A Dívák & ikonok a Magyar Zene Háza második nagyobb időszaki kiállítása. Minek köszönhető, hogy a Victoria and Albert Museum tárlatát London után elsőként önöknél láthatja a közönség?
Az eredeti kiállítás valamivel több mint egy éve nyílt meg a világ egyik legnagyobb designtörténeti múzeumának számító Victoria and Albert Museumban, nekünk pedig annyira felkeltette az érdeklődésünket az összművészetisége és a narratívája – amely a dívák társadalmi szerepvállalását és a férfiak vezérelte világra gyakorolt hatását is kiemeli –, hogy felvetettük a Magyar Zene Házában történő bemutató ötletét. Mivel korábbról már ismertek minket, az épületünket és a tevékenységünket, néhány hét alatt megszületett a döntés a kiállítás Budapestre hozataláról. Mondanom sem kell, mekkora presztízsnövekedést jelent számunkra, hogy egy ilyen patinás, több mint 170 éves múzeummal működhetünk együtt, és nemcsak egyike lehetünk annak az öt intézménynek, amelyek megkapják a kiállítás jogát, de az elsők is vagyunk közülük. Mindemellett azt is engedélyezték, hogy a tárlat anyagát az eredeti koncepcióba illeszkedő magyar dívák és ikonok relikviáival egészítsük ki.
Pontosan hogyan határozzák meg a díva fogalmát, és milyen tematika szerint épül fel a tárlat?
A díva szó a latin divina, azaz isteni szóból ered, és eredetileg azokra a művésznőkre mondták, akiket istenáldotta tehetségnek tartottak, illetve a görög és a római istennőkhöz hasonlítottak. Akik nemcsak a színpadon voltak primadonnák, hanem az életben is elsők voltak a nők között. Mivel díváknak eleinte a legkiválóbb operaénekes-nőket nevezték, a tárlat – akárcsak egy opera – két „felvonásból” áll. Az első „felvonás” a dívaság fogalmának kialakulását és a korai dívákat, a második a fogalom jelentéstartalmának átalakulását, illetve a mai, pontosabban a második világháború utáni dívákat mutatja be.
A tárlat összeállítói abból indultak ki, hogy az Oxford szótárban először 1883-ban jelent meg a díva kifejezés, Adelina Patti világhírű olasz énekesnő kapcsán. A tárlat azonban nem vele, hanem Giuditta Pastával kezdődik, akinek Bellini a Norma című opera címszerepét írta. Miközben a tér hangzó atmoszférájában Maria Callast halljuk a híres Norma-ária előadásában. Callasnak egyébként – akinek centenárumát 2023-ban ünnepelte a világ – külön szentélyt építettünk. Visszatérve a 19. század első harmadára: itt emlékezünk meg a legendás Dérynéről, és itt lép a színre az első nemzetközi hírű magyar operaénekesnő, Schodelné Klein Rozália, aki maga is énekelte a Norma nagyáriáját, és akit egy Barabás Miklós festette portréval jelenítünk meg. Fontos megjegyezni, hogy prózai színésznők is lehettek dívák, ilyen volt például Sarah Bernhardt, akinek művészete főként a századforduló „végzet asszonya” szerepei miatt vált történelmi jelentőségűvé. És az első felvonás dívái közé tartoznak még a korai évek legendás táncosnői, többek közt a Bronz Vénusznak vagy Kreol Istennőnek is nevezett Josephine Baker, aki viszont már polgárjogi aktivistaként is jelentős érdemeket szerzett, és ezzel ki is tágította a díva szerepkört a társadalmi szerepvállalás irányába.
És kezdődik a „második felvonás”, ahol már a jelenkor dívái – pontosabban dívái és ikonjai – a főszereplők?
Igen, és itt mutatkozik meg igazán, milyen sokféle díva van, mennyire más élet- és karrierutakat bejáró művészekre használjuk ezt a kifejezést. Edit Piaf csak az éneklésnek élt, mégis a francia életérzés meghatározója volt, míg Rihanna vagy Beyoncé nemcsak popsztárként, hanem az üzleti életben is rendkívül sikeres. Billie Holiday, Nina Simone és Ella Fitzgerald szintén kitűnő énekesek voltak, mégis elsősorban közéleti aktivitásuk miatt szerepelnek a tárlaton, és vannak a tragikus sorsú dívák, mint Janis Joplin, Whitney Houston, Amy Winehouse vagy Marilyn Monroe, akik összeroppantak a siker súlya alatt, alkohol- vagy drogfüggőkké váltak, és fiatalon elhunytak. Mellettük pedig megjelenik néhány olyan ikonná vált férfisztár is, akikre erősen hatottak a dívák, például Elton John, Prince és Freddie Mercury. Az ikonok sorát magyar részről Kóbor Jánossal és Demjén Ferenccel egészítettük ki, mert extravagáns színpadi megjelenésükkel kapcsolódnak a tárlat témájához.
– pontosabban dívóknak –, hiszen királyok előtt léptek fel, a lábaik előtt hevert a világ, egyszóval a korszakuk popsztárjai voltak, és úgy is viselkedtek.
Milyen különleges darabokat emelne ki a látnivalók közül?
