Azonos a program?
Igen, az eredeti műsortervnél maradtam. Bár jár némi csalódással, ha egy jó előre eltervezett időpontban mégsem játszhatja el az ember a sokat gyakorolt műsort, egy ilyen kényszerű csúszásnál jót is tehet az az időtöbblet, amit nyerünk. Minél több idő jut a darabok érlelésére, annál otthonosabb és elmélyültebb lehet a játék érzete.
Különösen így van ez a programot záró Messiaen-kompozíciónál. A kerti poszáta Messiaen legnagyobb ívű tétele, amit zongorára írt, hangvételének univerzalitása pedig megkapó személyességgel, a természet mélységes szeretetével párosul: Messiaen saját vidéki nyaralójának idilli környezetét örökítette meg egy teljes nyári napot végigjáró zenei költeményként. A zenei szövet egyedisége, a madárének érett messiaeni értelmezése ugyanakkor kivételesen nagy feladat elé állítja az előadót. A címszereplő kerti poszáta például összesen több mint ötszáz ütemnyi énekkel örvendeztet meg minket a darab során, ami mindig hasonló, de ismétlődés egyáltalán nincs benne –
egy nyelven mindig más mondandó.
Ezt úgy megjegyezni, hogy az eljátszás a madár akadálytalanul szabad énekére emlékeztethessen, egyszerre kíván meg nagy erőfeszítést, kitartást és lelkesedést.
Dukay darabjai látszólag nem mutatnak hasonlóságot Messiaen zenéjével. Eszközeikben, időbeliségükben, hangrendszereikben is mások. A személytelenség tisztaságának és a személyesség melegségének egyidejű jelenléte azonban az én fülemben közeli rokonokká teszik a két szerzőt, ezért szívesen párosítom a darabjaikat.
Dukay zenéje nyugalomra, figyelemre és érzelgősségtől mentes szeretetre tanít, gyakorlása, játéka és hallgatása lelki megtisztulást jelent nekem. Mindig szeretek mélyebben megmerítkezni a művészetében, ezért állítottam össze ezúttal is egy félidőnyi Dukay-műsort.
A tavaszi programlap négy ősbemutatót nevezett. A karantén e minősítéseket kissé átrendezi, de a lényegen nem változtat, az idén nyáron 70 éves Dukay Barnabás művei dominálják a koncertet. A keretet Erik Satie és Olivier Messiaen egy-egy kompozíciója adja. Három, a magyar koncertpalettán ritkán fellelhető alkotó. A Satie-hangköltemény Dukay átdolgozásában (zongoraváltozatában) lesz a műsoron.
Kisiskolás voltam, amikor szüleim Satie Socrate-jának John Cage-féle kétzongorás átiratát készültek lemezre venni, és néhány éves koromban tanulták meg Messiaen Visions de l’Amen című kétzongorás művét is. Gyakorlásuk hallgatása miatt mindkét francia szerző zenéje gyermekkori emlékem. Csakúgy, mint Dukay Barnabásé, akitől szüleim először éppen egy olyan koncerten játszottak kétzongorás művet, amelyen a Messiaen-darab is elhangzott. Néhány évvel később már Dukay szerzeményeiből készítettek CD-t. Ez a második közös lemezük a Socrate után, amely mellett pedig Liszt Via Crucis című alkotása kapott helyet – Lisztet is örömmel említhetem mint korai és máig tartó hatást az életemre.
Szeptemberben újra hallható A Nap mégis egy hajnali csillag című kompozíció, amely a diplomakoncerteden is elhangzott.
Számos alkalommal játszhattam már, és bármikor boldogan tűzöm műsorra. Természetes volt, hogy e csokorba is belerejtsem. Dukay Barnabással a zeneszerző-előadó viszony és a barátság mellett szorosabb értelemben vett mester-tanítvány kapcsolatot is szerencsés vagyok ápolni.
Évekig rendszeresen elemeztünk közösen darabokat (sosem a sajátjait: Bachot, Haydnt, Webernt vagy épp Satie-t), amire zenei tevékenységem egyik alapköveként tekintek.
A szeptemberi, új időpont egyeztetése előtt lekötött, egyéb koncertekre megadtam már azokat a darabokat, amik ősbemutatók lettek volna márciusban. Általában igyekszem elkerülni, hogy rövid időn belül több budapesti helyszínen is eljátsszam ugyanazokat a műveket, de a járványhelyzet okozta időpontváltozások az ilyen elvek ideiglenes feladására kényszerítettek. Ráadásul az egyszerre kézben tartandó repertoár mérete, valamint azon belül elsősorban az újonnan tanult darabok mennyisége is befolyásolja ezt. Októberre került át például egy eredetileg áprilisra tervezett Beethoven-koncert, ami a Concerto Budapest sorozatának részét képezi – ezen három szonátát játszom, közülük kettőt életemben először.
A Kodályról szóló filmeteket még sikerült bemutatni tavasszal. A nyaradat videó, illetve CD felvétel teszi mozgalmassá.
A Petrovics Eszter által rendezett filmet, A mi Kodályunkat, amelyben Devich Gergely csellista barátommal játszunk és beszélgetünk együtt, valóban bemutattuk márciusban, de a veszélyhelyzet nem tette lehetővé, hogy rögtön eljuthasson az igazán széles publikumhoz. Most már számos moziban látható.
A nyár során Vidovszky László Le piano & ses doubles című, hat zongorára komponált darabjának lemezfelvételében veszek részt. Emellett Messiaen Poèmes pour Mi című dalciklusából készül majd egy filmfelvétel Kerényi Mihály rendezésében, itt Zemlényi Eszter fog énekelni.
Elkészült három új videó, az egyik Dukay Angyali Üdvözlet és találkozás a Feltámadás napján, kora hajnalban – ez majd a koncerteden is elhangzik, a második Haydn G-dúr Adagiója (Hob. XV:22), és a harmadik Liszt négy Elfelejtett keringőjéből a harmadik. Folytatódik-e a sorozat?
E három felvételt is Kerényi Mihály rendezte. A Messiaen-dalciklus utánra egyelőre nem terveztünk mást közösen, de mivel jó körülmények között, a lényegre összpontosítva dolgozhattunk együtt számomra igen kedves darabok felvételén, örülnék a folytatásnak.
