A Prágához közeli Nelahozeves falucskában született 1841. szeptember 8-án. Kocsmáros és kiváló citerajátékos apja mészárosnak szánta, de a helyi tanító rábeszélésére elengedte az akkor már kiváló hegedűjátékos fiút egy prágai orgonaiskolába. A cseh fővárosban épphogy nem nyomorgott, kocsmákban és színházi zenekarban muzsikálva, templomokban orgonálva és tanítással kereste kenyerét. Próbálkozott a komponálással is, de nehézséget jelentett, hogy hol kottája, hol zongorája nem volt, néha pedig egyik sem. Művei csak keveseket érdekeltek, amit ő később úgy kommentált: „Legalább mindig volt papír a tűzgyújtáshoz.”
Első igazi sikerét 1872-ben egy zenekarra és kórusra írt hazafias művel aratta, amelyet Vítězslav Hálek A Fehérhegy örökösei című verse ihletett. Nem sokkal később elnyert egy nehéz anyagi helyzetű zeneszerzők számára kiírt osztrák ösztöndíjat. A zsűri tagja volt Johannes Brahms is, az ő közbenjárására adták ki Szláv táncok című zongoradarabját, amely meghozta számára az erkölcsi és anyagi sikert. Megházasodott, feleségével haláláig boldogan éltek.
Meghódította Angliát, ahol nagy sikerrel dirigálta saját műveit, Cambridge-ben díszdoktorrá avatták, arcképét még cigarettásdobozokra is nyomtatták. 1890-ben kinevezték a prágai konzervatórium tanárává, a prágai egyetem díszdoktorává választotta. Két évvel később hosszas habozás után, fejedelmi fizetés fejében elvállalta a New York-i konzervatórium igazgatói tisztségét. Három évet töltött a tengeren túl, s bár az amerikai életformát képtelen volt megszokni, honvággyal is küszködött, a nevét és képét viselő gallérok, nyakkendők és sétapálcák útján is bekerült a köztudatba. Nyaranta a csehek lakta iowai Spillwille kisvárosba vonult vissza, s felkereste a minnesotai Minnehaha vízesést is. A természeti jelenség inspirálta op. 100-as Szonátájának témáját; a dallamot kotta híján ingének mandzsettájára írta fel.
1895-ben hazatért, élete utolsó éveiben a prágai konzervatóriumot vezette. 1901-ben az a megtiszteltetés érte, hogy I. Ferenc József az osztrák parlament felsőházába nevezte ki. Esküjét cseh nyelven tette le – életében ez volt az első és az utolsó politikai cselekedet. Utolsó operája, az Armida bemutatója után váratlanul ágynak esett és 1904. május 1-jén Prágában meghalt.
Dvořák szerény és mélyen vallásos, nyers, de jóindulatú ember volt. Szerette a természetet, nyaralójában galambokat nevelt, csodálta a modern technika vívmányait, a vonatokat és a menetrendeket, lenyűgözte a nagyvárosok nyüzsgő élete. Minden műfajban könnyedén komponált, a klasszikus formákat szláv ritmusokkal és táncformákkal töltötte ki. Operái többségét anyanyelvén írta, egyházi zenéjét a csehek hite, szimfóniáit a cseh népdalok ihlették. Alfréd című, 1870-ben született első operáját életében soha nem mutatták be, először 2014-ben tűzték műsorra Prágában az eredeti német nyelvű librettóval. Az opera központi témája Nagy Alfréd (849–899) angolszász király vikingek elleni hősi harca.
Legismertebb és egyik leggyakrabban játszott műve az Amerikában komponált IX. (e-moll) szimfónia (Az Újvilágból), amelynek 1893-as bemutatóján a Carnegie Hallban Seidl Antal dirigálta a New York-i Filharmonikusokat. A darabban indián és afroamerikai folklórelemek ötvöződnek szláv motívumokkal. A Largo tétel dallamához később egyik tanítványa szöveget írt, s az Going Home címmel népszerű spirituálé lett, a negyedik tétel szinte mindenki által ismert vezérmotívuma több filmben is felhangzik.
Ma is kedvelt repertoárdarab h-moll csellóversenye, amelyben a szólistának lehetősége nyílik virtuozitásának bizonyítására. Több tucat kamaradarabja közül az amerikai vonósnégyes és a dumky (változó hangulatú szláv népdal) zongoratrió emelkedik ki. Operái közül az 1901-ben bemutatott Ruszalka a legsikeresebb, ez az egyik legtöbbet játszott cseh opera. Kilenc szimfóniát, tizennégy vonósnégyest, négy versenyművet, tíz operát, szimfonikus költeményeket, dalokat, kórusműveket komponált, s több befejezetlen művet hagyott hátra.
Vezényelt is, a legenda szerint azonban a pulpituson gyakran elkalandozott a figyelme. Egy alkalommal, amikor saját Stabat Materét, az első cseh nyelvű oratóriumot vezényelte, megszűnt számára a zene és a külvilág, csak a hangversenymester erélyes figyelmeztetésére riadt fel álmodozásából, s tért vissza a vezényléshez. (A művet kislánya halála után, 1876-ban kezdte írni, de a hangszerelést félbehagyta, és csak akkor fejezte be, amikor újabb csapás érte, két másik gyermekét is elvesztette.) Egyik fő műve, a Requiem 1891-ben Birminghamben hangzott el először, a zeneszerző vezényletével.
A Dvořák nevét viselő díjat Csehországban évente ítélik oda a cseh klasszikus zene népszerűsítéséért a világban. Hegedűversenyét Joachim Józsefnek szánta, a VI. szimfóniát a karmester Richter János rendelte tőle a Bécsi Filharmonikusok számára. A Smetana mellett a legnépszerűbb és legtöbbet játszott cseh zeneszerző 1899-ben Budapesten is járt, nevét a Városligetben sétány őrzi, 2009-ben az ő műveiből rendezték a zenei maratont a Müpában.
