Csúcspontok és mélypontok - HAYDN ESZTERHÁZÁN

Egyéb


fertoddeger20060904083_mod.jpg
A fertődi Esterházy-kastély

Az orgona ajaksípos regisztereire emlékeztető hangja minden órában megszólalt, és eljátszotta a beleépített dallamot, ha órához kapcsolták, de nyomásra is működésbe lépett, ha mondjuk egy fotelba építették be. Amint ráült valaki, alsó fertálya alól kellemes melódia szólalt meg. Olyan melódia, amelyet például Haydn szerzett, mert az Esterházy-kastélyban öt ilyen szerkezet is volt, amit a derék könyvtáros fabrikált. 1801-ben Joseph Niemetz Bécsben is bemutatta a muzsikáló szerkentyűket, melyek Haydnéi mellett Mozart kis darabjait is lejátszották, tökéletes pontossággal. Haydnnak zenélő órákra szerzett műveiből - különleges csemegeként - négy szólalt meg fortepianón Alekszej Ljubimov előadásában a fesztivál egyik legkiemelkedőbb koncertjén, amelynek első része gyakorlatilag Ljubimov szólóestje volt. Az orosz, ámde világhírű művész hatása alól senki nem tudja kivonni magát, a tökéletes muzikalitás és érzékenység virtuóz technikával párosulva benne megvalósítja azt az előadót, akit a szó legmélyebb értelmében művésznek nevezhetünk. Három menüett és a c-moll szonáta (Hob.XVI:20) mellett az a Capriccio nevű C-dúr fantázia is elhangzott, amit Bart van Oort tolmácsolásában néhány nappal korábban hallhattunk már. Számomra ez a mostani volt a jóval meggyőzőbb előadás. Szokatlanul a koncert ezen első felét ráadással kellett zárnia a művésznek, akkora volt a siker. Ekkor következett el a koncert csúcspontja: Mozart d-moll fantáziájával sokak szemét megnedvesítette a szívből jövő és szívhez szóló előadás. A hangverseny második részében egy - talán alkalmi, hisz név nélkül szereplő - trió: Ljubimov, Simon Standage (hegedű) és Jennifer Ward Clarke (gordonka) adta elő az E-dúr (Hob.XV:28) és C-dúr (Hob:XV:27) triót. A szólórészhez képest hőfokban kevesebbet nyújtott, mint az első rész. Simon Standage és Jennifer Ward Clarke személye volt az, aki összefonta ezt az estét a másnapival, ahol a Salomon-Vonósnégyes (Standage és Clarke mellett Catherine Martin, második hegedű és Trevor Jones, brácsa) Tomasini és Haydn-kvartetteket adott elő. Luigi Tomasini személye Fertődön azért különösen érdekes, mert Haydn idejében ő volt a zenekar első hegedűse, maga is tehetséges zeneszerző, noha műveit viszonylag ritkán játsszák. Az együttes az indiszponáltságnak olyan fokát mutatta be ezen az estén, hogy a koncert egyszerűen nem érdemel elemzést.

A fesztivál hátralévő részében kamaraegyüttesek már nem lépnek föl, ezért bátran mondhatom, hogy a műfaj csúcspontját idén vitathatatlanul  a Festetics-Vonósnégyes (Kertész István, Petőfi Erika, Véghelyi Kriszta, Pertorini Rezső) képviselte. Az egész együttes rendkívül magabiztos, professzionális és muzikális teljesítményt nyújtott, Kertész István pedig egészen magával ragadóan és kiemelkedő minőségben játszott.