A Belügyminisztérium '56 viharában elnevezésű emlékülésén Pajcsics József ezredes, aki 1988 nyarán a minisztérium vizsgálati osztályának helyettes vezetője volt, elmondta: annak idején parancsban kapta a miniszterhelyettestől, hogy kutassa fel a mártír miniszterelnök sírját. Grósz Károly akkori miniszterelnök 1988-ban kényszerült rá arra, hogy ígéretet tegyen, újra lehet temetni a forradalom mártírjait. Pajcsics József ezredes elmondta, hogy ez azért történt meg, mert az akkori belügyi vezetésnek nem volt tudomása arról, hol temették el Nagy Imrét.
Kutatásai során kiderült, hogy a miniszterelnököt kivégzése napján, 1958. június 16-án a Kozma utcai kisfogház udvarán temették el mártírtársaival együtt. A sírhelyre használt bútorokat raktak, majd három év múlva, 1961 februárjában kihantolták a holttesteket, hogy Nagy Imre és társai maradványait a 301-es parcellába vigyék. A temetői anyakönyv számára azt a hamis adatot adták meg, hogy egy bizonyos Párkánynánáson született nőt, "Borbíró Piroskát" készülnek eltemetni. Ez a "Borbíró Piroska" volt Nagy Imre - közölte Pajcsics József ezredes.
A kutatás során a 301-es parcellában először semmit nem találtak, mert ott - ahogy fogalmazott - "egy nagy dzsungel volt". A kutatás során az ezredes aztán engedélyt kapott arra, hogy a belügy titkos adattárában megnézhesse a Nagy Imre-per iratait. Ott bukkant rá a "Darázsfészek" nevű dossziéra, amelyben két térképvázlat és egy kézzel írott jelentés volt. Ezek alapján sikerült végül rábukkanni a sírra.
1989 áprilisában kezdődött a forradalom mártírjai maradványainak a kihantolása. A testek - eddig is tisztázatlan okból - az arcukra fordítva voltak a sírban, a kezük pedig drótkötéllel volt átkötve. Pajcsics József beszámolója szerint az azonosítás során a hozzátartozók végig bizalmatlanok voltak. Szerencsére Nagy Imrének fennmaradt egy protézise. A mártír miniszterelnök szájpadlása olyan aszimmetrikus volt, hogy csak a saját protézise passzolhatott ehhez. Ez volt a döntő motívum az azonosításánál.
A konferencia előadói az 1956-os forradalomhoz vezető időszak történéseit tekintették át, különös tekintettel a Belügyminisztériumnak az eseményekben játszott szerepére. A konferencia egyik szervezője, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-Történeti Tudományos Társaság elnöke, Korinek László egyetemi tanár az MTI kérdésére azt emelte ki: bizonyossá vált, hogy a Belügyminisztérium akkori történetében még nagyon sok kutatnivaló van. Most is kiderült azonban, hogy akkoriban a belügy szinte teljesen pártirányítás alatt állt, így a szakmai munkát rendkívül elhanyagolták és háttérbe szorították - tette hozzá.
Mint Korinek László professzor elmondta, valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy a Belügyminisztériumban is megdöbbentek a forradalom és szabadságharc eseményeinek alakulásán, s hogy felkészületlenül érte őket a népharag. Felhívta a figyelmet arra, hogy sorra kutathatóvá válnak az egykori belügyi adattárak, ez pedig arra ösztönözheti a kutatókat, hogy "ezt a ma még fehér foltnak tűnő területet" minél teljesebben feltárják.
(Múlt-kor/MTI)
