Egy egész iparág dolgozik azon, hogy ne érintkezzünk a halállal

Hayley Campbell brit író, újságíró a halál témájával kapcsolatos társadalmi attitűdöket és iparágat kutatja, a témában nagy sikerű könyvet is írt All the living and the dead (Minden élő és holt) címmel. A Brain Baron Iain Lindsay, korábbi brit nagykövet kérdéseire válaszolva osztotta meg a közönséggel a temetkezési vállalkozásokkal szerzett tapasztalatait.

Elődeink sokkal személyesebben kezelték a halált, ám a 21. századra egy egész iparág épült köré, amely eltávolította az emberektől ezt a természetes folyamatot. Például a halottak tartósítására szolgáló balzsamozást a temetkezési vállalkozók sokszor eufemisztikusan higiéniai kezelésként említik, hogy ne okozzanak felesleges kellemetlenséget az elhunytak hozzátartozóinak – kezdte Cambell. Ez is azt mutatja, hogy arra törekszenek, hogy eltávolítsák a halál fizikai jelenlétét a mindennapokból, ezért a halállal kapcsolatos folyamatok rejtve maradnak.

Bevallotta, hogy benne már gyerekként felmerültek a halállal kapcsolatos kérdések, de ezekre a választ még a papok sem adták meg. Egy barátja 13 éves korában bekövetkezett halála és temetése során döbbent rá arra, hogy milyen rengeteg szereplő foglalkozik valamilyen formában az elmúlással, akik nagyon gyakran a gyászoló család és a végső búcsú között állnak.

A moderátor felvetésére, miszerint a halál idegenebbé vált a modern emberek számára, Campbell egyetértően reflektált, hozzátéve, hogy az emberek gyakran vonakodnak beszélni a halálról, ám amikor a téma előkerül, szívesen megosztják saját tapasztalataikat. A könyvdedikálásain sokan olyan, addig ki nem mondott történeteket meséltek neki, amelyek arról szóltak, hogy hogyan élték meg szeretteik elvesztését. Ez is bizonyítja, hogy a halálról való nyílt beszélgetésre lenne igény.

Az iparág által diktált szokások miatt a családtagok gyakran úgy érzik, nem vehetnek részt az elhunyt felkészítésében sem. Ugyanakkor miután egy temetkezési vállalkozónál részt vett egy elhunyt öltöztetésében, rendkívül bensőséges és megható élményként élte meg azt. Hozzátette, hogy amikor saját családtagjai halnak meg, mindenképp jelen akar lenni, mert az utolsó apró mozzanatok – mint például egy cipőfűző megkötése – mély jelentőséget hordozhatnak.

Kutatásai során különböző, kevésbé ismert szakmákkal is találkozott, mint amilyen az elhunyt csecsemők világrahozatalára szakosodott bábáké. Ezek az emberek rendkívül fontos, de gyakran láthatatlan szerepet töltenek be azok életében, akik elveszítik újszülöttjeiket. A halál ezen formája a gyászolók számára különösen nehéz és gyakran magányossá is teszi őket, de ezek a szakemberek hosszú távon is tudják őket támogatni.

Megemlítette Jerryt is, aki 17 éven keresztül Virginia állam hivatalos hóhéra volt. Megdöbbentette, hogy Jerry vallásos meggyőződéseire támaszkodott, amikor a kivégzésekről beszélt, úgy érezve, hogy Isten jelölte ki erre a feladatra. Ennek ellenére voltak apró jelek, amelyek arra utaltak, hogy ez a szerep valójában mélyen megviselte. Például soha nem mondta el a feleségének, hogy hóhérként is dolgozik – a mindennapokban egyébként börtönőr –, és kivégzéseket hajt végre. Egy másik jel pedig az volt, hogy a kivégzések napján nem mert tükörbe nézni, mert nem akart szembesülni azzal, hogy ő a hóhér. Végül Jerry a halálbüntetés ellen kezdett kampányolni, amelyet egyébként Campbell is ellenez.

A temetkezési vállalkozásokban dolgozó emberek kapcsán azt is elmondta, hogy a legtöbbjük normális, sőt vicces személyiség. Olyanok, akik a halál szörnyűségével szembesülve már nem aggódnak apró dolgok miatt, és gyakran nagyon sötét humorral kezelik az életet. Azt is hozzátette, hogy számára ezek az emberek sokkal érdekesebb társaságnak bizonyultak, mint például azok a hírességek, akikkel szintén készített már interjút (Campbell a Wired, a Guardian és a GQ szerzője is – a szerk.).

A halállal kapcsolatos rituálék közül Campbell Indonéziában találkozott az egyik legkülönösebbel, ahol egy faluban évente előveszik a halottakat, megtisztítják és új ruhába öltöztetik őket, majd visszahelyezik őket a sírjukba. De számára a legfurcsább, ugyanakkor legelterjedtebb szokás a balzsamozás, amely véleménye szerint természetellenes, ráadásul mérgező anyagokat juttat a talajba.

Saját személyes tapasztalatai közül egy csecsemő boncolásának megfigyelése volt a legmegrázóbb. Az eset hosszú hónapokig kísértette őt, mivel úgy érezte, tehetetlenül nézte végig az eseményeket, még akkor is, ha az elhunyt csecsemő már nem volt menthető. Ez az élmény arra ösztönözte, hogy jobban megértse a reakcióit és feldolgozza saját érzéseit a halállal kapcsolatban.

Kutatásai során a Cryonics Institute-ba is eljutott, ahol a holttesteket lefagyasztják annak reményében, hogy a jövőben majd újraéleszthetőek lesznek. Eleinte azt hitte, hogy őrült emberekkel fog találkozni, de kiderült, hogy még a módszer hívei sem hisznek abban, hogy a technológia működni fog, inkább tudományos kísérletként tekintettek rá.  

A beszélgetés végén Campbell arra bátorította a hallgatóságot, hogy nyíltan beszélgessenek a halálról, mert ez segíthet feldolgozni az elmúlással kapcsolatos érzelmeket és közelebb hozhatja az embereket ahhoz, hogy jobban megértsék ezt a természetes folyamatot.

Az idei Brain Bar fesztivál szeptember 26–27. között zajlik a Magyar Zene Házában. A Hayley Cambell-lel folytatott beszélgetés – több másik mellett – a Brain Bar YouTube-csatornáján, a Catalyst stage felvételén visszanézhető. A beszélgetés 7.15.15-kor indul.  

 Fotók: Vadnai Szabolcs / Brain Bar