„Amire a legkevésbé vágyom, az az, hogy híres legyek” – kommentálta egykor a grunge punkosabb, posztpunkosabb jellegét kidomborító Nirvana frontembere, Kurt Cobain, és messze nem ő volt az egyetlen a seattle-i színtéren, aki küzdött a hirtelen rászakadt népszerűséggel. A Pearl Jam tagjait szintén frusztrálta az őket körülvevő médiafelhajtás, olyannyira, hogy amikor a Jeremy című dalukhoz készült videó tarolt az 1993-as MTV-díjkiosztón, a hatalmas nyomás ellenére öt éven át (!) nem készítettek promóciós klipeket a rockslágereikhez. Sőt, a számukra irritáló médiaérdeklődésre a sajtónyilvánosság elöli teljes visszavonulással reagáltak.
Emellett évekig pereskedtek az amerikai koncertjegy-forgalmazó óriáscéggel, a Ticketmasterrel, mert szerintük az megengedhetetlen mértékű extra költséget számolt fel a tikettek után. (A pert végül elvesztették, ám annyit mégis elértek, hogy a Ticketmasternek ezt követően a jegyártól elkülönítve kellett feltüntetnie a kezelési költségeket.)
Pearl Jam – Jeremy (Live, 1993 MTV Awards)
Eddie Vedder 1990-ben lényegében belesodródott a Washington állambeli grunge-körökbe. Az édesanyja leánykori családnevét gimnazistaként felvevő, chicagói születésű, családjával San Diegóba költöző frontember korábban több helyi zenekarban is megfordult, mikor egy név nélküli, de épp énekest kereső seattle-i formáció demókazettája eljutott hozzá. Az azon hallható zene annyira megihlette, hogy három dalhoz írt szöveget, melyek később Alive, Once és Footsteps néven íródtak be a rocktörténelembe. Közülük különösen az első állt hozzá igazán közel, hisz abban énekelte ki magából azt a traumát, amikor fiatal felnőttként derült ki számára, hogy ki az igazi apja (aki ekkor ráadásul már nem élt). A visszaküldött kazettaanyag aztán annyira lenyűgözte a gitáros Stone Gossardot és a basszusgitáros Jeff Amentet, hogy megkérték Eddie-t, énekelje fel azokat egy seattle-i stúdióban. Hamarosan pedig összeállt a Pearl Jam, mely első koncertjét 1990 októberében adta Seattle-ben.
A lécet rendkívül magasra állító, az évtized egyik legstabilabban fogyó debüt albuma (Ten, 1991) bizonyos szempontból kilógott az akkori underground szcénából (Kurt Cobain egyenesen a grunge kommercializálásával vádolta meg őket), pedig Eddie Vedderék csak mélyebben merítettek a hetvenes évek befogadhatóbb hard rockjából és készítettek egy ma is bátran elővehető, lendületes és kellőképpen kerek korongot. Miközben féktelen fiatal energiájukat csak úgy ontották magukból a koncerteken, Vedder a fellépéseiken előszeretettel a tömegbe ugrott (stage diving), mi több, rendszeresen akrobatikus és gyakorta életveszélyes módon megmászta a hangfalakat vagy a színpad állványzatát.
Eddie Vedder színpadi mászásai – Porch (a mikrofonmászás 10:25-től)
A színtér más zenekaraival szemben a Pearl Jam amúgy egyből nagy kiadóhoz (Epic) szerződött, ahol 1991 augusztusában jelent meg bemutatkozó albumuk, mely eleinte szerényen fogyott, a Nirvana berobbanása után azonban jelentősen meglódultak az eladások, és – főleg a róla kimásolt Jeremy, illetve annak az MTV-n sűrűn forgatott (és számos díjat nyert) klipje révén – a Billboardon a tizennegyedik helyig jutott. Ennél azonban sokkalta fontosabb, hogy több mint öt éven át permanensen bent is maradt a legjobb 200-ban, és ezáltal egyike lett a korszak legjobban fogyó rockalbumainak: a hivatalosan tizenháromszoros platinakorongból máig több mint 13 millió példányt értékesítettek.
