 |
| Fotó:Emmer László |
A hetvenéves katalán zenészlegenda, Jordi Savall tavasszal megjelenő albumán énekelsz. Hogyan jött a felkérés, hogy szerepelj a lemezen?
Különleges történet, hiszen igazából csak a felvétel után tudtam meg, hogyan talált rám Jordi Savall. A menedzsere mesélte el, hogy Jordi fia régóta szereti a zenémet, és minden lemezem megvan neki. Tulajdonképpen ő javasolt az édesapja albumára énekesnek. Nagy öröm számomra, hogy ez a találkozás valóban a zene segítségével jött létre: nem dolgozott külön csapat azon, hogy bekerüljek a produkcióba. Az életem nagyon szép ajándékának tartom, hogy időről időre megjelennek nagy mesterek, például Szakcsi Lakatos Béla, Presser Gábor vagy most Jordi Savall mellettem.
Az albumon számos európai művész közreműködik: mi az alapvető koncepciója az anyagnak?
A lemez a tágan vett balkán zenéjére épül: az egymás mellett élő, évszázadokig egymással háborúskodó népek dallamait mutatja be. A nemzetek viszonya, a különböző kultúrák párhuzamai, különbségei, egymásba folyása foglalkoztatta Jordit, ezt akarta láttatni a zene tükrében. Az album elkészítése több hónapig tart, hiszen többek között magyar, szerb, görög, bolgár, török és albán előadók is énekelnek. Decemberben indult a munka, én januárban kerültem sorra, a felvétel azonban még most sem ért véget.
Az előadók a saját népeik dallamaiból énekelnek: milyen mértékben szólhattatok bele, hogy mely dalok szerepeljenek a lemezen?
Az anyag tematikáját ismertük, a dalokat egyedül választottam ki. Mivel a ?Bölcsőtől a koporsóig? mottóval készült az album, ehhez mérten válogattam a magyar népdalkincsből. Altatókat, lakodalmi énekeket, halott-kísérőket vittem, amelyeket viola da gambán, sazon, szantúron, dobokon kísértek. A dalokat egy 15. századi templomban vettük fel, ráadásul éjszaka. Nemcsak mert Jordi szívesebben dolgozik éjjel, hanem praktikus okokból is, mivel a turisták késő délutánig látogathatták a templomot. Különleges hangulatot adott a munkának az egyedülálló helyszín: amikor eljött az este, bevonultunk a ? szó szoros értelmében vett ? szentélyünkbe, ahol csodálatos és titkos dolgokat műveltünk.
Egy hasonlóan nagy horderejű, sokszereplős projekt a csodák és titkok mellett bizonyára számos nehézséggel is jár.
A profizmus, ami az előkészítést, valamint az egész munkafolyamatot jellemezte, alapvetően megnyugtató, biztonságos légkört teremtett. A feszített tempó miatt viszont nagy szükség volt az alkalmazkodó és improvizációs készségemre: a felvétel csupán háromnapos munkát jelentett, minden előzetes felkészülés, információ nélkül. Ha több idő állt volna rendelkezésünkre, mélyebben bele tudtuk volna ásni magunkat az anyagba, jobban ki tudtuk volna dolgozni az egyes zeneszámokat. Több gyakorlással, egymásra hangolódással kezdődhetett volna a munka, bár talán éppen ez a képlékeny állapot adta az igazi szépséget. Bíznunk kellett magunkban, egymásban, a szimpátiánkban, a gyorsan formálódó barátságban, a játékos kedvben. Ahogy Jordi megfogalmazta, amit itt kaptunk, több mint szabadság.
A honlapodon írod, hogy 11 nyelven énekelsz. Több nyelven dalolni, mint amennyit beszélni ? ez is a zene szabadsága?
A népzene könnyen nyit ajtót más népek felé, akik körülöttünk, velünk élnek. Adott volt, hogy a Kárpát-medencében, illetve a közép-európai, balkáni térségben élő népek zenéjével is foglalkozom. Énekeltem már cigányul, görögül, románul, törökül, lengyelül, de arra is lehetőségem nyílt, hogy Pekingben kínaiul daloljak. Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz ? mondja a szállóige. Ez az éneklésre is igaz. Elég egyetlen dallam: ha találkozom valakivel, és eléneklem neki a saját nemzete egy dalát, azonnal olyan kapuk nyílnak meg, amelyek enélkül nehezebben tárulnának ki.
