DSC_5334_Copy

A várakkal, erődítményekkel nem most kezdett foglalkozni. Mi ösztönözte arra, hogy az anyag egy részét kiállításba rendezze?

Nem mi, hanem ki. Dr. Hóvári János, a ?Zrínyi Miklós ? Szigetvár 1566? Emlékév Emlékbizottságának elnöke kért fel a 16?18. századi horvátországi és dalmáciai hadi építészettel foglalkozó háromnyelvű könyv szerkesztésére, amelynek anyaga a kiállítás elemeit is adta. Ismerte ugyanis a rajzaimat, amelyeket sok éve kezdtem el készíteni, az idei emlékév pedig kiváló apropót szolgáltatott arra, hogy kiemeljük azokat a rajzokat, amelyek a Zrínyi-emlékévvel kapcsolatosak. Az az adatbázis, amely rendelkezésemre áll, 4500 darabos. Ebből egy szűkebb válogatás, egy 112 objektumot tartalmazó kiadvány készült el. Természetesen nemcsak a meglévő anyagból merítettünk, hanem új rajzok is készültek.

 

A végvárak és az erődítmények megörökítése nem egyszerű feladat, kutatómunka hosszú sora előz meg egy-egy rajzot.

Személyes érdeklődés nélkül elképzelhetetlen lett volna ez a munka, ha pedig a kutatás során nehézségekbe ütközöm, az csak fokozza a munka végén az örömet. De az igaz, hogy hosszú távú hobbi vagy munka ez, vagy mind a kettő. A gyűjtőszenvedélyem vezetett, és ahogy sorstársaim is, én is annál jobban szeretném a gyűjteményt teljessé tenni, minél befejezhetetlenebb a gyűjtési folyamat.

 

A Magyar Képzőművészeti Egyetem tanáraként a technikai tapasztalat megvan. Művészeti munkáról vagy történelmi kutatásról beszélhetünk-e inkább a rajzok elkészítése során?

A teljes gyűjtemény természetesen a művészeti tevékenységemhez is kapcsolódik, most már több évtizede dolgozom az egyetemen, és foglalkozom egyebek mellett térábrázolással, a várak megjelenítése pedig nagyon izgalmas művészeti és filozófiai probléma egyaránt. Mindez kiegészül a helyszíni, topográfiai, építészeti, régészeti kutatással; sok örömet és nagy gondoskodást jelentő munka ez tehát. A helyszíneken járva magával a történelmi háttérrel is megismerkedtem, hiszen még a legkevésbé ismert hely is számtalan történelmi érdekességet rejt magában. Ilyen kutatómunka során még az otthon töltött téli estéken is hosszú, virtuális sétákat tettem. Aki hasonlóval foglalkozik, sokat utazik térben és időben egyaránt.

 

DSC_5724-2_Copy


Milyen filozófiai problémákat vetett fel a várak megrajzolása?

Hogy meg szabad-e jeleníteni ezeket, és hogy mennyire tud hiteles lenni az ábrázolás. Vannak ugyanis olyan objektumok, amelyek relatíve jól dokumentáltak, ma is álló falakkal bírnak. Csáktornya például azon épületek közé tartozik, amelyek bizonyos szempontból hálásak, ha a 16. és a 20. század közötti állapotra gondolunk. Azonban ennek a várnak is van egy korábbi periódusa, amelyet a régészeti feltárások felszínre hoztak. Kérdés tehát, hogy a vár történetének melyik állapotát örökítsem meg. Könnyen mondjuk, hogy a vár eredeti állapotát kellene megrajzolni, de nincs eredeti állapota, az folyamatosan változik. Akinek lakása van, pontosan tudja, hogy egyszer betörik egy ablak, máskor beázik a tető, ami folyamatos felújítást, változtatásokat követel meg. Ráadásul, ha egy több száz éven át funkcionáló épületben gondolkodunk, mindez halmozottan érvényesül. Így melyik állapotot ábrázoljuk? Mi ábrázolható egyáltalán? A hasonló rajzok esetében a mértéktartás az elsődleges szempont. Fontos tudni a biztos pontokat, először a kiterjedést, majd sorra vehetjük a precízebb részleteket. Mindehhez megnézem, végeztek-e hadmérnöki és építészeti feltárásokat, vizsgálatokat. A technikai fejlődés nagy segítség mindebben, hiszen olyan fotometriai felmérések léteznek ma már, amelyek a legapróbb részleteket is megmutatják. Mindebből olyan rajzot elkészíteni, amelyen egy adott év látványát örökítem meg, elég érdekes feladat. Fantáziára nincs szükség, de kombinációs készségre igen, analógiákban ugyanis gondolkodhatunk. Tehát ha bizonyos kor ismertetőjeleire lelünk, akkor feltételezhetjük, hogy a többi részlet is megfelel a kor kívánalmainak, hiszen minden kornak megvan a maga divatja.

 

Ennyi változó mellett miként határozza meg a megformálni kívánt épület évszámát?

Óriási szerencsém, hogy a rajzokat magamnak készítem, így szabadon megválaszthatom ezt. Így ha bizonyos korból több információ áll rendelkezésemre, akkor abból indulok ki. Persze egy-egy objektum feltárása újabb és újabb információkat hoz magával, ami jelzi, hogy befejezhetetlen tevékenységségről van szó. Éppen ezért hallatlanul izgalmas és élvezetes ez a munka. Akadnak persze olyan szituációk is, hogy az embernek felül kell vizsgálnia az addigi következtetéseit.

 

DSC_5687-2_CopyA kötet és a kiállítás a horvátországi és a dalmáciai várakat, erődítményeket fogja csokorba. Miért pont ezeket?

A Magyar Királyság déli határának végvárrendszerét szerettük volna bemutatni a Zrínyi-emlékév apropójából, persze lehatárolni ezt a területet nem volt egyszerű. Hiszen bár a dalmát tengerparti sáv a Magyar Királyságtól mindig is elkülönült sajátos klímája, kereskedelme és földrajzi jegyei nyomán, ez a terület tartozott például Velencéhez vagy az Osztrák?Magyar Monarchiához is. A törökök elleni harcokból szintén kivette a részét a terület, a ciprusi háború során például az Adriai-tenger hadszíntérré változott, ezért kerültek be a kötetbe a dalmát várak. De hiába fekszik Szigetvár a történelmi Magyarország területén, a horvát bán, Zrínyi Miklós fennhatósága alatt tett szolgálatai okán nem hagyhattam ki, ahogy Nagykanizsát sem.

Készítette: Takács Erzsébet

Fotó: Csákvári Zsigmond