Égető kérdések, veszélyes dilemmák a Nemzeti Színházban

Sík Sándorról, az evangéliumi szellemiségű tanárról, piarista tartományfőnökről, emellett nagyszerű költőről, műfordítóról, irodalomtörténészről, Radnóti Miklós mentoráról ezt írja Valaczka András, a piarista rendtartomány Pasztorális-Pedagógiai Titkárságának vezetője. „A közösség közös víziójának felszítása vonzotta a színpadi műfajok felé: együtt ismerjük fel, ami szép és igaz, igaz és szép. A magyarságra is úgy tekintett, mint legszorosabb közösségére, amelynek együtt kellene mozdulnia a jó irányba.”

Kevésszer játszott István király című műve az államalapító utolsó napjaira fókuszál. István végső dilemmájáról szól, arról, hogy kire hagyja a koronát: az Árpád-vérből való pogány, de magyar Vazulra vagy pedig a keresztény, de velencei Orseolo Péterre. A darab központi kérdése: hogyan tudja az államalapító magyar uralkodó összehangolni a meglehetősen heterogén nemzetet? Hogyan tud olyan döntést hozni az utódlás kérdésében, amely feloldja az idegenkedést a pogány lelkület és a keresztény normák között, hogy talán mégse kelljen választanunk Kelet és Nyugat közül, hanem össze tudjuk egyeztetni ezt a kétféle, erősen szembenálló identitást?

„Ezer évünk nagy kérdése ez – fogalmazott a Nemzeti Színház sajtóközleményében Berettyán Nándor, az előadás rendezője. – Nagyon nehéz, mert ősérzete a magyarságnak a megosztottság átka, és ebben a korban, az ezredfordulón is ez a jellemző: megosztott a társadalom, sok etnikum, kultúra keveredik, s egyfajta újraértelmezés zajlik Európában – mindez ismerős lehet nekünk ma is. Igaz, hogy ma nagyon más összetevői vannak a polarizációnak, de a jelenségek ugyanazok. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy ideológiák nem tudnak közösséget teremteni, csak a közös történeteken keresztül tudjuk megfogalmazni az összetartozásunkat.”

Berettyán Nándor alkotótársai Horváth Márk bábtervező, Ondraschek Péter díszlet- és Berzsenyi Krisztina jelmeztervező, valamint Berecz István koreográfus voltak. Mint a színész-rendező a Nemzeti Színház sajtóközleményében leszögezte, azért, hogy a pergő, lendületesen vitázó darabnak ne csak az okos, szellemes szövege érvényesüljön, hanem a nézők érzékeire is hassanak, a jeleneteket látványos vizuális elemekkel, zenével, tánckoreográfiával tűzdelt etűdök fűzik össze, hogy érzelmi impulzusokat is kapjon a közönség a gondolatok mellett.

Részletek az előadásról a Nemzeti Színház honlapján.