A Városligeti tó korcsolyázható felszíne 1869-től vonzotta a társasági életet. Ekkor alakult meg a Pesti Korcsolyázó Egylet, Kresz Géza indítványára, aki orvosként tudta, milyen sokat tehet az egészségtelen városi környezetben a szabadtéri sportolás. Először az egylet saját költségén fabódét építtetett melegedőnek, majd amikor ez leégett, tervpályázatot írtak ki egy korcsolyacsarnok létesítésére. Lechner Ödön nyerte el vele első tervezői megbízását, az épületben korcsolyacsatoló, váró, melegedő és büfé volt, a tetőpavilonban a zenekar szórakoztatta a gyorsan gyarapodó közönséget.
1893-ra Budapest jócskán kinőtte a Lechner-féle csarnokot, így hát lebontották és Francsek Imre tervei szerint ? nem egészen egy év alatt ? valóságos neobarokk palotát emeltek a helyére. A millenniumi rendezvényeknek már ez a bájos, zenekari terasszal ellátott, két szárnya végén nyolcszögű pavilonokkal záródó épület volt a tanúja, akárcsak az új évszázad első éveiben megrendezett jégünnepeknek: az 1909-es, Mátyás koronázását idéző bálnak, vagy az 1893-tól rendszeressé váló korcsolyaversenyeknek is. A sportág minden híressége megfordult itt, Sonja Hennie-től Jackson Hainesig ? utóbbi találta fel a cipővel egybeépített korcsolyát. 1895-ben itt rendezték meg az első Európa bajnokságot, itt lett világbajnok Kronberger Lili, akinek jégtáncához Kodály Zoltán állította össze a zenét. Az időjárás szeszélyeinek kitett természetes jégfelületet 1926-ban műjégpálya váltotta fel, ez már az év egyharmadában korcsolyázható volt.
Európa legnagyobb, 16.000 m2-nyi szabadtéri műjégpályáját és a hozzá tartozó épületeket 1945 óta csak kisebb javítások tartották életben. A most elkészült teljes rekonstrukció a Mányi Stúdió elképzelése szerint hangulatában hozza a múltat, működése azonban a mának szól. Mányiék csapata, ahol csak lehet, visszaállította a csarnok 1926-os állapotát, a pályát pedig technológiai és funkcionális értelemben egyaránt újraértelmezte. Utóbbiba a mostanáig ott rejtőző világháborús bombák eltávolítása, a tófenék helyreállítása, a jég alatti, 210 km hosszúságú hűtőcső-rendszer megépítése, a természetes növényzet védelme és a talajvíz minőségének javítása ugyanúgy beleértendő, mint a tévés kamerákat összekötő kábelhálózat kiépítése ? vagyis a feladat rendkívül komplex.
A csarnoképület átalakítását kívülről a hiteles műemléki helyreállítás vezérelte. A homlokzatok és a térstruktúra Francsek eredeti épületét hozza vissza, illetve a palota 1926-ban továbbgondolt változatát, a tóhoz simuló kecses tömeget és a könnyed, gazdag, sok tagozatból álló, kicsit már a romantika felé hajló neobarokk díszítményeket. Megmaradt az ablaknyílások eredeti osztásrendje is. Egyedül a bejárathoz fölvezető tereplépcső méltóságát ellenpontozza a kivitelezés kérdéses minőségű elemekkel, az akadálymentes közlekedés igényei szépen harmonizálnak a sétány felé forduló homlokzat elemeivel.
Lent a korcsolyacsatoló, az öltöző- és edzőrész, valamint a hamarosan elkészülő bárok és a pálya felé megnyíló étterem kortárs formavilágot hoz, élénk színeket, lendületes térkihasználást, a fiatalos, sportos szellem egyszerű, letisztult formákban nyilvánul meg. A padokat sajnos már most megviselte az intenzív terhelés: óriási a forgalom, korcsolyabarát burkolat és közel 1000 szekrény várja a napi akár tízezer látogatót. Ezen a szinten lesz a Városligetből máig nagyon hiányzó idegenforgalmi információs központ helye, ami kívülről is elérhető, nem csak a korcsolyázóknak. Az összevissza betonlépcsők, a bódévilág, a sokszoros átépítés helyett immár igazi palota áll a Liget kapujában, szépséget és frissességet visz a város derűre vágyó, elhasznált levegőjébe.
