A bírák és ügyészek kis-svábhegyi villanegyedének megrendelői keresték a puttókat előre megrendelt villáik átvételekor, bizony hiába. Találtak helyette a legmodernebb divatnak megfelelően szecessziós és art decós, geometrikus és virágmintás ornamentikát az Árkay Aladár tervezte családi házaik homlokzatán. A megrendelt villákkal azonban így is tökéletesen elégedettek voltak, és puttók nélkül is örömmel beköltöztek a Svábhegy déli lejtőjére.
A Kis-Svábhegy déli lejtőjén az akkori Déli indóház – vasútállomás – közelében szerzett meg az egyesület mintegy tízezer négyszögöl területet, amelyen 37 villát, egy bérházat és egy kollégiumot is felépíttettek. A filoxériafertőzés által tönkretett szőlőültetvényektől a gazdák szabadulni akartak, olcsón lehetett telekhez jutni. Íígy az egyesület viszonylag jutányos áron jutott telekhez a Pesti Hazai Takarékpénztár és a Magyar Jelzáloghitelbank támogatásával.
A svábhegyi források vizének hasznosítására vízműtelepet épített a város. Így a villanegyed vízellátása is biztosítottá vált, hiszen a századfordulóra már az alapvető higiéniás igényekhez a vezetékes víz is hozzátartozott. Az építkezéssel egy időben új utcákat nyitottak meg, közműveket vezettek be. A már működő tömegközlekedés is vonzóvá tette a környéket. Az 59-es villamos már 1902 óta rótta a Krisztina tér – Farkasrét közti utat, bár az 59-es számot csak 1910-ben kapta.
A frissen kialakított utcák neves jogászok után kapták nevüket. Többek közt Csemegi Károlyról, az új büntetőkódex létrehozójáról, Ráth Györgyről, aki az Iparművészeti Múzeum igazgatója is volt amellett, hogy kúriai tanácselnöki tisztét is betöltötte, vagy éppen Karap Ferencről, a budapesti ítélőtábla egykori tanácselnökéről.
Árkay Aladár ekkorra már elismert építész volt, aki apósával, Kallina Mórral együtt több neves budapesti épületet jegyzett. Például a Budai Vigadó és a Szent Gellért emlékmű és lépcsősor is az építészpáros nevéhez fűződik. Árkay 1910-re már önállósult. Modern gondolkodású építész volt, aki az építészeti stílusok változásait is folyamatosan követte, az eklektikától indulva a magyaros szecesszió és az art deco után végül a modern építészet követőjévé vált.
A lakótelep megtervezésére 1910-ben kérték fel Árkayt, aki egészen unikális módon 37 villát, egy bérházat és egy kollégiumot tervezett meg rekordidő alatt. Ráadásul minden egyes családi házat egyedileg, a megrendelő igényei szerint alakítottak ki. 1912-ben már be is költözhettek a többségében tekintélyes keresztény, konzervatív jogászcsaládok, akik számára a pesti bérházak historizáló kialakítása jelentette a mintát. Ezt szerették volna viszontlátni saját házaikon is. Árkay azonban költségtakarékosságra hivatkozva egyszerűbb kivitelű, de nagyon elegáns, modern megjelenésű épületeket tervezett a Svábhegy lejtőjén, melyeket lakóik az eklektika megszokott puttói nélkül is örömmel vettek birtokukba.
A kísérletező kedvű Árkay a legfrissebb építészeti kiadványban megjelent amerikai Frank Lloyd Wright merészen modern családi házát követve a lakótelepre tervezett egy egészen hasonló – az 1910-es években még kuriózumnak számító – épületet is.
Bár a lakótelepen eltérő megjelenésű villák épültek, mégis egységes a kép. 600 négyszögöl telken, előkertes, terméskő támfalakon álló, többségében kétemeletes családi házak sora áll. Az épületek nagy része ma már védettséget élvez. Mégsem láthatjuk az eredeti állapotokat viszont, mert az elmúlt évszázad megtépázta a telep fényét. A 2.világháborúban bombatalálat is érte a környéket, a bérház és a kollégium ennek esett áldozatul.
A villák nagy részét államosították, több lakásra osztották fel őket, átépítések, igénytelen felújítások rombolják az épületek korábbi dicső fényét. Mégis az óriásira nőtt fák árnyékából kikandikáló épületek elegáns, mediterrán hangulatot árasztanak, a boldog békeidők rég letűnt világát idézve meg. Ezt a csodás környezetet a szocializmus politikai elitje is értékelte. A Karap utca egyik villáját használta szolgálati lakásként Dobi István is, aki 1948-tól miniszterelnök, majd 1967-ig az Elnöki Tanács elnöke volt.
Árkay Aladár egyik utolsó alkotásán, a Városmajorban található a Jézus Szíve Plébániatemplom épületegyüttesén is megfigyelhetjük az építész újabb stílusváltását, a modern irányzatok naprakész követését.
Az 1922-ben benyújtott tervek alapján 1925-ben épült fel Bauhaus stílusban a mai Kisplébánia. Ám mire elkészült, már ki is nőtte a gyülekezet, ezért további bővítést rendeltek az építésznél. 1932-re készültek el az új tervek. Árkay Aladár halála miatt az építkezés befejezése már fiára, Bertalanra szállt. A külső homlokzat egyszerű, szinte dísztelen megjelenésű, csupán a kapu kapott faragott szobrokat. A belső térben a kor legnevesebb alkotói nyertek megbízatást, többek között Aba Novák Vilmos, Pátzay Pál, Molnár C. Pál. A harangtorony távolabbi elhelyezése statikai szempontból volt fontos, hisz közte és a templom között húzódik a lefedett Ördögárok.
A Sétaműhely által szervezett programokról itt lehet tájékozódni.
