Leszámítva azt, hogy VIVA Patrícia, akit kevesen ismernek úgy, mint a LuMú sajtófőnökét, végül is jelen volt, mégpedig a primitív közönséggyalázás szerepe jutott neki. Este 23 órára sereglett a nép, többen a szomszédos hangversenyteremben végighallgatott Wagner-előadás után vélhették méltó váltásnak, ha újra megtekintik a Ludwig Múzeum gyűjteményét ezúttal új igazgatók, Bencsik Barnabás (LuMú) és Alföldi Róbert (Nemzeti Színház) tárlatvezetésében. Alföldi állítólag a kezdéskor mondta le a programot, amire, mint utóbb kiderült, az ő neve vonzotta a látogatókat. Ezt felismerte a Ludwig Múzeum is, ezért a szintén a helyszínen tartózkodó TÁP színház tagjai közül rögtön négyet állítottak be Alföldit helyettesíteni, nem mérhető sikerrel. Az Alföldi Róbertként bemutatkozó négy színész a nagyközönség szemében együttesen sem éri el Alföldi ismertségét, ez egyértelműen kiderült az arcokra kiült csalódottságból, és abból, hogy - nem túlzás - százával hagyták el azonmód a termet. Különösen akkor, amikor Piringer Patrícia két kiváló beszólást intézett a néphez gyors egymásutánban: "a látogatók hamarosan feltehetik szokásos kérdéseiket, mint például: mi ez a mázolmány, vagy: ilyet én is bármikor összedobok". Néhányan még belehallgattak Bencsik bevezetőjébe, ám a múzeum történetének ismertetése rossz vagy nem működő hangosítás mellett nem éppen közönségcsalogató éjjeli program, s a Múzeumok Éjszakájának küldetésével is szembemegy, azzal nevezetesen, hogy a közönséget ne idegenítsük el a kiállítóterektől. Mindez tökéletesen más lett volna, ha Vajdai Vilmos mint Vajdai Vilmos kezd beszélni Picassóról vagy Fehér Lászlóról. Ez persze nyilván fel sem merült, hiszen Vajdait nyilván senki sem ismeri. Majd nyilván megvitatják, érdemes volt-e bevállalni ezt a furcsa és indokolatlan félrebeszélést (barátilag kíméljük azokat itt, akik irtóznak a hazugság szótól), miközben sok újságolvasó jól tudhatja, hogy Alföldi a kisvárdai színházi fesztivál zsűrijeként keményen dolgozik az ukrán határ melletti kisvárosban, és NEM pár perccel a kezdés előtt mondta le a budapesti tárlatvezetést.
A hatalmas fürtökben távozó emberek a kijáratig meg sem álltak (követtem őket). Többen keresni kezdték az Artus meghirdetett előadását, akik a programban szereplő ötből csak három alkalommal mutathatták be erre az alkalomra született koreográfiájukat, 11-kor éppen azért nem, mert Alföldi Róbert tárlatvezetést tart. A közönség lábbal voksol: jön és/vagy megy. Ez alkalommal ment.
 |
| Nemzeti Galéria (Fotó: Nándorfi Máté) |
Magam nem is fékeztem a nemzeti galériáig, mert számos fiataltól hallottam, oda készülnek, úgy vélik, ott lesz a legjobb buli. Hogy tömeg, buli, jó zene és remek hangulat volt, az egészen biztos, ebben biztosan szerepet játszott a helyszínen nagy sikerrel bemutatott nyerspezsgő is, de a nagy klasszikus műalkotásoknál éppen annyian múlatták az időt kettő előtt nem sokkal, ahányan az amerikai DJ Dimon előtt merengtek a Savoyai teraszon. Különösen népszerűnek bizonyult a kupolát körülölelő kis terasz, a maga 360 fokos körpanorámájával. A Zeneakadémisták Schubert, Bartók, Piazzola, Paganini műveiből játszottak a Lila ruhás nő előtt többek között, sokan érezték horrorisztikusan vonzónak a Habsburg nádori kriptába induló éjszakai tárlatvezetést, míg szintén máshol/mások a Jazz színpad tövéből szemlélhették a lenyűgöző Oroszlános Udvar felé hömpölygő tömeget, melyet nem egy metropolisz megirigyelhetne. Valódi élvezetek valódi kultúrával - és évről évre nagyobb tömeg a Magyar Nemzeti Galéria idei mérlege a Múzeumok Éjszakáján.