Nagyon szeretem Bob Mackie amerikai divattervező Chernek tervezett fellépőruháit, de Tina Turner lángruhája is az ő kreációja. Edit Piaf egy egészen egyszerű fekete ruhával, Marilyn Monroe a Van, aki forrón szereti című filmben viselt öltözékével képviselteti magát, de Rihanna terhesruhája vagy például Adele, Björk, Madonna, Lady Gaga, Annie Lennox és Grace Jones egy-egy jellegzetes ruhakölteménye is színesíti a palettát. A kiállított ruhadarabok sokszor üzeneteket is hordoznak, Lizzo például a szépségkirálynőket idéző öltözetével azt sugallja a hozzá hasonlóan testes hölgyeknek, hogy ne legyenek gátlásaik, fogadják el magukat olyannak, amilyenek. Kiemelhető még Elton John féldrágakövekkel kirakott királyi jelmeze és Freddie Mercury 1986-os budapesti fellépőruhája, amelyet mi szereztünk meg, külön erre a kiállításra. Magyar részről elsősorban Marton Évára és Karády Katalinra hívnám fel a figyelmet, utóbbit egyebek mellett egy bőrönddel és egy kalapállvánnyal jelenítettünk meg az emigrációját és a New York-i kalapüzletét szimbolizálva, valamint Kóbor Jánosra, akinek azt a színes főnixszerű fellépőruháját állítottuk ki, amelyen a vörös csillag az Omega külföldön használt nevére, a Red Starra utal.
Hogyan választották ki a kiállítás magyar szereplőit?
A tárlat magyar részének kurátorai Horn Márton intézményigazgató és jómagam voltunk, így főként mi döntöttünk a honi dívák személyéről. Az „első felvonás” jellemzően klasszikus zenéhez köthető művésznőit én javasoltam, a másodikban megjelenő sztárokat pedig ő, illetve a Magyar Zene Háza illetékes munkatársai válogatták össze. Illetve persze a koncepció és a tér is nagyban behatárolta a lehetőségeket, ezért
Minden korhoz és műfajhoz asszociatív módon illesztettük tehát oda saját díváinkat, egyeztetve-együttműködve a londoni tárlat kurátorával, Kate Bailey-vel: az operához például a már említett Schodelné Klein Rozáliát, illetve a jelenből Marton Évát, a tragikákhoz Jászai Marit, az operetthez Fedák Sárit és Honthy Hannát, a táncosnőkhöz pedig Medveczky Ilonát, a Kádár-korszak legnagyobb revüsztárját. A második felvonásban hazai részről többek között Cserháti Zsuzsa, Sebestyén Márta, Rúzsa Magdi, Péterfy Bori, Lakatos Mónika és Koncz Zsuzsa jelenik meg különböző ruhákkal, plakátokkal, lemezborítókkal, kép- és hangfelvételekkel. A végeredményre nagyon büszke vagyok, mert Kate Bailey szerint a mi tárlatunk jobb, mint az eredeti volt.
A bemutatott dívák többsége szorosan kapcsolható az adott kor valamely divatos zenei irányzatához. A zene milyen formában jelenik meg a tárlaton?
Az állandó, illetve a korábbi időszaki kiállításunkkal – a Nekünk írták a dalt című magyar poptörténeti tárlattal – ellentétben itt a zene nem játszik főszerepet, sokkal inkább a dívák társadalomban, zene- és divattörténetben betöltött szerepére helyeződik a hangsúly. A labirintusszerűen berendezett kiállítótérben kisebb-nagyobb blokkokat hoztunk létre, beszögelléseket alakítottunk ki, néhol félhomályos színpadra, másutt rivaldafénybe helyezve az emblematikus fellépőruhákat, relikviákat. Ezeknek az egymáshoz kapcsolódó, de mégis különálló kis világoknak a különleges hangulatához járul hozzá mindenütt az atmoszferikus formában megjelenő zene – Bellini operájától korunk popdalaiig –, míg a videóbejátszásokon megjelenő díváink slágereihez fejhallgatókat biztosítunk a látogatóknak.
A kiállításnak jó néhány kísérőrendezvénye is van. Milyen programok várják a dívák világa iránt érdeklődőket?
Akik alaposabb ismeretekre vágynak, tematikus tárlatvezetéseken vehetnek részt, divat- és színháztörténész vagy éppen kulturális újságíró kalauzolásával. A Kiállítás Exkluzív című sorozatunkban a tárlaton megjelenő magyar dívákkal beszélget Marosi Viktor rádiós műsorvezető, a nyár folyamán még Zsédával találkozhatnak az érdeklődők. Előadás-sorozatot indítottunk Puccini díváiról, podcastsorozatot dívákkal, illetve díva- és divattörténészekkel, az Erste Bankkal fiatal tehetségeket támogató programot hirdettünk Erste Ifjú Díva néven, az ingyenes szabadtéri filmvetítéseinken pedig olyan, témához kapcsolódó alkotásokat mutatunk be, mint a Déryné vagy a Hamvadó cigarettavég. A Dívák & ikonok utolsó kísérőrendezvénye egy divatbemutató lesz: a tárlat magyar részének előkészítésében és berendezésében fontos szerepet vállaló Nagy Fruzsina divattörténész-divattervező kollekciója látható majd szeptember elejétől a koncerttermünkben.
Merre folytatják hódító útjukat a dívák, és mi veszi majd át a helyüket?
A tárlat Budapestről először Rotterdamba utazik, azután Új-Zéland, Japán és az Egyesült Államok valamelyik múzeumában lesz kiállítva, majd végleg visszatér Londonba.
A kiállítótér különböző pontjain más és más népekről szóló kisfilmek láthatók majd, bemutatva természeti, társadalmi és kulturális környezetüket, miközben az autentikus népzenéik lesznek hallhatók.
A Dívák & ikonok kiállítás szeptember 15-ig látogatható a Magyar Zene Házában. Itt írtunk róla részletes beszámolót.
Fotó: Mohai Balázs / Magyar Zene Háza
