Szűcs Lóránd seprűkészítő autodidakta – mester nélkül, minta és kísérletezés útján tanulta ki igen ritka szakmáját.
„Az én történetem úgy szól, hogy édesapám kitalálta, hogy tanuljak meg seprűt kötni, mert sepregetni, takarítani mindig kell.”
Lóránd régi seprűk szétszedéséből tanulta meg, hogyan készül egy jó seprű – de csak lassan.
„Az első seprűm borzasztóan nézett ki – mindenfelé állt, csak úgy nem, ahogy kellett. De másnap reggel csak kijöttem a műhelybe, és azért kettőt csak sikerült megcsinálnom.”
Szűcs mester szerint a mai seprűk abban különböznek a régiektől, hogy azok még magas szárú cirokból készültek, és a növény szára alkalmas volt seprűnyélnek is. Fűzvesszővel szorították össze a nyelet a régi seprűkészítők.
„Terveim között szerepel, hogy megtanulom ezt a régi technikát is, mert az így a természetben teljes egészében lebomlik.”
Lóránd megmutatja, hogy lesz a leválogatott cirokcsokrokból és a nyélből seprű. Szegel, drótoz, illeszt, teker, vág, hajt és tör, vállasít, elfojt, újfent szegel, megint teker. Mindent kézzel. A majdnem kész seprű a kötözőből a varrószékre kerül. Először a préselés következik, amellyel kialakul a seprű végleges formája, majd a varrás. Lóránd meghatározott színsorrenddel varrja a seprűit – és bármerre jár az országban, látja ebből, melyik az ő seprűje. Mert kevesen készítenek ma már ilyeneket – a kézjegyként használt négy sorba rendezett három szín adta variációs lehetőségek messze nincsenek már kihasználva.
„Majdnem kihalt már ez a szakma. A megyében egyedül én foglalkozom ezzel. Pedig a háztáji seprű erősebb, vastagabb és tartósabb, mint a bolti.”
A Petőfi Akadémia hétről hétre elhozza őseink évszázadokon át felhalmozott tudáskincséből azokat az elemeket, amelyek 21. századi életünkben is jól hasznosíthatóak. Aki feliratkozik a Kultúra.hu YouTube-csatornájára, azonnal értesülhet az új részek megjelenéséről. Tanuljuk vissza együtt a hagyomány hasznos tudását a Petőfi Akadémia videóiból!
