A mozi remek példája annak a közhelynek, ami nap mint nap megesik velünk: körülöttünk minden szálka gerenda, a távolból minden gerenda szálkának látszik. Ez ugyan a saját verzióm az ismert közmondásra, de a lényeg éppen ez. Hetekig elemezzük a közelmúlt kisebb-nagyobb itthoni attrocitásait, és egymondatos hírrel lépünk túl a világ túlsó felén folyó háborúkon. Nem is lehetne - talán - másképp; nem lehet, hogy magunkra vegyük a világ összes baját, hiszen épp elég a sajátunk, mondják.
Mégis érdemes néha más optikával szemlélődni, akkor talán - legalább percekre - objektívebb perspektívába helyezzük a kisebb bajokat, egyáltalán: rájövünk, hogy csak kisebb bajok.
Idi Amin nevét jól ismerem, úgy harminc éve "hangos" volt tőle a sajtó, de a történetét nemigen tudtam volna elmondani. Hogy százezer vagy félmillió ember halála szárad a lelkén, nem tudni pontosan. Hogy elődje és utóda, Obote kezéhez is tapad ugyanennyi, az bizonyosnak látszik. Hogy példaképe Hitler volt, sok mindent elárul.
Kevin MacDonald rendező részben ragaszkodott, részben elszakadt a valóságtól is, és a film alapjául szolgáló Giles Foden-regénytől is, de ez nem ártott a filmnek. Jól felépített, szép ívet leíró, fordulatos, izgalmas mozi ez, a néző figyelmét egyetlen pillanatra nem engedi el; egyszerre ábrázol egyéni tragédiát, naivitást, kicsinyességet, hatalomvágyat, brutalitást és tiszta érzelmeket, valamint az ugandai vagy bármelyik diktatúra jellemzőit, felépülését és bukását. Megértjük a kis, naiv európai ember téblábolását és érthető megrészegülését az ugandai palotában, ahogy az elnök kegyeltjévé válik, és riadalommal és borzalommal nézzük az ő és Uganda további sorsát.
Uganda, a diktatúra, a borzalom remélhetőleg nem rettenti el a mozinézőt a filmtől. Ami izgalmas és tanulságos élmény, egy órányi lélegzetvisszafojtás, némi katarzis, könnyed nevetés itt-ott, történelmi bepillantás egy másik földrész titkaiba. És egy fantasztikus színészi alakítás: Forest Whitaker ezért a szerepért megérdemelte a Golden Globe-ot, az Oscart és a többi díjat. Alakítása mindent megmutat, ami a diktátort jellemzi: egyenes vonalat rajzol az infantilizmustól az akarnokságon át a gátlástalan brutalitásig. Tökéletesen hiteles Amin (és egyben Mussolini és Hitler és Sztálin és Szaddám, a sor hosszú...). A színész - elmondása szerint - hónapokig Aminként élt, beszélt, evett-ivott, álmodott. Megtanulta a swahili nyelvet, amit a filmben használ is, elsajátította a kelet-afrikai akcentust, amiről aztán alig tudott leszokni. Találkozott Amin családjával és barátaival. Elolvasott számos könyvet a korról. És aztán remekül eljátszotta a szerepet.
Partnere a kezdő skót orvos szerepében James McAvoy, aki szintén nagyszerűt alakít. Tökéletes a rendező szereplőválasztása mindkét esetben: az aprócska, fiatal, ismeretlen skót és a hatalmas, buja, elsöprő fekete találkozása fizikailag is, szellemileg is hiteles.
Aki megnézi a filmet, azt is megtudja, hogyan lehetett Idi Amin ugandai diktátor az utolsó skót király...
