon jó zenét, Dvořák IX. (Újvilág) szimfóniáját dolgoztuk át, és ahogy írtuk a zenét, adta volna magát, hogy legyen alatta szöveg. Pontosabban nem a szöveg hiányzott, hanem egy monoton, lüktető, gépies valami. Ezért, hogy rögzítsük, össze-vissza blabláztam. Azt már észrevettük magunkon, hogy egész jól zenélünk (nevet), de dalszöveget írni nem tudunk, az teljesen más műfaj. Így hát Izsák felkérte Molnár Tamást, aki fergeteges szöveget írt, amelyről azt hittem, hogy sosem fogom tudni megtanulni. De persze, sikerült. (nevet) Csodálatos játék a szavakkal, remek a ritmusa, nagyon jó kis szöveg lett.

Hogyan dőlt el, hogy az említett négy énekesnő melyik dalából lesz InFusion Trio-verzió?

Izsák: Igazából adta magát, nem nagyon volt kérdés, melyeket választjuk. Amikor hallgatjuk a dalokat, akkor már úgy figyeljük azokat, hogy vajon ezt és ezt megcsinálnánk-e a mi verziónkra vagy sem. Horányi Julinál dilemmáztunk egy kicsit, hogy melyik dalát dolgozzuk át, de hamar eldőlt, hogy az Aranyszárnyú című lesz.

Nándi: Érdekes egyébként, hogy mind a négy énekesnőnek különböző a zenei stílusa: Bogi inkább sanzonos-popos, Zita jazzes, Juli abszolút elektropopos ? ezeket ötvöztük. Kátya pedig az egyik kedvenc magyar népdalát, a Felültem a kemencére címűt készítette el velünk.

 

Az album a Stardust címet kapta. Ezt mindenképpen meg kell magyaráznotok?

Nándi: Szerettük volna, ha az egyik legjobb barátunk, Mészáros Dániel, aki az első lemezre írta a szövegeket, az új albumon is jelen van dalszövegíróként. A címadó dal tehát az övé. Nem új szám, régen megírta már ezt a költeményt, sőt három-négy éve rögzítettük is, ezt variáltuk át. Annak idején, mikor először megcsináltuk, nem gondoltam, hogy albumra is fel kellene tenni, mert kicsit a progressive-house-hoz hasonló stílusú? A szövegen és a dallamon nem változtattunk, csak azon, amit mi játszunk. Mikor pedig azon gondolkoztunk, mi legyen az album címe, rögtön ez jutott eszünkbe. Merthogy annyi csillag szerepel a lemezen: a négy énekesnő, a két szövegíró, mi? (nevet) Ugyanakkor annyira eklektikus a zenei anyag, hogy a Stardust cím jól leírja, ami jellemző erre a lemezre. Egyébként ez az eklektikusság volt a szempont a borítónál is, amelyet Silye Júlia tervezett.

 

Ha már a tervezésnél tartunk: új ruha is készült az alkalomra. Sőt: voltaképpen már a kezdetektől figyeltek erre, hiszen, ha jól számoltam, négy szettetek biztosan van.

Misi: Ahogy mondod, már a korai időszaktól jellemző ránk az egységes outfit. Egy diszkógömbös pólóval indultunk, majd az első albumunkhoz készült a zöldfrakkos szett ? amely a klasszikus és a könnyűzenét akarta reprezentálni. Később ráuntunk a zakóra, és akkor jött a kékes megoldás. Az új albumnál úgy döntöttünk, hogy elűrösödünk, és ebben Horányi Juli volt a cinkosunk, ő készítette a jelmezeket.

Habár az űrbe csak gondolatban ? és ezek szerint a ruhát tekintve ? kalandozunk el, ti azért elég sokat léptek fel külföldön. Koncerteztetek Thaiföldön, játszottatok Rióban az olimpia idején, nemrég jártatok Stuttgartban, és még lehetne sorolni. Itthon viszont keves(ebb)et látni titeket. Múltkori beszélgetésünkkor azt kérdeztem: külföld cél? Most azt: inkább cél az, mint a hazai piac?

