És ugrott a hagyományosnak mondható ibseni miliő: egy óriási piros kürtő a színpad, hátul buja erdőt mutat a gigantposter - és ahogy sima vonalú, modern barna ruhában bejön a színpadra Hedda Gabler, megáll és hosszan a szemünkbe néz, már tudjuk: nem a Tesman-villában, hanem színházban vagyunk. Ahol a Hedda Gabler lényegét fogják elmesélni nekünk. A modellt. Azt, amelyre Ibsen aztán rápakolta a színdarabot.
Kérdések nincsenek - az sem, hogy vajon miért ilyen ez a nő -, ezért aztán nem hiányoznak a válaszok sem. Nem dereng föl a háttérben a halott apa, a tábornok, a legigazibb férfi; és nem bontakozik ki Ejlert Lövborg, a volt szerető személyiségének formátuma sem. Csupa mellékszereplő kering Hedda körül. Ez a legfőbb baja, alighanem.
Következésképp Hedda unaloműző és cinikus akciójának látszik szerelemtelen házassága Jörgennel, Ejlert remekműgyanús kéziratának elégetése, a szegény kis Thea szétalázása a semmibevevéssel - mert ez a nő ilyen, és kész. Stub? rendezésében Hedda igazi ellenfele a cinikus-intrikus Brack bíró, aki szépen eltervezi, hogyan képezi majd a harmadik szöget a házaspár életében. Hát erre tényleg csak egyetlen válasza lehet a büszke Heddának. Az viszont jó nagyot csattan.
