A Kassák Múzeum június 1-jéig látható kiállításán E. Csorba Csilla művészettörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum tiszteletbeli főigazgatója köszöntötte az érdeklődőket. Révai Ilka és lánya, Éva úttörő szerepéről beszélt, arról, hogy emancipált nőként képesek voltak a saját brandjüket megteremteni abban a korban, amikor még jórészt a férfiak sajátja volt a karrier és a hírnév. Révai Ilka „sokoldalú, tanult, elméletileg is képzett művész volt, akinek hatása egészen a 20. század közepéig él a magyar fotótörténetben”, lánya, Éva pedig csodálatos iparművészként alkotott: az elsők között készített ékszereket szokatlan anyagok felhasználásával, például bakelitből, műgyantából vagy selyemből. Ezek, valamint a fotók és a háttéranyag egy része Kajdi Csaba családi hagyatékából érkezett a kiállításra. E. Csorba Csilla rámutatott, mennyire felemelő és olykor megrázó elfeledett életművek kutatása, amelynek egyébként Barki Gergely művészettörténész a hazai sztárja, akit Cylával szintén egy ilyen vadászat alkalmával hozott össze a sors.
2020-ban Barki még semmit sem tudott Cyláról. Stuttgartban élő ikertestvére hívta fel rá a figyelmét Kajdi egyik Facebook-bejegyzése nyomán: „Olyan környezetben nőttem fel, ahol körbevett a divat, a művészet. A dédnagyapám Bálint Rezső festőművész, a dédnagyanyámnak képgalériája volt Párizsban. A család baráti köréhez tartozott Ady Endre, Czóbel Béla, Joseph Csaky, az egyik legnagyobb magyar kubista szobrászművész. Sok időt töltöttem a nagymamámnál Párizsban, és az ő nagynénjénél, Révai Évánál, aki kiegészítőket tervezett nagy divatházaknak.” Barki lázba jött, nagy nehezen utolérte Cylát, és az influenszer otthonában találkoztak, ahol Kajdi egészen elképesztő részletességgel elmesélte családtörténetét (amelyet Barki azóta már meg is írt). A beszélgetés egy pontján előhozott a szomszéd szobából egy kubista Csáky-szobrot. „Anyád, Cyla, ez tényleg egy kubista Csáky!” – kiáltott fel a művészettörténész, nem véletlenül, hiszen idehaza egyetlen gyűjteményünkben, még a Nemzeti Galériában és a Szépművészeti Múzeumban sincs ehhez fogható rangos kubista alkotás.
Így indult kettejük kapcsolata. Ez alkalommal pedig Cyla családtörténetének azt a fejezetét meséli Barki Gergelynek, mely szorosan kapcsolódik a mostani kiállításhoz. Az esemény fontos tanulsága, hogy rámutat: a művészettörténeti kutatásokban mennyire nagy szerepe van a szóbeli emlékezetnek, amelyről Kajdi maga sem hitte, hogy fontos lehet, hiszen „ez csak pletyka”, miközben épp a személyes történetek segítségével fejthetők fel a személyek közötti kapcsolódások, és megrajzolható az a hálózat, amely képet fest a korról is, melyben ezek az emberek éltek.
Cyla dédnagyanyja, a Nyírségből származó Windt Juliska (Mamika) Bálint Rezső képzőművész felesége volt. Ő volt az emancipált dédi, aki Párizsban másodvonalbeli galériát vitt: „Galerie d'Orsel, Tableaux modernes, Julia Berger, 16. rue d'Orsel, Paris”. Picasso, Metzinger, Braque egyik legjelentősebb korai gyűjtője és galériása volt, miután elcsaklizta a rokon Adalbert Berger üzletét. A dédi 1929-ben érkezett Párizsba, hátrahagyva két kiskorú gyermekét, csak a harmadikat, a legidősebbet, Ancsát vitte magával.
Nehéz követni, ki volt kivel, meddig és mikor, azonban Cyla lelkesen bogozgatja nekünk a szálakat, így jutunk el Révaiékhoz, akik ugyan már meglehetősen távoli családtagoknak számítanak, viszont Kajdi egészen bámulatos sztorikat mesél. Például, hogy József Attila nagy hévvel udvarolt Révai Évának, aztán amikor az kikosarazta, az anyja, Ilka felé fordult. Évának még André Kertész is csapta a szelet. Cyla azért is tud ennyi sztorit, mert Révai Éva 2006-ban, százegy éves korában hunyt el, így rengeteg mindent el tudott neki mesélni, ami pedig azért szép, mert a történeteken keresztül szinte észrevehetetlenül öröklődik át a személyes emlékezet, amelyből a végén művészettörténet válik, így most az influenszer történetein keresztül mi is bejárjuk a kora modernista Párizst, a második világháború idejének borzalmait, majd eljutunk egészen a máig.
A kiállítás június 1-jéig látogatható. Érdemes megnézni, mert egészen elképesztő életutak rajzolódnak ki a tárgyakon és a történeteken keresztül.