Nándi: Azt vettük észre, hogy az emberek sokkal nyitottabbak, befogadóbbak kint, és ezt nem is palástolják, tapsolnak, táncolnak, őrjöngenek. Például 2015-ben Bogotában jártam a Nemzeti Filharmonikusokkal a Beethoven-fesztiválon, ahol találkoztam egy lánnyal, aki később, már jóval a hazaérkezésünk után írt a YouTube-csatornánkra, hogy nagyon szereti az InFusion Triót és el sem hiszi, hogy nem ismert fel, amikor személyesen találkoztunk?

infusiontrio_press2018_plus_Final_midres_NMP_00-11
Fotó: Nagy Márton

Hihetetlen sztori. Veletek mindig történik valami? Viszont arra a megjegyzésedre, hogy külföldön befogadóbb a közönség, visszatérnék. Itthon ennyire nem?

Nándi: Akkor inkább úgy mondom: kint meg mernek hívni minket, a közönség pedig nemhogy ottmarad a koncertjeinken, de egyre csak gyarapodik. Persze, itthon is tetszik a zenénk az embereknek, csak valami miatt ? amit mi még mindig nem értünk ? a legnagyobb fesztiválszervezők nem merik elhívni a zenekart. Pedig a közönségtől folyamatosan azt halljuk, hogy a Balaton Soundon, a VOLT-on, a Szigeten a helyünk. A probléma általában az, ha egy rendezvényszervező meghallgatja az első albumunkat, megállapítja, hogy érdekes, amit csinálunk, de nem néz utánunk, nem jön el egy koncertünkre. Pedig mindenki azt mondja, hogy minket élőben kell látni/hallani, mert akkor tudatosodik az emberben, hogy mit is csinálunk. Hogy a basszusgitár voltaképpen cselló, például. Azért reménykedem, hogy a második album több emberhez eljut, mert annyira profin szól, és jól hallható az akusztikus hegedű, a cselló, a szintetizátor. Szóval sokkal érthetőbb.

Ami pedig a koncerteket illeti: folyamatosan figyelünk arra, hogyan reagál a közönség. Ha azt látjuk, hogy a komolyzenei átdolgozások nem tetszenek annyira, akkor azokat nem erőltetjük, áttérünk a slágerekre.

Misi: Ezért szeretnek minket a céges rendezvényeken, mert fel tudjuk mérni az igényeket és megoldjuk a kéréseket. A megrendelőnek csak annyit kell mondania, hogy mikor és mennyit játsszunk, a mit ránk lehet bízni.

 

A fesztiváloknál maradva: ti is tudjátok, hogy a szervezők azt is nézik, hány és mekkora klubot vagytok képesek megtölteni?

Izsák: Igen, tudjuk, hogy ez a rendszer, és el is fogadjuk. Ahhoz azonban, hogy nagyobb klubokat vagy kültéri színpadokat meg tudjunk tölteni rajongókkal, ki kell nevelnünk őket. Éppen ezért tervezünk egy vidéki lemezbemutató klubturnét, amelyhez előtte szükség van egy jó kis lemezpromócióra, hogy még többen megismerjenek minket országszerte.

Nándi: Azt azért hozzáteszem, hogy már vannak olyan színpadok, amelyeket pont azért találtak ki, hogy a kevésbé ismert, de igényes produkciók bemutatkozhassanak. Ezt csak azért mondom, hogy nyilván nem rögtön a Sziget nagyszínpadára vágyunk. Annak kapcsán pedig, hogy mennyi embert tudunk vonzani, van egy jó sztorim. A legelső fesztiválunk a Veszprémi Utcazene Fesztivál volt körülbelül öt-hat évvel ezelőtt. Egy kis színpadon játszottunk a domb mögött, igaz, főműsoridőben ? éppen akkor, amikor a nagyszínpadon egy nagyon híres magyar énekes lépett fel. A nevét nem mondom. Elkezdődött a koncertünk, tízen lehettek kb., majd szépen lassan megtelt a nézőtér. Egy órát játszottunk, és mire vége lett a koncertnek, már 500-an voltak. Azóta kapjuk az üzeneteket, hogy milyen jó volt, és hogy mikor jövünk legközelebb, a szervezők azonban nem hívtak meg újra azóta sem. Bennünk megvan a potenciál, hogy bevonzzuk az embereket, nem feltétlenül van szükségünk állandó közönségre, mert az emberek megállnak, ha érdekesnek találják, amit hallanak.

