Önnek egyedülálló diafilmgyűjteménye van, amelyet tavaly adományozott a MaNDA számára. Hány darabból álló és milyen tematikájú gyűjteményről van szó?
Jelenleg 5175 a leltári szám szerint a filmeknek a száma, és ehhez csatlakozik 196 technikai eszköz. A magyarországi diafilm-gyártás mindvégig a filmiparhoz csatlakozott, de ezt a típusú filmanyagot nem gyűjtötte a filmintézet, egészen az 1957-es megalakulásától egészen addig, amíg én 1912-ben ünnepélyes keretek között át nem adtam. A fő gyűjtőköre a Magyarországon megjelent és filmnyersanyagra fotografált diafilmek a kezdetektől, az 1920-as évektől egészen napjainkig terjed. Tehát amit filmnyersanyagra fotografáltak és szériában gyártottak, azokat gyűjtöttem - legyen akár oktatás, akár ismeretterjesztés, akár mese.
 |
| Bíró Ferenc (Forrás:mandarchiv.hu) |
Miért döntött amellett, hogy közkinccsé teszi a gyűjteményt? Miért épp a MaNDA-ra esett a választás?
Egyrészt azért ajánlottam fel a gyűjteményt, mert nehezen lehetett már kezelni, annak ellenére, hogy volt hozzá elektronikus katalógus is, másrészt pedig a lakásban nehezen lehetett tárolni a felhalmozódott filmeket. Akkortájt olvastam, hogy a MaNDA a magánygyűjtőknek a gyűjteményük feltárásában segédkezik, és emiatt döntöttem mellettük.
Az Ön gyűjteménye továbbra is magángyűjteményként funkcionál?
Igen, hiszen nem mondtam le a tulajdonjogról, tehát maradt magánygyűjtemény, és egy ún. letéti szerződést kötöttünk a MaNDA-val. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy gazdálkodhat vele, beépítheti a programjaiba a diafilmjeimet, de én segítek nekik, hiszen közreműködőként rész veszek a rendezvények lebonyolításában és a vetítéseknél is jelen vagyok.
Mit gondol, mi (volt) a diafilm titka a mozgóképpel szemben?
Abban volt más, hogy házilag elő tudtuk ?állítani? az élményt vele. Persze, manapság már a DVD is alkalmas erre, de régebben nem volt más lehetőségünk erre. Emellett bármilyen közösségben, nemcsak családi körben, hanem óvodában, iskolában, baráti körben is lehet vetíteni vele.
Minden médiával szemben megtartotta azt az előnyét, hogy együttműködést kíván a nézői és használói oldalról is. Vagyis: legtöbbször fel kell olvasni a szöveget a képek mellé, még akkor is, ha a társaságban mindenki tud olvasni, ugyanis az a lényeg, hogy milyen sebességgel hallja a néző a szöveget a kép mellé. A másik, hogy mindenképpen kellenek hozzá műszaki előkészületek: be kell a filmeket fűzni, vagy betárazni a diaképeket, el kell sötétíteni a helységeket és így tovább. Tehát olyan közreműködést kíván meg a résztvevőktől, amit a mai modern médiák nem, mert automatikusak. Ez a titka, és ettől tud mint mesefilm a mai napig működni, ugyanis a házi mesélésnek egy nagyon izgalmas formája ez.
Az Örökmozgóban holnap délután 4 órakor vetést is szerveznek, amelyen diafilmen meséket vetítenek. Milyen programsorozatba illeszkedik bele és pontosan mit láthatnak az érdeklődők?
Gyakorlatilag 2011-2012-ben kezdtünk el vetítéssorozatot szervezni, rendszeres havonkénti vetítés pedig tavaly volt először. Idén évtizedes bontásban, a legsikeresebb mesefilmeket vetítjük le, amelyhez a korabeli hangfelvételeket használjuk fel. Ugyanis amikor ezek a diafilmek megjelentek, akkor az óvodák, iskolák számára rövidke hanglemezen kiadták ezeket a meséket, amelyek általában 10 percesek voltak és többnyire jeles színészek működtek közre az elkészítésükben. Azt kevesen tudják, hogy nagyon sok ilyen diafilmhez Petrovics Emil szerezte a zenét. Holnap 1954 és 64 közötti alkotásokat láthatnak az ideérkezők. Az 1955-ben készült Hófehérkével kezdünk, amelyhez 1957-ben készült a hangfelvétel. Megnézzük Az 1955-ös Kismalac és a farkasokat, majd ezután A kutya kötelesség következik, amelyhez én olvasom fel a szöveget. Emellett érdekesség még az is, hogy Az egér és az oroszlán diafilmváltozata mellett a rajzfilmet is levetítjük. A programot az Aladdin és a csodalámpa zárja.
