Drákói szigorral védték a középkori Raguza ciszternáit

Kultpol

Barisa Krekic horvát professzor szerint a keskeny tengerparti sávra és néhány apró Adriai-tengeri szigetre korlátozódó Raguzai Köztársaságban a speciális földrajzi és politikai helyzet miatt a vízellátás sokkal nagyobb gondot jelentett, mint más középkori város esetében. A XV. századig Raguza vízellátását leginkább az esővíz gyűjtésére szolgáló ciszternák és néhány kút révén biztosították, de szállítottak vizet bárkákon a környező szigetekről is. Ám ahogy Dubrovnik növekedésnek indult, s fejlődött a város textilipara, megnőttek a vízigények is. Az ellátást a város vezetése vízvezeték megépítésével remélte megoldani.

Ennek jegyében Dubrovnik Onofrio della Cava nápolyi építésszel kötött részletes szerződést, ennek alapján építették a környező dombokról a városba a vizet szállító 8 kilométeres aqueductust. Mint Barisa Krekic rámutat, ez a nagyszabású építkezés alig két esztendőt vett igénybe, s a vezeték biztosította a város vízellátását egészen a XX. század közepéig. Onofrio della Cava két csodálatos  szökőkutat is megépített - egyet a főutca keleti, másikat pedig a nyugati bejáratánál.

A professzor feltérképezte azt is, hogy a városvezetés miként őrködött a biztonságos vízellátás fölött a XV-XVI. század során. 1443-ban például kiderült, hogy Raguza némely furfangos polgára titkon megcsapolta az vezetéket, hogy az illegálisan nyert vizet otthonába vezesse. Ennek nyomán szigorú dekrétum született, amely szerint jobb keze elvesztését kockáztatta, akit a vízvezeték megcsapolásán érnek tetten.

A város gondosan szabályozta a ciszternák használatát, még azokat is, amelyek magántulajdonban voltak. Ez a gondosság nem volt alaptalan, hiszen Raguzát nemegyszer sújtotta a szárazság. Így például 1479 tavaszán és nyarán a városvezetés olyannyira aggódott a vízhiány miatt, hogy elrendelte az összes ciszterna átvizsgálását. Ugyanakkor a kőműveseknek és más mesterembereknek megtiltotta, hogy magánciszternák reparálásán dolgozzanak. Ehelyett mindenkinek kötelezően egy hónap közmunkát rendeltek el, amelynek során az aqueductust kellett kitisztítani a lerakódott hordaléktól és növényzettől.