Rangos esemény lett a Friss, figyeli az egész kortárs művészeti élet. Nézik, merre indulnak a fiatalok, miben látnak témát, milyen eszközökhöz nyúlnak szívesen, hogyan látják a világot és mire mennek vele alkotókként. És kíváncsiak arra is, hogyan közelít egy magángyűjteményt kezelő alapítvány azokhoz, akik még szinte ismeretlenül, tiszta lappal próbálnak helyet találni a mezőnyben. Bevezeti őket a műkereskedelmi piacra, vagy csupán lehetőséget kínál nekik a helyfoglaláshoz? A Friss évenkénti kiállításához kapcsolódik az az ösztöndíj is, amivel a KOGART a bemutatott alkotók közül egyet kitüntet, magasabb havi összeggel, mint ami a párhuzamos állami ösztöndíjjal kapható. A rendszerváltás után húsz évvel tehát a művészetpolitika még mindig nem találta meg teljesen az utat központi és magántámogatás egyensúlyához, de a Friss kiállítás hat év alatt méltó párja lett a Derkovits-ösztöndíj éves beszámolóinak, ami legalább annyira fontos tényező a művészeti életben, mint az ösztöndíj rendszere.
Dallos Ádám: Cím nélkül 1-2.
Jó lenne tendenciákat kiolvasni a diplomázók munkáiból, látni, milyen kép bontakozik a jelenről a közeljövő művészetében, de itt egyelőre hatások és képességek, mesterek és formálódó eszköztárak vonulnak fel. Ritka az olyan átütő erő, mint ami Blahó Borbála fára rajzolt groteszkjeit járja át, vagy ami Ducsai Péter papírból kivágott, hátulról megvilágított mesebeli aranyhalainak apró fény-pöttyeiben testet ölt. Inkább olyan ráismeréseket látunk, amelyek egy-egy erős kortárs művész-egyéniségtől átsugárzik egy önállóan alkalmazható nyelv irányába.Gajcsi Blanka egy marionett-figurával kettőzte meg önmagát, Adamkó Dávid filmen és kamera-statívokra állított mini-terepasztalokon tette idézőjelbe a természetet, Mayer Éva pedig röntgenfelvételeket imitált a transzparencia jegyében, hogy megvizsgálja a betegség működését a társadalomban. Megannyi jó ötlet, utánérzésekből vagy formálódó szemléletből lassan kibontakozó saját út.
Hegedűs Anett Lilla: Nyalókák
Mint eddig szinte minden évben, most is a festészet viszi a főszerepet, itt látjuk a legtöbb igazán karakteres művet. Pintér Gábor társadalompolitikai tartalmú vásznai, Könyv Kata kortárs módon átértelmezett csendéletei, Dallos Ádám férfiaktjai vagy Dénes Ágnes Dóra finom árnyalatokkal életre keltett háztartási pillanatai, melyeken egy mosásra váró melltartó vagy egy mikró belseje poétikus elemmé nő, izgalmas pályát sejtetnek. Annak kimondatlan ígéretét, hogy a klasszikus festészeti eszközök alkalmasak egy újfajta látásmódot közvetíteni. Ez a tendencia már évek óra erősödik a fiataloknál, amihez a KOGART saját gyűjteményének speciális karaktere is hozzáadódik. De szívesen láttam volna több merész intermédia művet, határozottabb szobrászi vonulatot. Talán csak Csík Gyula városlakó-figurái és Hegedűs Anett Lilla testrészeket sejtető nyalókái hoztak valóban újdonságot ezen a téren.
Tematikus rendezőelv egy ilyen tárlaton nemigen jöhet szóba, de a kurátor, Mészáros Zsolt művészettörténész a válogatás kapcsán kiemelte a tekintet fogalmát. Az a mód, amivel a fiatalok látják, nézik a világot, a művészetet, saját helyüket és jövőjüket, a Frissből levonható tanulság szerint rendkívül reflexív. Ők a viszonyokban, kapcsolatokban, a vizuális jelek megfogalmazásában és kódolásában, a vonatkozások szövevényében biztosan mozognak. Nem egységes csapat, de egy nyelvet beszélnek, és ez a nyelv jól működik, vannak gyökerei a hagyományban, rugalmas, használható. Érdemes figyelni őket.
