Dunaújvárosba viszik a Néprajzi Múzeum bútorait

A Székátiratok kiállítás tárgyai a Néprajzi Múzeum Bútorgyűjteményében található székek formai és gondolati teréből indulnak ki. Az alkotók az AU Műhely (Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács) építészei, akik a múzeumi tudástárból építettek kortárs világot, és a múzeum ülőalkalmatosságaiból inspirálódva kortárs székeket terveztek. A kiállítás tehát a gyűjteményi tárgyak és a kortárs átiratok között teremt kapcsolatot, párbeszédet és kreatív gondolati teret.

A kiállítótérben együtt megjelenő kortárs designtárgyak és gyűjteményi műtárgyak összeolvashatóak. Minden szék egy külön karakter, egy-egy vezérgondolat hordozója. A legfontosabb, hogy párbeszédben állnak egymással: kérdeznek, felelnek, rámutatnak, replikáznak. A múzeumi tárgyak válogatása a parasztháztartások presztízsbútorától egészen a szükségbútorig terjed. De nemcsak funkcióban, hanem korban, anyaghasználatban, gyártási technológiában is eltérnek egymástól. Jól megfér egymás mellett a műanyag kerti szék és a gyűjtemény egyik legöregebb tárgya, egy 1714-ben készült fa karosszék ugyanúgy, mint a vörösréz gondolkodószék, a gondosan kivitelezett, művészi ambícióval faragott támlásszék vagy a különleges filcszék.

A múzeumi műtárgyak nemcsak formai mintát, de ihletet is jelentenek a kortárs székek számára. Annak a megértése, hogy miként válhat lényegében bármiből – egy darab fából, egy zsombékos földdarabból vagy akár egy lókoponyából is – ülésre alkalmas tárgy, jól mutatja az egyszerűség és a kreativitás egymást motiváló logikáját.

A tárlat, melyet most az Intercisa Múzeumban mutatnak be, mindig a befogadóhelytől függően módosul. Állt már szecessziós stukkóvirágok alatt, romos századeleji szállodaépületben vagy 19. századi tűzoltóraktárban. Most az első ötéves tervvel született iparváros, Dunaújváros (az egykori Sztálinváros), azon belül is a múzeum klasszicizáló épülete ad neki helyet.