A második Pearl Jam-nagylemez (Vs, 1993) némileg választ adott a kétkedőknek, hisz helyenként nyersebben és agresszívebben szólt, mint az elődje, míg a harmadik kötet (Vitalogy, 1994) zeneileg szerteágazóbb lett. A fiatalos, lázadó korszakán átesett zenekar az 1996-os No Code-on minden korábbinál szélesebbre nyitotta a zenei horizontot (és mélyebbre tette a lécet), a korai nyersebb hangzáshoz visszatérő 1998-os Yield után viszont a 2000-es, art rockos Binauralon bátran kísérleteztek. A kalandozó kedv a 2002-es, folkosabb elemekben gazdag Riot Acten is kitartott, a 2006-os Pearl Jamen a társadalmi-politikai témák domináltak, a 2009-es Backspacer sok szempontból a Riot Actre emlékeztet, míg a 2013-as Lightning Bolton részlegesen visszatértek kezdeti zenei világukhoz. Azóta pedig két további korongot publikáltak, a legutóbbit éppen idén tavasszal (Dark Matter, 2024).
Pearl Jam – Animal (live at the MTV Video Music Awards - 02/09/1993)
Hosszú pályafutása során a Pearl Jam számos alkalommal, számos fronton szembement a zeneipari elvárásokkal. A Ticketmaster-ügyről korábban már esett szó, akárcsak arról, hogy az 1993-es MTV-gálán díjesővel elhalmozott Jeremy után a tagok öt éven át nem voltak hajlandók a slágereikhez klipet forgatni. A Vs-hez kapcsolódó turné során finoman szólva is kerülték a sajtónyilvánosságot (mondhatni, ignorálták az őket korábban dicsőítő médiát), igaz, ezen a radikális hozzáálláson később sokat lazítottak.
Miután folyamatosan szembesülniük kellett azzal, hogy a turnéikon illegálisan készített, gyakorta gyatra minőségű amatőr koncertfelvételek mekkora népszerűségnek örvendenek rajongói körökben, ahol kézről kézre adják, CD-ről CD-re másolják őket, az ezredfordulón egy roppant nagyvonalú gesztust tettek: onnantól valamennyi fellépésüket profi felszereléssel rögzítették és limitált példányszámban elérhetővé tették. Elsőként a Binauralhoz kapcsolódó 2000/2001-es körút állomásait jelentették meg (szám szerint 72 darab dupla CD-t), és bár eredetileg úgy tervezték, hogy ezeket csak a rajongói klubokon belül forgalmazzák, az Epic ragaszkodott hozzá, hogy hivatalosan is kiadják őket. Ettől kezdve viszont a rajongók rendszeresen megvehették (jutányos áron) az általuk meglátogatott buliról készült „emlékkópiát”. 2000 óta a Pearl Jam összesen 314(!) darab ilyen, úgynevezett official bootleg albumot jelentetett meg.
Pearl Jam – Grievance (Live, Letterman 2000)
A seattle-i színtérről társadalmi kérdésekben messze Eddie Vedder és társai voltak a legérzékenyebbek, politikai szempontból pedig a legaktívabbak. A kilencvenes években számos környezetvédelemmel kapcsolatos jótékonysági koncertet adtak (persze nem függetlenül a Ticketmasterrel folytatott küzdelemtől), 2001 szeptemberében részt vettek az America: A Tribute To Heroes jótékonysági koncerten, ahol Neil Younggal közösen adták elő a Long Road című dalt, és szintén aktív szereplői voltak a 2004-es Bush-ellenes, számos zenekart rotációban felvonultató Vote For Change kampányturnénak. Vedder ekkoriban nemcsak egyes dalaiban (például Bu$hleaguer, World Wide Suicide) bírálta a hivatalban lévő republikánus elnök, George W. Bush külügyi politikáját és az Egyesült Államok iraki háborúját, hanem koncerteken a számok között is rendszeresen tett aktuálpolitikai megjegyzéseket.
Eddie Vedder – Masters of War (Tribute Bob Dylan 30th Anniversary)
Miközben Vedder máig megmaradt szociálisan érzékenynek. Jó példa erre, amikor 2016 augusztusában a Pearl Jam chicagói koncertjén a Lukin című dal előadása közben a színpadról kiszúrta, hogy a tömegben egy férfi molesztálta a mellette álló nőt, mire leállította a zenekart, és addig nem folytatták, míg a biztonságiak ki nem kísérték az illetőt.
Pearl Jam – Wreckage (Live, Las Vegas, 2024)
A seattle-i grunge-színtérről a Pearl Jam tehát voltaképpen az utolsók között indult, de mind közül a legméretesebb életművel rendelkezik, és az egyetlen, amely azóta is folyamatosan aktív. Közel 35 éves pályafutása során 12 stúdióalbumot, 23 koncertlemezt, 46 kislemezt és 314 hivatalos bootleg korongot jegyeztek, melyekből összesen több mint százmillió darab talált gazdára világszerte.
