Az arany és zöld brokátba kötött rejtjelezett kötet egy 18. századi német titkos társaság (a szemész rend) szertartásait és politikai nézeteit tartalmazza. A dokumentum 1760-1780 tájékára keltezhető, végén egy, az egykori tulajdonostól származó bejegyzés (Philipp 1866) található. A kéziratban részletezett rituálékból kiderült, hogy a társaság tagjait érdekelte a szemészet és a látószerv sebészete, noha semelyikük sem lehetett hivatásszerűen orvos.
Kevin Knight, a Dél-Kaliforniai Egyetem kutatója, valamint két, az Uppsalai Egyetemen dolgozó kollégája, Megyesi Beáta és Christiane Schaefer megvizsgálták a kéziratot, amelyet egy kelet-berlini akadémián találtak a háború után, és jelenleg egy magángyűjtemény részét képezi. A kutatók átírták a szöveget, amely gépileg is olvashatóvá vált. A szakemberek elemzésük során egy olyan Knight által készített programot használtak, amely segített meghatározni az egyes szimbólumok együttes előfordulásának mennyiségét.
A dekódolás megkezdésekor a csapat még nem ismerte a kézirat nyelvét, így eleinte úgy gondolták, hogy a görög és a latin karakterek hordozzák a jelentést, így azokat a szimbólumoktól leválasztva vizsgálták. A szöveg jelentését viszont nem sikerült így megfejteni.
Miután nyolcvan nyelven átvizsgálták a klasszikus nyelvek betűit, rádöbbentek, hogy a görög és latin karakterek nem bírnak jelentéssel, csak azért írták be őket, hogy félrevezessék a kódfejtőket. Végül egyértelművé vált, hogy az absztrakt szimbólumok hordozzák a jelentést, ezért minden egyes jelet egy betűvel feleltettek meg, így sikerült megfejteni a német nyelvű kéziratot. Az első megfejtett, németül írt kifejezések a következőek voltak: "a beavatás ceremóniái" és "titkos szekció".
