Az idei Országos Múzeumpedagógiai Évnyitón az Országos Közgyűjtemények Szövetségének különdíját a Gödöllői Királyi Kastély Egy kastély titkos élete című projektjének munkatársai vehették át.  

A közelmúlt is történelem. Felkutatása, megőrzése és bemutatása hagyományos és modern eszközökkel egy izgalmas lehetőség a generációk együttműködésére, a személyes sorsokból rajzolódó helytörténet közös értékké formálására. Ezzel a céllal indította az intézmény ifjúsági projektjét.

Először készült kiállítás a gödöllői kastély azon időszakáról (1950-1990), amikor az épületben egymás mellett kapott helyet szovjet laktanya, idősek otthona és honvédségi lakássor. Továbbá először végezték a kiállításrendezés és „hasznosítás” minden munkafázisát egy csapat diák bevonásával, úgy, hogy a korosztályuk számára is befogadható élmény legyen a végeredmény.

A projektről

Gödöllő város 2018-as tematikus évére (Ifjúság Éve) készülve döntött úgy a múzeum, lehetőséget biztosít a fiatalok számára. A minta a londoni Wallace Collection 2009/10-es Shhh…it’s a Secret! című projektje volt.

Az első foglalkozáson 22 diák kezdte meg a munkát három csoportban: a kutató, a tervező és a kommunikációs csapatba jelentkezhettek. A három terület között szabad átjárást biztosítottak a program szervezői.

A diákok a nyár folyamán megismerkedtek a kastély épületével, jártak restaurátor műhelyben, részt vettek videós képzésen, néztek a kastélyban forgatott filmeket. Ellátogattak kiállításokra és magángyűjteményekbe, dolgoztak a romtúrák lebonyolításában.

A tervezett kiállítás hiánypótló alkalom volt arra, hogy az utolsó pillanatban megkeressék a szemtanúkat és rögzítsék az emlékeiket videón vagy diktafonnal. Kigyűjtötték a korabeli országos és helyi sajtó kapcsolódó írásait, valamint a helyben forgatott filmeket. Kutattak a Gödöllői Városi Múzeum és a Gödöllői Városi Könyvtár fotótárában, adattárában. Néhány diákkal felkeresték a Hadtörténelmi Levéltárat is a magyar honvédségi iratanyag átnézése céljából. A diákokkal való közös munkát kezdettől fogva kommunikálták a helyi és a közösségi médiában, így a Facebookon való jelenlétet is információszerzésre használhatták: szemtanúkat, tárgyakat, történeteket, riportalanyokat találtak ilyen módon, például a Gödöllő anno FB-csoport segítségével. A kiállítás emiatt igén széles körű helyi támogatottságot élvezett, több korosztály érezhette magáénak.

Mintegy 40 tulajdonostól kaptak különféle relikviákat. A diákok a saját tárgyaikat is bevitték, ismerőseiket is mozgósították, sőt, akadt köztük egy műgyűjtő is, aki számos különleges darabbal gazdagította a kiállítást.

Megvalósítás

Augusztusban háromnapos tábort tartottak, ahol még intenzívebb munka folyt. Tanultak kiállításrendezést Kemény Gyulától és Mihalkov Györgytől, kreatív írást Istók Annától. Saját forgatókönyv alapján forgattak reklámfilmet, ebből az időszakból való porcelán-töredékeket ástak ki és tisztítottak meg, interjúkat készítettek az erre vállalkozó szemtanúkkal.

Az így összegyűlt ismeretek és a tárgyi anyag alapján a tábor utolsó napján közösen meghatározták a kiállítás célját, célcsoportjait és tematikáját. A kastély egyik szolgálati lakásában „élő” kisfiú, Misi szemével tervezték láttatni ezeket az izgalmas, zárt, párhuzamos világokat, amelyek a mai napig hatással vannak azokra, akik kapcsolatba kerültek vele.

2019 szeptemberétől kéthetente, szombatonként tartották a foglalkozásokat. A tárgyak tisztításában, szállításában, elrendezésében a diákok egyre nagyobb lelkesedéssel vettek részt. A november 7-én megnyitott kiállításon a látogató Misivel „együtt” járhatta be a legfontosabb helyszíneket: a szociális otthon társalgóját, igazgatói irodáját, orvosi rendelőjét, majd a zsákvászon függönyön keresztül eljutott a szovjet laktanya kisboltjába, az úgynevezett magazinba, majd azon túl a laktanyába és egy szovjet tiszti lakásba is. A tájékozódást Misi fakockákból megépített kastélya segítette. Az egyes terekben enteriőr jellegű látvány fogadta a résztvevőket, de az eddigieknél jóval több helyen használtak monitorokat, rádiót a szemtanúkkal készített interjúk bemutatására, és a teremszövegeknél is törekedtek arra, hogy ne általános érvényű értékelést fogalmazzanak meg, hanem az izgalmasabb történeteket mint mozaikdarabkákat illesszék egymás mellé.

A kiállítás nem is egészen tekinthető befejezettnek. A tárlat hangsúlyozottan azt a célt is szolgálta, hogy a szemtanúk kiegészíthessék, gazdagíthassák a saját emlékeikkel. Misi postaládájában üzenetet hagyhattak azok, akik szerettek volna még mesélni erről az időszakról.

A diákok közül néhányan a megnyitót követően is aktívak maradtak: tárlatvezetőként, rendezvényszervezőként dolgoztak tovább a múzeummal. Tartottak sajtótájékoztatót, fogadták a helyi intézmények, civil szervezetek csoportjait, sokan a saját osztályukat is.

Elindult az Egy kastély titkos élete című blog, amely a kiállítás ismertségének növelését célozta. Itt a legérdekesebb történeteket és a diákokat is igyekeztek bemutatni.

A projekt fontos hozadéka még, hogy volt olyan diák, akinek a pályaválasztását határozta meg ez az élmény, és természetesen voltak többen, akik itt szereztek új barátokat. Néhányan közülük tárlatvezetői vizsgát is készülnek tenni, hárman pedig videós tartalmakat készítenek ezentúl a kastélynak.

Forrás: magyarmuzeumok.hu