Dübörög a nemzetközi rock

Kicsit zavarban vagyok attól, hogy nem követtem nyomon Budapest egyik legvidámabb, és valószínűleg legtöbb zenészből álló csapatának tagcseréit. Az előzenekarként játszó Anselmo Crew-t utoljára valami lazább ünnepen láttam játszani, évekkel ezelőtt. Akkor még lánykórusa is volt talán, és feltétlenül kisebb rajongótábora, mint a hajón. Most kilencen álltak színpadra, két fúvós, három ütős szekció, két gitár, egy billenytűs, és egy énekes-rapper, akinek legalább olyan hangja van, mint Jovanotti-nak, megérkezik tőle a jó idő. Árkosi Szabolcs, ami a jelmezét és habitusát illeti, leginkább egy múlt századi, Földközi-tengeri nyaralóból lépett elő, és azért, hogy felvidítsa a turistákat, akik épp az éves stresszt próbálják távol tartani. Latin muzsika, hip-hop, reggae és rock vegyül, egy kis klezmer is, mindez párkapcsolatokról, emberi viszonyokról szóló szövegekkel, számomra sajnos értehetetlen, héberül, de legalább meg lehet lepődni, hogy ezen a nyelven is milyen jól kijönnek a rímek és a ritmusok. Az énekes különben is, rendre összefoglalja magyarul a mondanivalót, miután rendre hatalmas tánc következik.

Jó felvezetés ez a sokszínű produkció, megágyazza a hangulatot a tengerentúlról érkezett különleges alakulatnak, akiknek már a külleme is okoz némi fejtörést. Kész etnikai káosz, az egyes dalokban is felbukkan egyszerre több nemzet dallamvilága, és az öltözködési kód sem egyszerű. Ha figyelemmel nézi és hallgatja az ember, akkor viszont hamar kiderül, hogy melyik tag mit tesz hozzá a zenekarhoz, és ebből hogyan születik meg egy közös előadás. Az 1996 óta létező, ám nálunk először koncertező Kultur Shock frontembere amolyan szláv sámán, raszta-janicsár frizurával, sőt biztosan vannak közel-keleti rokonai is. Nem sokat törődik a bevezetővel, azonnal a közepébe csap, és Musztafáról énekel, miközben vad táncot lejt, a derekán meg hastáncos kendő csörög. Egy szabadnapos dzsinn, aki jól lelazult. A Seattle-ből érkezett, hat tagú csapatban, mint utóbb kiderül, van bosnyák, horvát és bolgár tag is, Kelet-Európa lefedve, de énekelnek autentikus cigánydalba fordított olaszos slágert, és távoli uralkodókról szóló balladát is. Egy japán metálgitáros tartozik még a látványtárhoz, nyűvi hangszerét az előtérben, egy talmudista frizurás hegedül, anarchista jellel a pólóján, de a fekete csillagon kívül is akad számos adalék, például a zenekar szimbóluma; a tüzes szekérkerék, vagy éppen egy tini nindzsa rocker fejfedő. Kis kabaré, de mostmár el tudjuk képzelni, hogy a bevándorló ellenes politika kezdetével az amerikai középosztály nem túlzottan örült ennek az együttesnek, amely ráadásul a bevándorlási hivatalról énekel finomnak éppen nem mondható szövegeket. Sok jó emigráns kis helyen is elfér, főleg, ha kompromisszum mentes, etnóval átszőtt, vad tempójú dalokkal jönnek elő.

Konkrétan mindenki táncolt a balkán buliban, miközben arra gondolhatott a fan klub, hogy sem Gogol Bordelló, sem a punk nem halott. Talán csak az amerikai álom gyengélkedik kicsit, de lehet, hogy lázas az európai is. A Kultur Shock radikális ellenszer, a soviniszta tüneteket megszünteti.