Izsák: Ez az érdeklődés egyébként a szakma részéről is megvan, hiszen amikor bármelyikünk egy másik formációjával lép fel, odajönnek, és az InFusion Trióról kérdeznek minket. Szóval tudnak rólunk, ez tuti. Csak az a baj, hogy az emberek szeretik a skatulyákat, de nálunk ez nem működik, mi nem egyféle zenei stílust képviselünk. Úgy érezzük, hogy még nem elég érettek hozzánk, amit nekünk a legnehezebb feldolgoznunk, de mi hosszabb távon gondolkozunk.

Misi: Persze, lehetne sokkal több lehetőségünk a fesztiválokon, de így sem panaszkodunk. Folyamatosan lépkedünk előre, nem vagyunk elégedetlenek, mindig van feljebb, mindig vannak újabb piacok.

Izsák: Sőt: ha azt nézzük, hogy nekünk a zene a szakmánk, az InFusion Trio teljesen még sincs az első helyen, hiszen nem ez a fő állásunk, hanem inkább nagyon erős hobbinak, már-már mellékállásnak mondanám. Érzelmi szempontból viszont ez a fontosabb, mert ebben egyesül mindaz, amit szeretünk csinálni.

 

Nemcsak szeretitek, de tudjátok is. Tényleg mindig kitaláltok valami újat. Írtatok dalt a riói olimpiáról, a fesztiválokról és legutóbb az Arany-emlékévhez kapcsolódóan dolgoztátok fel költőnk egyik versét, a Poétai recept címűt. Hogyan született ez a dal?

Nándi: A Gold Record keresett meg minket azzal, hogy Arany János verseire lehetne dalt írni, érdekel-e minket. Naná ? mondtuk. Sok Arany-szöveget ismerünk, de ezt nem olvastuk eddig. Kaptunk egy hosszú listát, azon volt rajta. Közismertet nem akartunk választani, de ez nagyon megtalált minket. A Poétai recept című vers jóval Petőfi halála után, 1852-ben született, ekkorra már nagyon sok költő próbálta utánozni Petőfi költészetét, ami Aranynak nem igazán tetszett. Így megírta ezt az ironikus hangvételű verset, amely teljesen dalszövegszerű.

Misi: Közhelyeket dobál össze, ezeket ismételgeti, mondván: ennyi a magyar költészet.

Nándi: Körülbelül nekünk is ez a véleményünk a magyar könnyűzenei ipar dalszövegeiről? De visszatérve a számra: mivel magyar vers, úgy gondoltuk, legyen benne egy kis népzenei vonal, hiszen a hegedű és a cselló miatt ez adja magát, majd megírtam a dallamot, felvettük, és rákerült a lemezre. Ezt követően ismét megkerestek a Goldtól, hogy van lehetőség videóklipet készíteni hozzá, amely végül el is készült. A dalt a koncerten is el fogjuk játszani, de előtte egy színművész tolmácsolásában maga a vers is elhangzik majd. Plusz van egy német népdal is a lemezen, amely szintén hallható lesz a koncerten: először a kislányom fogja elénekelni az eredeti népdalt tradicionális német viseletben, utána pedig eljátsszuk az ?infusionizált? verziót.

A koncert a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósul meg.

InFusion Trio: Stardust

Lemezbemutató koncert

2018. április 1., 20:00

Uránia Nemzeti Filmszínház ? Díszterem

További információk: https://btf.hu/program?id=97721

Szíjjártó Anita

Fotók: Nagy Márton

https://www.facebook.com/InFusionTrio/

https://www.instagram.com/infusiontriohungary/