Artemisia Gentileschi a 17. század elismert festőnője volt, I. Károly angol király több képét is birtokolta. Gentileschi és szintén festő édesapja, Orazio az 1630-as években Londonban, részint a királyi udvarban töltött néhány évet, és ekkor készülhetett például az Artemisia önarcképének tartott A festészet allegóriája című képe is. Ismert volt, hogy I. Károly gyűjteményében több alkotása is helyet kapott, azonban Károly kivégzését követően a képek jó részének nyoma veszett. Gentileschi életében népszerű művész volt, ám halála után néhány évtizeddel „kiment a divatból”, és jórészt elfeledték, csak az elmúlt kb. 50 évben kezdte újra felfedezni munkásságát, erőteljes nőalakjait a világ.
A mai brit Királyi Gyűjtemény kezelői igyekeztek felderíteni, hova kerültek I. Károly lefejezése után a birtokában volt műalkotások, köztük Artemisia hét festménye is. Ezekből egyedül a már említett önarcképről tudtuk, hogy mindmáig fennmaradt, a többi hat eltűnt, közöttük volt egy Zsuzsanna és a vének festmény is.
[gallery columns="2" size="full" ids="358180,358175"]
A gyűjtemény egy Hampton Court Palace-ben lévő raktárát vizsgálták át, ahol többek közt félretéve állt eléggé leromlott állapotban egy francia iskolához sorolt, értéktelennek vélt kép is, amely azonban egyezést mutatott Gentileschi festményének leírásával. A kép hátoldalán felújítás munkálatai során találták meg I. Károly CR (Carolus Rex) jelzését is, ez pedig alátámasztotta a gyanút: valóban az elveszettnek hitt festményre bukkantak rá. A felfedezést a Királyi Gyűjtemény Alapítványa ismertette.
„Örömmel jelentjük be, hogy újra rátaláltunk Artemisia Gentileschi e fontos művére. Artemisia erős, dinamikus és igen tehetséges művésznő volt, akinek nőalakjai ugyanolyan eltökéltséggel tekintenek ránk a képekről, mint amilyen eltökélt maga Artemisia volt a 17. század férfiak uralta művészetében” – idézte a National Geographic Anna Reynoldsot, a Király Képeinek tisztségviselőjét. A festményen a jól ismert bibliai történet elevenedik meg – Artemisia legalább hat alkalommal festette meg a történetet négy évtizedes művészi pályafutása során. Ennek az lehet talán az oka, hogy a festőnő maga is nemi erőszak áldozata volt 17 éves korában, így különösen átérezte a kiszolgáltatott nő helyzetét.
A most megtalált mű sorsáról számos feljegyzés árulkodik, utolsó nyoma 1819-ből való: ekkor a Kensington Palace egyik termének falát díszítette számos más kép társaságában, és az e teremről készült vízfestményen látni, hogy még megvolt. Később rossz állapotára hivatkozva restaurálni küldték, ám ezt követően eltűnt.
A festmény most alapos felújításon esett át, rengeteg rárakódott piszoktól és elszíneződött, utólag felvitt lakkrétegtől, átfestéstől szabadították meg, és új keretet is kapott. A restaurálási munkálatok során is igazolták Artemisia Gentileschi keze munkáját.
A felújított festményt Gentileschi önarcképével és apja egy londoni időszaka során készült festményével együtt kiállították, és 2024 áprilisáig megtekinthetőek a Windsori Kastélyban.
Nyitóképen Adelaide Izat restaurátor a Zsuzsanna és a vének című festményt tisztítja. Fotók: Royal Collection Trust / © His Majesty King Charles III 2023
