Miként tudtad érzékletesen megzenésíteni Krusovszky Dénes verseit, hogyan kelt életre a lemez és azon belül a most megjelenő, A zsurlók című versből lett Zsurlók című dal?
Ez egy rövid vers, így bőven volt terünk a zenei rész kibontakoztatására. A dal a végétől indulva épült fel, először az utolsó refrén állt össze a benne lévő, hozzám kifejezetten közel álló, gegszerű bemondással, miszerint „Csodálatos álom volt a civilizáció, de úgyis a zsurlók bírják majd legtovább”. Ezt követően hozzáépítettem a dalhoz egy már korábban elkészült zenei ívet, így lett a hangzás kerek, egész.
Miért áll közel hozzád az imént kiemelt idézet?
A zenekarunk másik énekese, Noémi gyakran mondja, hogy szerinte kulturális értelemben mind zsurlók vagyunk – túléljük a korok változásait, miközben letisztult, egyszerű, őszinte zenét csinálunk.
Miért Krusovszky Dénes kötetét választottad a lemez alapjául, és miként választottad ki a megzenésíteni kívánt verseket?
Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem olvasni az Áttetsző viszonyok című kötetet, mert a regényei után felkeltette a kíváncsiságom Krusovszky költészete. Amikor belekezdtem az olvasásba, még nem tudtam, hogy az egy versmegzenésítő lemezt fog eredményezni. Az előző, 1bor1vers című – akkor még szólóprojekten belül alkotott – lemezemen is van egy „közös dalunk” Dénessel, az Éjszaka sétálni című versét zenésítettem meg. Utólag derült ki számomra, hogy ez a költemény is az Áttetsző viszonyokban jelent meg.
Azt éreztem, hogy az írások képszerű sorait szépen fel lehetne dolgozni zenei módon. Nem előre felállított koncepció szerint választottam ki a verseket – azokhoz a szövegekhez nyúltam, amelyek valami oknál fogva megérintettek engem, így állt össze a tizenöt dalt eredményező lista. Alaposan utánanéztem a kötet kapcsán fellelhető információknak, számtalan Krusovszky-interjút elolvastam, és az egyikből megtudtam, hogy az Áttetsző viszonyok írása során egyre előrébb és előrébb került A te partod felé című költemény, mígnem az lett a kötet nyitóverse. Na, én egyetlen dologban voltam biztos a lemez alkotása során: abban, hogy A te partod felé lesz az album záró gondolata.
Tervezel a jövőben saját dalszövegre épülő dalokat írni, ahogy azt korábban tetted?
Ha megszáll az ihlet, ki fogom írni magamból, de úgy érzem, ez még egy távolabbi lépés. Magabiztosságot ad az, ha olyan szövegeket éneklek, amikről bizonyosan tudom, hogy jók. Emellett jó érzés számomra, hogy a versek megzenésítésével úgy érzem, mintha a szerzőkkel közös alkotást hoznék létre – bár ez nem egy aktívan együtt végzett munka, mégis egyfajta szellemi közösséget élek meg velük.
Az 1bor1vers című lemezed egy, a Balaton-felvidéken megrendezett azonos című eseménysorozatra készítetted és ott mutattad be. Hogyan tudod érzékletesen összekapcsolni a művészetedben a zenét, az irodalmat és a természet szeretetét? Miként tudsz ebből a három dologból egységes harmóniát alkotni?
Könnyedén, hiszen mindez bennem is összekapcsolódik az életmódomnak köszönhetően. A Balaton-felvidéken, azon belül Kővágóörsön élek – itt forgattuk az új lemezhez készülő videókat. Ha kinézek az ablakomon, a gyönyörű tájat látom. Inspiráló a környezet.
Miként élteti a kreatív alkotófolyamataidat a természet közelsége?
Nyugalmat ad, és ebben a nyugalomban zavartalanul tudom megélni a kreativitásom. Alapvetően kerülöm a stresszt, hiszen az elmélyült munkához és a nagy volumenű dolgok – mint például egy koncept lemez – létrehozásához számomra higgadtság, idő és tér kell. Van, aki képes szabályos rendszerben, meghatározott időintervallumban dolgozni egy íróasztalnál, de én nem. Szeretem hosszasan érlelni magamban a dalaimat, szeretek intuíciókat és inspirációkat követve munkálkodni.
Hogyan épült ki az irodalommal való kapcsolatod?
