A Szent Péter-bazilikából lopott a Vatikáni Múzeum alkalmazottja
A Vatikáni Múzeum egykori alkalmazottját azzal vádolják, hogy megpróbált eladni a Szent Péter-bazilikából eltulajdonított 17. századi kéziratot, amely a bazilika főoltárán levő hatalmas mennyezeti baldachin terveiről szól. A kézirat illusztrált, a vádlott ügyvédje pedig azzal érvel, hogy a dokumentum különbözik az archívumban szereplő dokumentumtól.
Angelo Coccìa, az ügyvéd a Catholic News Service-nek elmondta, hogy ügyfele, Alfio Maria Daniele Pergolizzi elfogatóparancsa kétségbe vonható, hiszen a nála levő kézirat valószínűleg egy 1879-ben készült füzetecskéből származik, amelyet a bazilika karbantartását felügyelő csapatnak készítettek. Pergolizzit a vatikáni rendőrség május 27-én tartóztatta le, ekkor a vádlott átadta a kéziratot Mauro Gambetti bíborosnak, a bazilika főpapjának.
A vádlott 1995 és 2011 között a Fabbricának dolgozott a fotóarchívumban, valamint kommunikációs feladatokat látott el. Később művészeti könyvekre szakosodott kiadót alapított, főállású kiadói tevékenységet folytatott, amíg a cég csődöt nem jelentett. A vádlott jelenleg a vatikáni börtönben tartózkodik, május 27-én és 28-án hallgatták ki, majd egy újabb tárgyalás következik.
Azt a kéziratot, amelyet Pergolizzi megpróbált eladni Gambettinek, „i”-nak (bronzba helyezett aranynak) hívják, a Vatikán pedig többször hivatkozott az eltűnt vagy ellopott kéziratra „kis aranykönyv”-ként. A Vatikán ellopott kézirata 16 számozott oldalt tartalmazott, míg a Pergolizzi birtokában lévő darab 36 oldalas, és nincs számozva.
Az ügyvéd szerint Pergolizzi kéziratát Gian Lorenzo Bernini munkatársai készítették 1633-ban, hogy pénzt gyűjtsenek a Szent Péter-bazilika főoltárán lévő baldachinjának finanszírozására. A 36 oldalas kézirat részletezi az arany súlyát és méretét, amelyet Bernini a baldachinon akart használni, rajzokat mutat be, amelyek illusztrálják, hogy hol helyezzék el az aranyat, valamint leírásokat arról, hogyan rögzítik azt a mennyezetre.
Pergolizzi azt állította, hogy 2007-ben vagy 2008-ban felkérték, hogy értékelje a kézirat hitelességét és értékét. Később a pap átadta neki a kéziratot, és azt mondta neki, hogy ha valaha is eladja, a pénz egy részét a vallásos nővérek által vezetett jótékonysági szervezeteknek adja át Rómában. Canciani 2014-ben halt meg. Mivel a kézirat ajándék volt, Pergolizzinak soha nem volt tulajdonosi igazolása.
Coccìa szerint Canciani azt mondta ügyfelének, hogy a kéziratot barátai adták neki, és nem a Fabbrica tulajdonában volt. A vatikáni ügyész azonban azt mondta, hogy a kéziratot 1879-ben vásárolta meg a Fabbrica levéltárosa, és 1994-ben eltűntnek nyilvánították. Az ügyész állítása szerint áprilisban Pergolizzi felvette a kapcsolatot a Fabbricával, és megkérdezte, van-e valami dokumentumuk a „kis aranykönyv” sorsáról. D'Amelio már közölte a vatikáni bírósággal, hogy a Fabbrica archívumában végzett kutatásai során 1979 és 2017 között soha nem látott utalást Pergolizzi kéziratára.
