Verset olvasni menő, és aki azt gondolná, már rég kiment a divatból az irodalom, nagyot téved. Csányi Péter és Bárány Bence vállalta a „vátesz-szerepet”, és úgy döntöttek, kultúrforradalmat indítanak ruhamárkájukon keresztül. A kezdeményezés pár hónap alatt befutott, és máris olyan nevek álltak mellé, mint Kemény Zsófi vagy Lakatos Levente. A Vates márkáról Csányi Péterrel beszélgettünk.

Hogyan jött az ötlet, hogy elindítsd a márkát?

A középiskolai tanárom hatására nagyon megszerettem az irodalmat – ráadásul akkoriban futott be a slam poetry és Akkezdet Phiai is –, és annyira rezonáltam Adyval, hogy nyomtattam magamnak egy Adys pólót idézettel. Ekkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy mivel a nagy magyar költőket mindenki ismeri, érdemes lenne egy ruhamárkát csinálni a képeikkel. Persze középiskolásként ez még nem volt aktuális, egyetemre mentem, majd dolgozni kezdtem. De a nagyvállalati légkör nem volt szimpatikus, így eszembe jutott újra ez az ötlet, és megvalósíthatónak tűnt. Ekkor kerültem kapcsolatba a slammer és grafikus Bárány Bencével, és együtt belevágtunk a Vatesbe.

Miért épp a Vates nevet választottátok? Hogyan értelmezhető szerinted napjainkban a „vátesz” kifejezés?

A magyar kultúrában nagyon mély lenyomatot hagytak a költők, nincs település Ady Endre utca vagy Petőfi szobor nélkül. Sok művész azért osztja meg a produktumát a világgal, hogy gondolkodásra késztesse az embereket – így van ez nálunk is, a mi projektünk kapcsolódási lehetőséget szeretne adni a vásárlóknak a költészethez és a művészeti közösségekhez.


Mit gondolsz, a mai középiskolások mennyire tudnak kapcsolódni a klasszikus költőkkel?

Szerintem nagyon. Alig pár hónap alatt több mint 10 ezren követnek bennünket Instagramon, és a legtöbben 15-20 év közöttiek. Ezért is van, hogy nem konkrét verseket, hanem egy-egy sort teszünk a pólókra: ezek is nagyon mélyre tudnak nyúlni, és a fiatalabbakat pont ezek a rövidebb, de tartalmas sorok szólítják meg. És nem csak pólókat akarunk csinálni: a közösségépítés része, hogy

bárki beküldhet hozzánk saját verset, idézetet megosztásra.

Ez a közösségi média szépsége: ha valakinek tetszik a tartalmunk, posztolhatja, ezáltal egyre több emberhez juthat el a missziónk.

Ami a pólókat illeti: tervezitek, hogy kortárs költők képeit és idézeteit is felhasználjátok, vagy maradtok a klasszikusoknál?

Ez egy elég friss dolog, május 28-án indítottuk csak el a márkát. Azért is választottunk klasszikusokat, mert a költő művére és arcképére a halála után 70 évig jogdíj van – Pilinszky például ezért maradt ki. Persze később szeretnénk kibővíteni a palettát, nem csak a költészetben, de a művészet többi ága felé is. Megjelenhetne a pólókon akár Csontváry is.

Említetted a közösségépítést – terveztek a pólók nyomtatása mellett közösségi akciókat, például beszélgetést, workshopot?

Abszolút. Több irodalomhoz, kultúrához kapcsolódó szervezettel működnénk együtt, szívesen beállnánk a projektjeik mögé.

Takács Dalma