Ez egy nagy múltra visszatekintő szórakozás számomra. Gyerekkoromban sok versfeldolgozást hallgattunk – Sebőket, Kalákát, mindenfélét –, az apukám gyakran gitározott nekünk. A szüleim megteremtették azt a kulturális igényt a bátyámban és bennem, ami egy életen át kísér minket. A szintén alkotó – rajzoló, fotózó, író, A Bence kalandjai kreatív folyamait támogató – feleségemmel, Kleb Zsófival hasonló közeget igyekszünk teremteni magunknak, a hétköznapjaink része a kultúra.
Szívesen lapozgatok irodalmi folyóiratokat, de távolról sem vagyok akkora irodalmár, mint amekkorának esetleg gondolhatnak a hallgatók az alapján, hogy már két versmegzenésítő lemezt készítettem, készítettünk.
Miért éreztél igényt arra, hogy szólóprojektről zenekarra válts, és hogyan állt össze a csapat?
A szólóprojekt kezdeti fázisa még trió formátum volt, de ez nagyon hamar szétesett. Akkoriban még nem álltam készen arra, hogy zenekarvezető legyek, és minden hibát elkövettem, amit el lehetett. Még éretlen volt az előadói karakterem, így nem tudtam frontemberként állni egy zenekar élén. Ez volt az oka annak, hogy elég hosszú időn át egyedül játszottam és a második lemezt egyedül készítettem el. Viszont egy idő után meguntam ezt a fajta működést.
Mostanra lett egy határozott elképzelésem arról, hogy mit akarok csinálni és mit akarok hallani, ezáltal zenekarral is meg tudom valósítani azt, amit korábban egyedül tudtam csinálni. A zenésztársaim hozzáadnak a dalok hangzásához, de nem billentik ki azt az általam megálmodott mederből. A jelenlegi helyzetben lehetőségem van arra, hogy zenekarral is és egyedül is elő tudjam adni a szerzeményeket – ugyanis fontosnak érzem őrizni annak a lehetőségét, hogy ha ahhoz van kedvem, akkor egyedül is el tudjam játszani őket. Koncepcióbeli alapelvnek érzem, hogy a daloknak egy szál gitáros felállásban is működniük kell.
A zenekar lépcsőzetes folyamat eredményeképp épült fel. Günsberger Ákos gitáros az előző lemez bemutatóján játszott velem először, és az alakuló barátságunk jó okot adott arra, hogy zenekari szinten is együtt zenéljünk. Aztán csatlakozott hozzánk Noémi második énekesként, majd jött Bálint a nagybőgővel, akivel a Murielben is együtt zenélünk, végül pedig becsatlakozott a hegedűvel Judit, akivel a többiekhez hasonlóan fantasztikus és inspiráló együtt dolgozni.
Minek a hatására ért meg az alkotói és előadói karaktered?
Az időnek köszönhetően, és azért, mert a korábbinál kevesebb külső hatás ér. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy hat évvel ezelőtt Kővágóörsre költöztem, hiszen itt kevesebb emberrel találkozom, kevesebb ember véleményét hallom és kevesebb embernek akarok megfelelni – sőt, egyre kevésbé akarok megfelelni bárkinek is.
Bizonyos értelemben nagyfokú tudatosság van ebben a folyamatban, rengeteget gondolkodom, tanulok – voltam Amerikában is egy inspiráló bluegrassgitártáborban – és gyakorlok, de emellett hagyom, hogy az alkotás pusztán jó érzésből történjen, hogy az így elkészült dalok másoknak is jó érzést okozzanak.
Hogyan formálja az alkotói karaktered és a személyiséged a versekben történő elmélyülés?
Érzékenyebbé tesz. Alkotóként élve elkerülhetetlen a szenzitív nyitottság, mert enélkül önmagunk számára is unalmassá válnak a behatárolt kifejezési formáink és ötleteink. Muszáj inputokat, például versekből fakadó hatásokat begyűjtenünk, ha árnyaltan szeretnénk kifejezni a világról alkotott véleményünket.
Milyen lesz a Zsurlók Magyar Zene Házában történő lemezbemutatója?
A könyvtárban tartjuk, ami csodás helyszín. Olyan koncertet adunk, amilyet nem szoktunk: az első hangtól az utolsóig végigjátsszuk a lemezt, utána pedig beszélgetünk róla Krusovszky Dénessel. Nagyon várom, biztos vagyok benne, hogy szuper élmény lesz. Nem mellesleg A Bence kalandjai történetében először vinyl is kapható lesz a helyszínen.
Fotók: Kertész Kornél
