Drágakövek árulkodnak egy ország születéséről

A National Geographic közölte, hogy a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet (STRI) sokrétű, sok tudományágat érintő vizsgálatokat végez Panamában, és ezek egyike vezetett el a Pedro González-szigetre, ahol hatalmas achátgumókat bányásztak már jó 6000 éve, hogy kőeszközöket készítsenek belőlük, amelyeket tengeri és szárazföldi állatok vadászata, feldolgozása során használtak. A mostanra beérett kutatást még 2009-ben kezdték meg, és a régészeti vizsgálatok során váltak a kutatók kíváncsivá. Hogyan keletkeztek ezek a rendkívül nagy méretű, a 20–40 centis átmérőt is elérő achátgumók? A választ a Smithsonian Magazine ismertette.

Egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek az STRI szakembere is résztvevője volt, a Geological Magazine folyóiratban publikált tanulmányában a sziget kialakulására és az achátok keletkezésére is magyarázatot talált. Az eredmények ráadásnak még a panamai földhíd kialakulását is magyarázták.

A kutatók meglepetésére a szigetek egy vulkáni szigetív részeként jöttek létre. Az achátgumók általában igen kicsik, itt viszont a világon egyedülálló módon nagyra nőttek. Az előfordulási helyszíneik felmérése alapján világossá vált, hogy egy mélyből feltörő, forró vizes kürtő környezetében képződtek a vízben oldott ásványoknak köszönhetően.

Az achát, ami féldrágakő, vulkáni környezetben születik: a kihűlő lávában csapdába esett buborékokba később szilícium-dioxid tartalmú oldatok szivárognak be a kőzetrepedéseken, az üregekben szilikagél (kristályszerkezet nélküli szilícium-dioxid) képződik, s ebből lassanként kikristályosodik az achát. Ez az anyag ideális a vágó- és szúróeszközök készítéséhez, mivel kemény és éles, hegyes a megmunkálást követően. „Az itt található achátgumók ideális méretűek ahhoz, hogy marokra fogja őket az ember, és a sziget egyes részein rengeteg van belőlük” – mondta el a kutatást vezető Stewart Redwood.

A kőgumók megmunkálását, darabolását az itt élt amerikai őslakosok lassú hőkezeléssel végezték: „sütötték” őket, sokszor napokon át, ugyanis ezután könnyebben hasíthatókká váltak a tömbök.

Redwoodhoz 2015-ben és 2016-ban David Buchs vulkanológus is csatlakozott a National Geographic Society támogatásának köszönhetően, és a sziget körül csónakkal közlekedve együtt elkészítették a sziget geológiai térképét. „A tenger felől kiválóan láthatóak a szabaddá vált kőzetrétegek, a sziget belsejében szinte alig van ilyesmi” – mondta Redwood.

A Pedro González-sziget, illetve a környező szigetvilág egy egykori vulkáni szigetív részei voltak, amely egy kőzetlemez alábukásakor jött létre a miocén elején (a miocén 23 millió éve kezdődött). A szigetek ekkor még nem voltak teljesen „készen”, csupán tenger alatti vulkanizmus zajlott itt. A kutatók úgy vélik, a szigetek születésére valamikor 21–16 millió évvel ezelőtt került sor. Panama e keleti régiójában 16 millió éve ért véget a vulkanizmus. A sziget vulkáni kőzeteinek összetétele nagyban hasonlít azokhoz a kőzetekhez, amelyeket az innen alig 100 kilométerre lévő Panama-csatorna mentén találni; a kutatók szerint ezek egyazon vulkáni időszakban törtek a felszínre. A kőzetek korának még pontosabb meghatározása elvezet majd a földhíd megszületésének dátumához is.

A hatalmas gumók létrejöttét a kutatók ahhoz kötik, hogy a kitörések során felemelkedő magmában a buborékok egyesültek, így nagy üregek jöhettek létre – különösen a tenger alatti kitöréseknél fordul elő ilyesmi. Az üregeket aztán már jóval később töltötte ki az a szilícium-dioxid tartalmú oldat, amelyből az achátok létrejöttek.

Nyitókép: fekete és szürke achát. Fotó: Viaard M. / HorizonFeatures / Leemage via AFP