Egressy Zoltán bemutató az Óbudai Társaskörben

?Az Óbudai Társaskör képviselője Harsányi Mária Pihe keresett meg minket, hogy a 25. Színház a kertben évad megünneplésként szeretnék, ha náluk születne meg egy új darab a rendezésemben. Az Óbudai Önkormányzat, valamint az Óbudai Nyár támogatásának köszönhetően egy egészen új előadás, egy a Társaskör saját produkciója jöhetett létre.? ? mondta Őze Áron, a darab rendezője. Az abszurd krimikomédiát a szerző a rendezővel közösen kifejezetten a Társaskör kertjébe írta és álmodta meg, s a helyszín adottságait remekül kihasználva egy verbális humorban gazdag előadás született. ?Van egy Halál Hotel, ahová halni járnak az emberek. Van egy Agatha Christie Restaurant, ahol mérgezett ételeket lehet enni és van egy Ravatal Rádió, ami folyamatosan halálhíreket közöl. Ezen a hármas helyszínen történik egy brutális gyilkosság, megérkezik Frank a nyomozó és a végén egész más derül ki, mint amit Frank vagy a nézők gondolnak.?- árulta a rendező az előadásról. Főbb szerepekben Kútvölgyi Erzsébet és Cserna Antal látható.

Az előadásról:

EGRESSY ZOLTÁN: HALÁL HOTEL

Óbudai Társaskör kertje

? krimikomédia ?

1,5 óra szünet nélkül

Óbudai Nyár ? Színház a kertben

Skolasztika nővér: Kútvölgyi Erzsébet

Frank, nyomozó: Cserna Antal

Végh, igazgatónő: Losonczi Kata

Mo Csing, főszakács: Göttinger Pál

Fiatal lány: Holecskó Orsolya

Fiatal fiú: Horváth Illés

Fiatal férfi: Őze Áron

Damoklész, rádiótulajdonos: Takács Géza

Berta, bemondó: Auksz Éva

Sanc, bemondó: Horváth Illés

Rob, bemondó: Takács Géza

Díszlet: Enyvvári Péter

Jelmez: Cselényi Nóra

Jelmez asszisztens: Hatvani Mónika

Akusztikus és vizuális technika: Őze Gábor

A rendező munkatársa: Szinai Eszter

Rendező: Őze Áron

"Viccet hallgatni, rajzfilmet nézni vagy egy bohócakrobata bravúrjait figyelni olyan, mint amikor hullámvasúton utazunk. Az első pillanatokban, amikor megindulunk lefelé, mintha csiklandoznának, egyre könnyebbnek érezzük magunkat, egyre inkább kiszabadulunk a fizikai világ, a gravitáció rabságából, egyre boldogabban nevetünk. Amikor kocsijaink felgyorsulnak, amikor már-már tehetetlenül zuhanni kezdünk, amikor már érezzük, hogy kiesünk a világból, akkor nevetésünk egyre inkább átmegy hisztérikus sikoltásba. A következő pillanatban azonban egy elegáns kanyar lelassítja szabadesésünket, és mi diadalmasan és elegánsan visszatérünk mindennapi világunkba: megkönnyebbülten nevetünk." (Hankiss Elemér)