 |
| Fotó:Emmer László |
Sokféle zenei világ fonódott össze a neveddel: jazz, népzene, gyerekdalok mind szerepelnek a repertoárodban. Számos műfaj, mégis mind ?szalókiágis?. Hogyan nő ennyiféle gyökérből egységes stílus? Mivel a népzenébe ástam bele magam leginkább, általában a népzene felől közelítek meg mindent. A hangképzésem, a díszítéseim, a különböző motívumok és a dallamok, amelyekből építkezem, mind innen erednek. Ugyanakkor a jazz-zenészekkel való találkozás arra tanított meg, hogyan használhatom, tágíthatom ezt a tudást. Nagyon sok párhuzamot találtam a két műfaj között: a jazz-zene segítségével döbbentem rá például a népzenében rejlő rengeteg improvizációs lehetőségre. Emellett például a Szakcsi Lakatos Bélával való intenzív munkafolyamatnak köszönhető, hogy önálló dallamok fogantak meg bennem: a gyerek lemezeimen az énekelt dallamok többsége már saját szerzemény. A népzenére alapozva alakítom a saját zenei világom: szabadságot, önbizalmat, erőt ad, amikor nem kellenek címkék, definíciók, hanem maga a zene beszél az ember helyett. Szinte kivétel nélkül minden zenész vágyik személyiségének több színét, árnyalatát megmutatni. Érdekes élmény volt például, amikor népzenei gyűjtőúton voltam Ördöngősfüzesen Hideg Anna néninél, akivel Karády-számokat is hallgattunk: megtanultuk például a Csak egy nap a világ kezdetű dalt. Ő mesélte el, hogy mennyire szeretett volna hasonló dalokat tanulni, énekelni, a népzenegyűjtők azonban ? idő hiányában - csak az autentikus anyagra koncentrálnak. Ott jöttem rá, hogy miközben adatközlőként tekintünk rájuk elsősorban, az ő fejükben és szívükben is ott élnek a magyar nóták, kuplék, régi slágerek, amelyet nagyon szeretnének megmutatni.
Karády dalai a pályájádon is meghatározóak: 2008-ban jelent meg A vágy muzsikál című album 14 feldolgozással.
Már 2000-ben megszületett bennem a műsor előképe: akkor fiatal jazz-zenészekkel játszottunk Karádyt. A nagymamámtól kértem kölcsön a lemezeit, azokról hallgattam, tanultam, ami tetszett. Nyolc évvel később, miközben az album készült, a nagymamám már haldoklott: az ő emléke, személyisége meghatározó volt abban, ahogyan éneklem a dalokat. Másfél-két éve nem léptem fel ezzel az anyaggal, ezért felüdülés lesz számomra a február 27-ei Budapest Bár Mulatóbeli fellépés. Bővítettük a repertoárt, így vár néhány újdonság a közönségre.
Éveken át felnőtt közönségnek énekeltél, nyolc éve azonban már a gyerekek is jelentős szerepet játszanak a művészetedben. Miért tartottad fontosnak, hogy hozzájuk is szólj? Korán kerültem színpadra, 18 éves koromtól intenzíven énekeltem, évi 150-200 fellépés mellett rengeteget éjszakáztam. Ez az életmód megbetegített fizikailag és mentálisan egyaránt. Ösztönösen kerestem az élet naposabb oldalát, ezért fordultam a gyerekek felé. Visszavágytam az életemben azokhoz az emlékekhez, amikor boldog és teljes voltam: a gyerekkoromba. Máig öröm a kicsiknek énekelni.
Tavasszal megjelenik a Savall-lemez, jövő decemberre pedig nagykoncertet tervezel a Művészetek Palotájában a novemberben kiadott karácsonyi dalokból. Addig milyen feladatok várnak Rád? Márciusban a Kalákával fogok énekelni, többek között Kosztolányi, Dzsida Jenő, és Kányádi Sándor verseit. Júniusban érdekes produkció részese leszek a Művészetek Palotájában. Az Anna and the Barbies játssza el ugyanis az Óz, a csodák csodája történetét a saját számaikkal kísérve. A jó boszorkány szerepében lépek fel itt, én éneklem többek között a Márti dalát is. Nemcsak a szakmámban érnek izgalmas feladatok: női és intimjóga oktatóképzésre járok, és tanulok az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola zeneterapeuta alapozó képzésén. Izgalmas emberek vesznek körül, motiválnak a fejlődésben, erősen hatnak a gondolkodásomra. Inspirálnak a feladatok is, amelyek rám találnak. Örömteli ez az időszak.
Széles-Horváth Anna
