- Milyen volt a Bábszínház másfél évtizede, és ahhoz képest milyen most?
- A Budapest Bábszínház feladata az volt akkor, és az ma is, hogy a gyerekek esztétikai nevelését, nézővé válását szórakoztatva segítse elő. Az sem változott, hogy figyelembe kell vennünk a korosztályokra jellemző pszichológiai, fejlődés-lélektani sajátosságokat, mert mást kell játszanunk a hatévesnek, és mást a 12 éveseknek. Felelősségünk abban állt és áll, hogy olyan előadásokat hozzunk létre, hogy a gyerekek megszeressék a színházat. Rajtunk áll, hogy 20-30-50 év múlva lesz-e olyan magyar közönség, amelyik értelmes darabok ízléses előadását várja. Ha itt a gagyit kapják, akkor nyilvánvaló, hogy később is az lesz az etalon számukra. Inkább színház-esztétikai szempontú változásról beszélhetünk. A mi 'művészeink" - a bábok, képzőművészeti alkotások - már maguk egyfajta stilizációt jelentenek. A mai színházművészet egyre inkább feladja a realista-naturalista játékmódot, és ez is elősegítette a közeledést a két műfaj között az eltelt 15 évben. Kifejezetten akartam, hogy színházi és filmrendezők jöjjenek hozzánk, így dolgozott nálunk Jankovics Marcell, Alföldi Róbert, Balázs Zoltán, Mácsai Pál, Valló Péter, Sopsits Árpád, Szikora János, Garas Dezső, Fodor Tamás, Kovalik Balázs, Ács János, Csizmadia Tibor. Ez jó a mi színészeinknek, mert másfajta színészvezetést tanulnak, és jó a rendezőknek, mert másfajta színházi nyelvet kell használniuk, és sokan későbbi munkáikban is tudják ezt hasznosítani. Játszott nálunk Udvaros Dorottya, Garas Dezső, Kaszás Gergő, László Zsolt, Kulka János, Alföldi Róbert, és hogy a kört bezárjuk: a mi színészeink közreműködtek a Nemzeti Színház, a Bárka, a Pesti Színház bábot is kívánó előadásaiban, legközelebb pedig az Operaház és a Vígszínház Varázsfuvolájában lesznek házon kívül láthatók. Összességében azt mondhatom, hogy bár mindkét művészeti ág megtartja a maga integritását, de erősödik a kölcsönhatás.
- Folyamatosan arról beszélünk, hogy a világ az utóbbi másfél évtizedben felgyorsult. Mennyire hagyott ez nyomot a repertoáron?
- Belépett a gyerekek életébe is a televízió, utána a számítógép, az internet és az elektronikus játékok, ez óhatatlanul egy másfajta látószöget fejlesztett ki bennük. Mi azt reméljük, hogy olyan példákat, eszményeket tudunk a Bábszínházban megmutatni, mint például a hűség, a barátság, a hazaszeretet, a másság tisztelete és elfogadása, és ezt a tartalmat nekik vonzó képi megfogalmazásban adjuk át. Közösségi élményt kapnak, ám ezért meg kell harcolnunk. Fontos a családi színház lét, a hétvégi előadás, de én, sokakkal ellentétben, hangsúlyosnak gondolom a csoportos színházlátogatást is. Az, hogy egy szülő vesz jegyet a Bábszínházba vagy sem, már választás és hajlandóság kérdése, míg az iskolai vagy óvodai színházlátogatások azokat a gyerekeket is behozzák, ahol az apuka-anyuka ezt nem tartja fontosnak. Kell, hogy klasszikus meséket lássanak, de meg kell találni a mai történeteket is.
- A 15 év alatt felnőtt egy új bábszínész-bábrendező generáció is, akik a következő évadban gyakorlatilag szabad kezet kaptak.
- Büszke vagyok a társulatra, arra, ahogy a sokat tapasztalt kollégák átadták az Állami Bábszínház nagy korszakában elsajátított klasszikus bábművészeti tudásukat a fiataloknak, miközben az idősebbek hajlandók voltak figyelni rájuk, és az ő más szemléletű megközelítésüket nemcsak meghallgatták, hanem el is fogadták, sőt idomultak hozzájuk. Idén öt fiatal rendező dolgozik nálunk. Az első bemutatónk egy klasszikus mese új adaptációja lesz, a Csizmás Kandúr, amit Schneider Jankó rendez, majd Csató Kata készít előadást Salman Rushdie meséiből. Ezt követően Tengely Gábor állítja színpadra Tasnádi István regényét, ennek a címe Rozi az égen, majd egy felnőtteknek szóló produkció premierje következik: Christian Morgenstern-versekből Veres András készít egy bábkabarét. A szezon végén megint egy klasszikus mesét mutatunk be, a Csipkerózsikát, az adaptációt azonban egy kortárs szerző, Lackfi János írja Kuthy Ágnes rendezéséhez.
- Ez a jelen, illetve a jövő, de nézzünk újra egy picit vissza. Mely előadásokra emlékszik szívesen az utóbbi 15 évből?
- Nehezet kérdez... Az ember tragédiája, a Líra és Epika, az Odüsszeusz, A szarvaskirály, a Sade márki, a Túl a Maszat-hegyen, a Vadhattyúk jut most eszembe, de ez nem jelenti, hogy bemutatóink többségére ne emlékeznék szívesen.
